2010.06.14. 06:28

Miután kibékültünk Krisztiánnal, egy kicsit felszabadultabb lettem. Olyasmi került így az életembe, ami nagyon hiányzott... Természetesen a teendőimet nem hanyagoltam el. Az elkészült lemez anyagát elküldtem, a képek közül kiválasztottuk a borítóra valót. A nyári fesztivált a Margitszigetre terveztük. Eső esetén is meg lesz tartva, mert fedett színpadot emelünk, és valamennyire a színpad eleje is fedve lesz. Közben szedtem a gyógyszereimet, havonta jártam kontrollra. S természetesen klipet is forgatni fogunk az első kislemezes dalhoz, ami nem más, mint a Légy önmagad!
- Ez az egyik kedvencem az új albumról - mondta Szandi, amikor kiválasztottuk a dalt.
- Köszönöm - mosolyogtam - Csupa olyan dolgot fogalmaztam meg benne, ami társadalmi problémákat vetít ki. 
- Szerintem pont ettől jó. A klipet hogy képzeled el?
- Emlékszel a Camp Rockban a Two stars-ra? - kérdeztem.
- Igen, rémlik.
- Olyasmire gondoltam, de nem pontosan... Két helyiséget szeretnék. Az egyikben tükrök félkörben, ott majd színészkedés lesz. Futsz egyik tükörtől a másikig, nézed az arcod, végighúzod rajta a tenyered, ilyesmik. A másik terem pedig ez a hologramos téma, s előtte táncoltok - vázoltam fel nagyjából.
- Kikkel?
- Mady, Martin, Sanyi és Gabi. V alakban kell lennetek. A fekete ruhád itt megint képbe kerül, hozzá kontrasztosan egy fehéret varratunk a tükrös témához.
- Nagyon tetszik az egész koncepció. Kíváncsi leszek a végeredményre!
- Arra én is - mondtam sejtelmesen. Szandi felkapta a fejét.
- Ki lesz a rendező?
- A kérdés nagyon jó hölgyem - nevettem. - Éder Krisztián, alias SP.
- Nem mondod? - kacagott. - Te kérted fel, vagy ő ajánlotta?
- Felkértem. Már kiderült, hogy jól tudunk együtt dolgozni.
- Ezt hogy érted?
- Írtunk egy közös dalt. Lehet, hogy fel is vesszük majd.
Szandi elhűlve lesett rám.
- Még nem mondtam? - néztem nagy szemekkel.
- Nagyon nem! - tette karba a kezét.
- Most megsértődtél? Amikor először összejöttünk, akkor mutatott egy dallamot, én pedig írtam hozzá szöveget. 
- Értem. Jó, hogy nem akkor szólsz, amikor megjelenik a klipetek a Vivában...
- A te klipedről volt szó. Nekünk Krisztiánnal nem hiszem, hogy lesz. Csak úgy írtunk egy dalt és pont.
- Persze. Figyelj Linda, ne vetíts. Megirigyelted, hogy én vagyok a középpontban és nem te - csapott az asztalra.
- Miről beszélsz? - fogtam le a kezét. - Semmi ilyesmiről nincsen szó. Mintha nem tudnád, hogy nem vágyok hírnévre. Írok, tervezek, menedzselek, ez nekem bőven elég!
- Üres duma! - kiabálta. - Most kimutattad a fogad fehérjét. Felfuttattál engem, hogy előkészítsd a talajt magadnak. Meg sem kérdeztél! Jól van, ennyi volt. 
- Mi, mi, mi? Álljunk már meg! Most mi a frász van? - értetlenkedtem.
- Szerződést bontok. Nincs szükségem rád. Így nem! - azzal felállt és kiment. Pár percig döbbenten ültem, majd utána siettem. Már kiért az utcára, elkapott egy taxit.
- Szandi! Ne csináld ezt! Félreértesz mindent! - kiabáltam, de meg sem hallotta. Beszállt és elhajtott. Másnap ásítozva támolyogtam ki a konyhába. Felraktam a teavizet, majd megnéztem a postámat. A szokásos... Miután felforrt a víz, beletettem a filtert, beízesítettem, és leültem a kanapéra az újsággal a kezemben. Széthajtottam és majdnem felrúgtam az asztalt.
"SP megtalálta a nagy őt?
Nemrégiben még minden lap arról cikkezett, hogy az ifjú tinisztár, Éder Krisztián, a modell Mandyvel jár. A szakítás már kevésbé terjedt el, pedig bizonyára megtörtént. Mivel a csillag ezúttal egy menedzsert választott párjának. A korábban Sandy Projectet vezető Linda és SP románca nem teljesen új keletű. Lapunk úgy értesült, hogy még a Mandys sztori előtt jártak, s pont a modell leányzó miatt mentek szét. A fiatalok mégis újra egymásra találtak. Állítólag még közös dal is született. Nem tudni, hogyan alakul további sorsuk. Mi minden estre sok boldogságot kívánunk nekik!"
- Szandi! - visítottam. - Nem tehetted!
Tárcsáztam a számát. Nem vette fel. Hívtam az anyukáját. Ő kinyomta. Ezt nem hiszem el! Csörgött a telefonom, Krisz volt az.
- Szia! Olvastad a mai lapot?
- Szia. Épp az előbb... Majdnem lefordultam a kanapéról.
- Ki műve lehet? 
- Szandié - nyögtem. Döbbent csend, majd:
- Nem lehet.
Remegő hangon mondtam:
- De igen. Tegnap elmondtam, hogy írtunk egy közös dalt. Kiakadt, hogy irigy vagyok rá és a sikereit magamnak akarom...
- Nem mondod komolyan?!? Ezért bukott ki? Elképesztő!
- Én is alig tudom elhinni az egészet. Már várom, mikor csenget az ügyvéd, hogy felbontotta a szerződését velem.
- Ilyet nem tehet! Vagy mégis?
- Megteheti, egészen nyugodtan. Csak elveszíti az összes jogosultságát a dalokra, amiket én írtam. Nem adhatja elő, nem írhatja át, nem terjesztheti, stb. 
- Ez borzalmas. Nincs teljesen jól összerakva ez a csaj. Ha lenyugszik és átgondolja a dolgokat, biztosan visszamegy.
- Nem tudom. Ismerem már annyira, hogy tudjam, nagyon makacs személyiség. Azt nem tudom, hogy fogok ebből kimászni... A sajtó és a rajongóid... El sem tudom képzelni, hogy mi lesz ezek után.
- Még én sem. Meg kell húzódnunk kicsit a háttérben. Lemondtam a hétvégi fellépéseket. Hazamegyek anyáékhoz. Szerintem te is vonulj vissza. Hadd ülepedjen a dolog.
- Talán igazad van. Majd meglátjuk. Jó utat Krisz! Vigyázz magadra!
- Te is! És köszönöm. Hívlak, ha megérkeztem.
- Rendben van. Puszi!
- Puszi! - azzal letette. Azonnal újra megszólalt a telefonom. Kerestek a Vivából, a Storytól, mindenféle emberek, újságírók, tévések... Esélyem sem volt megnyugodni. Rengeteg kérdést tettek fel. Képtelen voltam ép ésszel válaszolni nekik. Hirtelen felment a vérnyomásom, mellkasomhoz kaptam, és egyszer csak már nem halottam semmit. Láttam, hogy jelez a telefonom, de nem hallottam a csengést. Riadtan néztem körbe. Ütni kezdtem az asztalt. Éreztem, hogy hozzá ér a kezem, de nem hallottam a kopogást. Kétségbe esetten rohantam a magnóhoz. Semmi. Mp4-est bekapcsoltam, fülembe dugtam. Egy halvány hang sem jutott el a fülemig. Rá kellett döbbennem, hogy megsüketültem. A felismerés villámként csapott belém, s elterültem a földön. Nem éreztem, s nem hallottam semmit...