2010.06.06. 11:08

Hétfőig nem kerestem se Krisztiánt, se Ádámot. Egyszerűen egyikükkel sem voltam képes beszélni. Ádámnak mit mondjak? Krisztiánnak megbocsássak? Ez a két dolog lebegett előttem. Amikor eljött az ebéd idő, már éreztem, hogy muszáj lesz tisztáznom ezt az egészet. Felhívtam Ádámot és elhívtam egy étterembe.
- Beszéltem Krisztiánnal. SP-vel - mondtam, miután rendeltünk ételt.
- Értem. Miért érzem azt, hogy ez rám nézve nem jó? - vágott fancsali arcot.
- Kért még egy esélyt.
- És adsz neki?
- Még nem döntöttem. De ma megyünk hozzá fotózásra. Előtte tisztázni akartam ezt veled.
- Szerintem neked magadban kell tisztáznod az érzéseidet. Ha újra szeretnéd kezdeni vele, szíved joga. Köztünk nem történt semmi. Találkozgattunk, de ennyi - mondta. Közben megint olyan dacosan nézett...
- Köszönöm, hogy ennyire megértő vagy. Ez sokat jelent nekem.
Miután megebédeltünk, elmentem Szandiért, aztán indultunk a fotó stúdióba. Ahogy odaértünk, Szandi megfogta a kezem.
- Mielőtt bemennénk, meg kell nézned a mai újságot! - azzal a kezembe nyomott egy Bors-ot. Meglepetten néztem a címlapot.
- "A híres énekes, aki eddig egy menedzserrel találkozgatott, úgy tűnik, falja a nőket. Vasárnap hajnalban egy szőke hajú modellel kapták lencsevégre, amint egymást szorosan átölelve csókolóznak. A partyról kéz a kézben távoztak. Az eset érdekessége, hogy a modell, Sindy, annak a Mandy nevű hölgynek a legjobb barátnője, aki anno SP-vel, a tinisztárral találkozgatott. A rossz nyelvek szerint pedig a menedzser, Linda, volt Éder Krisztián nagy szerelme. A pletykák tehát terjednek, de a képek magukért beszélnek" - olvastam fel hangosan. Felismertem a lányt, ő is ott volt, amikor először láttam Krisztiánt a stúdióban Mandyvel. - Ma beszéltem Frankkel. Egy szóval sem említette. Pedig én őszinte voltam vele.
- Tudom, hogy ez egy kicsit bánt. De gondolj bele: így szabad a pálya Kriszhez!
- Na, ja. Ez igaz. De azért lesz egy szép beszélgetésem még ezzel a gitárossal is - szögeztem le. 
Pár perc múlva már a díszlettel és a fényekkel bajlódtunk. Elsőre természetesen nem akart semmi sem flottul menni, de a végére igazán profira sikerült minden. Az a futurisztikus téma, amit kitaláltam, igazán ütős lett. Szandi elképesztő volt a fekete ruhában. Krisztián pedig brillírozott. Sanyi büszkén nézte barátnőjét, de sajnos, hamar mennie kellett Bad Boyz próbára. Mi megvártuk a végeredményt. Csak minimális retust kértünk.
- Kicsit földön túli lett, de azért aránylag természetes - mondtam. 
- Szerintem jól sikerült - nézte a képeket Szandi.
- Köszönöm. Linda, este beszélhetünk? Ideje volna... - kérdezte Krisz.
- Ráérek. Gyere át hozzám! Szandi anyukája küldött valami finomat.
- Így van! - húzta ki magát a lány. - Méghozzá grillezett pulykacombokat zöldség ágyon, krupmli gombócokkal.
- Jól hangzik. Te még mindig nem tudsz főzni? - nézett rám.
- Á, időm sincsen megtanulni. Még jó, hogy itt van Szandi anyukája. Nélküle már éhen haltam volna - mosolyogtam. - Na, akkor a képeket köszi! Holnap átnézzük Zolival együtt, hogy melyik legyen a borító. Most hazaviszem Szandit. Este pedig várlak - soroltam. Elbúcsúztunk Krisztiántól és indultunk is.
- Mikor fogsz beszélni Frankkel? - szegezte nekem a kérdést barátnőm.
- Szerintem hazaérek és felhívom. Minél hamarabb tisztáznunk kell ezt.
- Nagyon helyes - vigyorgott. - Estére pedig sok sikert. Dönts úgy, ahogy jónak látod.
- Rendben van. Na, szia! - azzal hazamentem. A konyhába érve tárcsáztam Ádám számát. Nem vette fel. Háromszor próbálkoztam, aztán rámondtam a rögzítőre, hogy: "Szia! Láttam az újságot. Ha én korrekt voltam veled, tőled is ezt vártam volna el. Gratulálok gitáros, ezt végérvényesen elbénáztad. Ja, Linda voltam. Szevasz!" Ezek után azon gondolkoztam, mi kellhet az estéhez? Legyek romantikus, vagy inkább csak átlagos? Azért elővettem két ezüst gyertyatartót, kerestem gyertyákat is hozzá. A kedvenc szalvétámat tettem az asztalra. Betoltam a sütőbe a kaját, hogy mire Krisz megérkezik, meleg legyen. Pontban este nyolckor csöngettek. Mosolyogva nyitottam ajtót.
- Ó, anyám! De elegáns vagy - kiáltottam fel. Ő ünnepélyesen meghajolt, majd előhúzott a háta mögül egy szál vörös rózsát.
- Nagyon köszönöm a meghívást - mondta. - Alig várom a vacsit. Egész nap erre gyúrtam.
- Az látszik - tapogattam meg a bicepszét - Gyere be. Nem tudtam eldönteni, hogy romantikus legyek, vagy ne, ezért külön tettem a gyertyákat - mutattam. Rám nézett.
- Jöhetnek a gyertyák - mosolyodott el. Kellemes este volt, bár evés közben alig beszélgettünk.
- Tényleg finom  - mondta két falat között Krisz. - Egyébként nekem sincs időm továbbra sem főzni. Amikor néha meglátogatom anyáékat, akkor hozok pár ételessel házi kosztot. De azt Tomikával igen hamar megesszük - nevetett.
- Azt mindjárt gondoltam - mosolyogtam én is. Vacsora után leültünk a kanapéra beszélgetni. 
- Láttam ma az újságot...
- Mármint Ádámot a csajjal? - húztam fel a szemöldökömet.
- Aha. Megemlítették a te nevedet is.
- Én is olvastam. Nem nagyon érdekel. Semmi nem volt köztem és Frank között.
- Még egy csók sem? - csodálkozott. A szemébe néztem.
- Nem tudtam megtenni. Annak ellenére, hogy megcsaltál. Én... Szeretlek Krisztián. Még mindig - sütöttem le a szemem.
- Annyira bánt ez az egész. De komolyan...  - állam alá nyúlt. - Szeretném semmissé tenni.
- Hiszek neked Krisztián - pillantottam fel rá. 
- És kapok még egy esélyt? - nézett rám esdeklőn. Nagyot sóhajtottam.
- Igen.
Ő közelebb hajolt, én is közelítettem felé. A csókja édes volt, mint régen... S mégis valami pluszt nyújtott. Olyat, amit anno nem. Tudtam, hogy ezúttal jól döntöttem. Csak azt nem, mi várható a jövőben...