2010.06.03. 11:58

A Fonogram gála után a Story estélye már könnyedebbnek bizonyult. Kiosztották a csillagokat, utána tánc hajnalig. Nagyon jól elvoltunk Frankkel. Elhívott a Magyar Borok báljára, meg több kisebb eseményre is. Közben egyre halogattam a fotózás időpontját. Pedig a lemezzel nagyon jól haladtunk. Már lassan teljesen összeállt az egész.
- Nincs mese, fel kell hívnod SP-t - mondta két dal között Szandi. - Valahogy ki kell adnunk a cédét. És borító nélkül csöppet viccesen nézne ki. Van már valami terved amúgy?
- Nekem mindig van... - titokzatoskodtam. - Jól van, telefonálok egyet. Addig nézzétek át még egyszer a második tracket. Nekem valami ott nem stimmel, de nem jövök rá, hogy mi az.
- Rendben van - bólintott. Kimentem az udvarra, leültem a hintaágyra és hívtam Krisztiánt.
- Tessék, Éder Krisztián.
- Szia! Itt Linda. Milyen hivatalos lettél.
- Jól van, tudom. Csak... Megszokás. Hivatalos ügyekben így szoktam.
- Értem. Szóval, mikorra tudnánk menni?
- Amikor nektek jó.
- Az szuper. Akkor mondjuk, hm... Hétfőn, két óra?
- Rendben van. Beírlak titeket. Lesz valami különleges téma? Díszlet?
- Nos, igen. Már megrendeltem egy hologramos falat. Szandinak fekete ruhája lesz.
- Az jól fog mutatni. Valami különleges kívánság?
- Nincsen. Semmi sztárallűr - nevettem. Fura volt így beszélgetni vele. Mintha idegen volna.
- Elhiszem - nevetett ő is - Nem is néztem ki Szandiból, se belőled. Akkor hétfőn várlak titeket.
- Ja, lehet, hogy jön Sanyi is - említettem meg.
- Nem gáz, elfér. Na, szia!
- Csáó! - azzal letettem. Pont ekkor jött ki Szandi.
- Szerintem minden oké a dallal. 
- Azért én meghallgatom még egyszer - vonultam be, de én sem találtam benne végül kivetnivalót.
- Jó lesz ez így. Hétfőn pedig kettőkor megyünk SP-hez fotózásra.
- Na, az remek lesz! - örvendezett Szandi. - Alig várom, hogy felvehessem azt a ruhát!
- Nagyon szép leszel benne. És szerinted mibe menjek a bor bálra?
- Ha itt ilyen csajos csevej lesz, ruhákról és szájfényről, akkor én mára végeztem is... - szólt közbe Zoli.
- Jajj, ne haragudj! Menj csak nyugodtan. Holnap várunk!
- Oké! Sziasztok!
- Szia! - köszöntünk egyszerre.
- Szóval, mi legyen? - fordultam újra Szandi felé.
- Szerintem most következik a... Shopping-túra! - vigyorgott teli szájjal. Beültünk a kocsiba és irány a pláza. Természetesen mindent megnéztünk, mindent felpróbáltunk, de a végén arra jutottunk, hogy itt nem fogunk értelmes ruhát találni. 
- Azt hiszem, komolyabb üzletet kell keresnünk - jelentette ki Szandi. 
- Én is úgy érzem.
Elmentünk egy nagyon elegáns üzlethez. Nagyobb eseményekre egyébként varrattunk mindig ruhát, de ott Szandi volt a lényeg. Most ők nem jönnek, csak engem hívott Ádám. Sanyi ilyenekre nem jár, Szandi nem külön meghívott, tehát nem kötelező jelen lenniük. Úgyhogy megfelel olyan ruha is, amit nem én terveztem, külön az alkalomra. De azért ne legyen gagyi...
- Ide be kell mennünk - mutatott a kirakatra barátnőm. Nekem is tetszett, amit láttam, úgyhogy betértünk. Legalább tízféle ruhát felpróbáltam, mire megláttam a tökéleteset. Egy sötét lila alapon, rózsaszín gyöngyökkel díszített csodát.
- Annyira kár, hogy csak egyszer vehetem fel - illegettem magamat a tükör előtt.
- De lélegzet elállító leszel! - mondta őszinte csodálattal Szandi.
- Megveszem - jelentettem ki.
Eljött a bál napja. Ádám értem jött. Földig hullott az álla, amikor meglátott a ruhában.
- Gyönyörű vagy! - suttogta. Teljesen zavarba jöttem. Nagyon jól éreztem magamat az eseményen. Természetesen idén is fellépett Csézy. Gyönyörű ruhája volt, a hangja pedig csodálatos, mint mindig. A koncert után fogadta a gratulációkat. Gondoltam, én is odamegyek hozzá.
- Csodálatos műsor volt - mondtam neki.
- Köszönöm. Ne haragudj, de nem ismerlek -értetlenkedett.
- Linda vagyok, a Sandy Project menedzsere és dalszövegírója - mutatkoztam be.
- Értem. Nem egy körben mozgunk - szögezte le. Iszonyúan távolság tartó volt. Titokban még a ruhámat is vizsgálgatta. Vagyis én észre vettem... Mintha azt gondolná, mit keresek én itt? Megalázónak éreztem, ahogy vizslat.
- És te amúgy ki vagy? - nézett rá kihívóan Ádám. Szóval neki is feltűnt...
- Csézy. 2008-ban én voltam az Eurovíziós dalfesztivál magyar győztese, és a Cometen az év énekesnője - válaszolta.
- Ja, nem tudtam. És azóta mit csináltál? - húzta fel a szemöldökét a srác. Megfogtam a karját.
- Te provokálni próbálsz engem? - nézett nagy szemekkel az énekesnő. 
- Nem. Csupán érdeklődtem. Elég megalázóan méregeted a barátnőmet. És ezer éves dolgokkal dicsekedsz. Miközben a Sandy Project most lett a Fonogramon az év felfedezettje. Te meg sehol sem vagy.
- Ez azért nem igaz, hiszen itt is fellépett... - próbáltam védeni. Nem sikerült.
- Az egy dolog. Egy milliomosoknak szóló bálon szerepelni, vagy egy ország legjobb felfedezettjének lenni, két külön dolog. Téged azóta sem jelöltek semmire. Mert azt valamivel ki is kell érdemelni - érvelt Ádám. Csézy arca kivörösödött.
- Nem vagyok kíváncsi a véleményedre... Különben is, ki vagy te?
- A BNF gitárosa és vokalistája. Tavalyi Comet-, és idei Fonogram győztes együttes, ha nem tudnád - kezdett bepipulni. - Minden évben egy díj... Az már teljesítmény, nem? Hozzád képest...
- Na, jó, hagyjuk ezt Ádám. Felesleges itt balhézni ilyen szakmai dolgok miatt - álltam közéjük. Izzott a levegő.
- Akkor ne tartsa már többre magát, mint ami! - már szinte kiabált. Láttam, hogy a biztonságiak felénk tartanak.
- Menjünk inkább - húztam a karját. - Ezt nem itt kell megbeszélni.
- Jól van. De tudd, Miss Csézy, hogy egy senki vagy 2008. óta! - vágta még oda, majd távoztunk a helyiségből. Tudtam, hogy részben igaza volt Ádámnak, de nem örültem neki, hogy így alakult az este. 
- Sajnálom, hogy kikeltem magamból - mondta hazafelé úton. - De nagyon sértő volt, amit csinált.
- Én is tudom. Szinte lenéző volt... Nem értem... Minden esetre erre nem volt szükség. Legközelebb kérlek engedd el a füled mellett az ilyet. Nem érdemes - ráztam a fejemet.
- Rendben van. Ahogy akarod - egyezett bele. A ház elé értünk.
- Ne szállj ki kérlek - mondtam, majd adtam egy puszit az arcára. - Azért jó este volt - mosolyogtam, aztán kiszálltam. Még egy ideig integettem a kocsinak, aztán bementem. Felkapcsoltam a lámpát, és abban a pillanatban majdnem felsikítottam.