2010.06.02. 11:07

Kint zuhogott az eső. Az elmúlt hónapok eseményein gondolkoztam. Lehet, hogy túl hamar jött a siker? Annyit dolgoztunk, és meg van az eredménye. De közben tönkrement a párkapcsolatom, nincs is magánéletem... Beteg lettem. Tudom, nem kéne ezeken gondolkoznom. Inkább az esti Fonogram gálára koncentrálnom. Nem lépünk fel, csak a Sandy Project jelölt. Viszont SP ott lesz. Jó, elhívtam Franket kísérőnek. Ők is fellépnek, jelöltekként. Szandit Sanyi kíséri majd. Fáradtan sóhajtottam egyet. Az egész estére volt forgatókönyvem. Mit veszünk fel, hogy megyünk be... Az after partyn csak pár órát terveztem maradni. Szandiék persze azt csinálnak, amit akarnak, de nekem muszáj pihennem. Hétvégén három fellépésünk lesz, még egyeztetnem kell néhány dolgot ezekkel kapcsolatban. Összeszedtem a terveket, aztán mentem a konyhába. Ekkor megcsörrent a telefonom.
- Szia! Nem érkezett meg a ruhám - szólt bele Szandi.
- Azért, mert hozzám hozták a tiédet is. Majd átmegyek mindjárt, és viszem.
- Oké! Mivel megyünk egyébként?
- Kocsival. Béreltem egy kisebb limuzint. Remélem, fehér lesz, mivel feketét kértem a vörös ruhánkhoz - gúnyolódtam.
- Nyugi már! Minden úgy lesz, ahogy eltervezted!
- Remélem. Na, akkor nemsokára megyek.
- Rendben van. Addig légy jó!
- Te is! Szia!
Még felhívtam a fodrászt és a kozmetikust, hogy akkor biztosan tudnak-e vállalni, majd rohantam le a stúdióba. Meghallgattam a legutóbb felvett dalt, átírtam benne pár sort. Aztán irány a garázs, és elindultam Szandiékhoz.
- Hahó! Itt a ruhád. Voltál már kozmetikusnál? - kérdeztem, miközben átnyújtottam a csomagot.
- Még nem. Te kihez mész?
- Természetesen Krisztához. Másra nem is bíznám a sminkemet. 
- Értem - húzta a száját.
- Egyáltalán kértél valahol időpontot? - néztem rá gyanakvón, mire elpirult. - Basszus, Szandi! Azonnal öltözz át, és gyere velem! Nem igaz, hogy ennyit nem tudsz önállóan megcsinálni!
- Ne legyél már ilyen! Azt hittem, bejelentesz engem is Krisztához!
- Hinni a templomban kell! Öltözz! - utasítottam. Megráztam a fejemet. Mi lenne, ha nem volnék?
- Itt is vagyok - mondta, majd beültünk a kocsiba. Kriszta elkészült a sminkünkkel, aztán mentünk a fodrászhoz. Nekem csak kicsit besütötte a hajamat, Szandi kontyot kapott. Hazavittem, hogy átöltözzön, majd elmentünk hozzánk.
- Én már nagyon izgulok... - mondta, miközben átöltöztem.
- Én is, hidd el. De jó lesz az egész. Már az is nagy dolog, hogy jelöltek.
- Az biztos! Ha nyerek, elájulok!
- Áhh, dehogy is! Vagy, ha mégis, elkaplak! - nevettem. A fiúk hamarosan megérkeztek. Mosolyogva vonultunk le a lépcsőn. Szerencsére fekete limuzint kaptunk, amit kértem. Kezdtem oldottabb lenni. A kocsiban kapott két pohár pezsgő erre igen csak rásegített. Vidáman szálltunk ki, majd vonultunk be a helyünkre. A szokásos köszöntések után elkezdődött a műsor. Jöttek a fellépők... Egyre nőtt az adrenalin szintem. Éreztem, hogy Szandi is nagyon feszült. A BNF fellépése után jött a legjobb új előadó kategória. Felsorolták a jelölteket. Majd Keresztes Ildikó kinyitotta a borítékot.
- És a nyertes a... Sandy Project!
Sikítva ugrottunk fel. Szandival egymást átkarolva mentünk a színpadra.
- Nagyon szépen köszönöm! - mondta a mikrofonba. - Nem is tudom, mit mondjak! Már az is megtisztelő, hogy jelölt lehettem és sosem gondoltam volna, bár mélyen belül reménykedtem, hogy elnyerem ezt a díjat. Iszonyú nagy köszönet jár a legjobb barátnőmnek - mutatott rám -, aki egyben a menedzserem is. Az ő segítsége, dalai nélkül most nem lehetnék itt. Köszönöm a táncosaimnak, és a páromnak, valamint természetesen azoknak, akik veszik a lemezemet, eljárnak a koncertjeimre. Imádlak titeket! - sírta el magát. Boldogságban úszva ültünk vissza a helyünkre. Egyszer csak ismerős dallam ütötte meg a fülemet. Krisztián ült a zongoránál és azt a dalt játszotta, amit nekem írt... De nem énekelt! Nem volt szöveg! Tátott szájjal néztem, míg ő teljesen átszellemülten játszott. A végén felállt, felém nézett, meghajolt. Tudtam, hogy ez most nekem szólt. Mit akarhat ezzel az egésszel? Nem én csaltam meg őt! Természetesen elnyerte a legjobb férfi előadónak járó díjat, míg a BNF a legjobb együttes lett. Elmentünk az after partyba, de én még akkor is a dal miatt kattogtam. El nem tudtam képzelni, hogy miért pont ezt adta elő. Talán azt akarta jelezni, hogy még mindig a dalszövegre vár? Ami egyébként rég készen van... Egyszer csak nagy bambulásomban azt vettem észre, hogy ő áll előttem. Majdnem kiesett a pezsgős pohár a kezemből.
- Szia. Öhm... Hallom, hogy fényképészt keresel. Itt vagyok.
- SP - néztem rá. Egyszerűen elvesztem a tekintetében. Miért teszi ezt velem?
- Szóval már nem vagyok Krisztián. Megértem... - sóhajtott. - De attól még dolgozhatunk együtt. Mikor értek rá? Lefoglalom addigra a stúdiót. - ajánlotta fel. Közben elnéztem a válla fölött. Ádám elég borús képet vágott...
- Nos, még nem egyeztettem Szandival. Megbeszélem vele, és felhívlak.
- Rendben van. A számom a régi. Jut eszembe - fordult még vissza - Sajnálom, hogy elköltöztél. Jó helyen laksz?
- Igen. Egy kétszintes házban. Ott rendeztem be hangstúdiót és tánctermet is.
- Az nagyon jó. És gratulálok a díjhoz. Megérdemeltétek.
- Köszönöm! Neked is gratula! - fogtunk kezet. Egy pillanatra azt éreztem, hogy közelebb akar húzni magához. Aztán mégsem tette. Még egy ideig bámultam utána, ahogy eltűnt a tömegben. Majd Ádám toppant elém.
- Nem akarom tudni - mondta. - Csak azt, hogy mikor szeretnél hazamenni?
- Most - vágtam rá. Teljesen összezavarodtam. Taxit hívtunk. Ismét csend volt a kocsiban, egészen a házamig.
- Ádám... Nem volt semmi. Felajánlotta, hogy a múltunk ellenére dolgozzunk együtt. Gratulált. Ennyi.
- Valami mégis történt... Mert miután elzongorázta azt a dalt, teljesen elvarázsolt lettél.
- Mert... Ezt a dalt nekem írta, amikor még együtt jártunk - vallottam be. - Nekem kellett volna szöveget írnom hozzá.
- Akkor ezért volt csak a dallam... Furcsálltam is.
- De már van szöveg. Csak ő nem tud róla.
- Értem. Szerintem mondd el neki - tanácsolta.
- Most komolyan? - néztem rá döbbenten. 
- Igen. Figyelj, Linda. Nem vagyok hülye. Persze, megcsalt... De szerintem csak elszállt magától, a sikertől, a sok nőtől... Fogalma sem volt, mit veszít el. Láttad ma azt a nőt?
- Igazság szerint, nem.
- Valójában sosem létezett. Média szenzáció volt csupán, a te bosszantásodra. Nem tudom, miért tette ezt veled. De beszéljétek meg. Legalább tiszta lappal indultok. Vagy együtt, vagy külön...
- Van benne valami. Köszönöm! - öleltem meg. Legszívesebben meg is csókoltam volna, de éreztem, hogy elhúzódik.
- Csak, ha minden tisztázódott... - suttogta, majd puszit lehelt az arcomra. Integetve ment a taxi felé. Én pedig kusza gondolatokkal a fejemben indultam a szobámba aludni.