2010.05.19. 10:15

A dalt még senkinek sem mutattam meg. Úgy éreztem, hogy csak a dallammal teljes, az viszont Krisztiánnál van. Vele pedig nem óhajtottam felvenni a kapcsolatot. Egyébként ő sem keresett. Meg sem próbálta megmagyarázni, amit tett. Később olvastam egy bulvárlapban, hogy új barátnőjével, Mandyvel nagyon boldogok... Hát legyenek! Én is boldog vagyok, élem az életemet. Bár pasim nincsen, most jó így. 
Éjszaka keveset aludtam. A dalon kattogtam. Valaha elő fogjuk együtt adni? Vagy már úgy gondolja Krisz, hogy ír hozzá ő szöveget, s nem érdekli már egyáltalán az egész... Nem akartam tovább agyalni, elindultam bevásárolni. Mostanában ritkábban jártam boltba. Leszoktam a kávézásról, meg az energia italról, kevesebb csokit eszem. Amióta van a betegségem, sok dologra kell odafigyelnem. Gyógyszereket is szedek. Próbálok teljes életet élni, bár néha semmit sem hallok. Már egyáltalán nem táncolok, és inkább itthon tornázgatok néha, ha van időm illetve kedvem. Szóval, irány a szupermarket! Enni azért muszáj... Vettem többféle tésztát, szószokat, kenyeret, némi péksüteményt, ásványvizet, teát. Fáradtan pakoltam be mindent a kocsiba, majd tolatni kezdtem. Hirtelen csattanást hallottam. Szentségelve ugrottam ki.
- Úristen, ne haragudj! - fordultam az illető felé, akinek nekiütköztem.
- Te jól vagy? - nézett rám. Döbbenet suhant át az arcomon. A BNF-es Frankbe sikerült beletolatnom...
- Öh, igen... A kocsid?
- Semmi baja - nézte meg. - Szerencsére a tiédnek sem. Legközelebb nézz bele a visszapillantó tükörbe - mondta cseppet sem kioktató hangnemben. Sokkal inkább aggódó volt, mint mérges.
- Tényleg bocs. Esetleg meghívhatlak valamire, hogy kompenzáljam a bénaságomat? - ajánlottam fel.
- Igazából ebédelni indultam. Te meg látom haza - pillantott a csomagtartóba.
- Igen. Akkor gyere hozzám enni! Úgyis főzni akartam valamit - füllentettem. Eszem ágában sem volt főzni, ezt a tisztet általában Szandinak hagyom, vagy nagy ritkán átjön az anyukája segíteni. Én magam maximum rántottát tudok csinálni. Még a fakanál sem áll jól a kezemben... De ő mosolyogva elfogadta a meghívást. Elindultam, követett a kocsijával. Közben igyekeztem minél észrevétlenebbül fülembe helyezni a headsetet, és gyorsan hívtam Szandit.
- Figyelj már, hogy a rákba kell ezt a szószos izét megfőzni? - kérdeztem.
- Neked is szia. Miért akarsz főzni? Inkább átmegyek... - szólt bele.
- Szia, de isten őrizz! Figyelj, öh, véletlenül beletolattam Frank kocsijába, aztán első felindulásból felajánlottam, hogy főzök neki, ha már úgyis ebédelni indult...
- Elég merész ötlet volt - kuncogott barátnőm, de aztán gyorsan lediktálta percre pontosan, hogy mikor mit csináljak, én meg felvettem. Közben megint zúgni kezdett a fülem. Hazaérve gyorsan lepakoltam a szatyrokat. Frank segített. Enyhe deja-vue érzés tört rám. Anno Krisz is segített... Mindegy. Hellyel és üdítővel kínáltam a srácot, majd megkerestem Szandi hangfelvételét a telefonomon. Ennek segítségével igyekeztem összehozni az ebédet. A tészta kifőzése nem okozott gondot, de utána a hús szeletelés már bonyolultabbnak tűnt.
- Segítsek valamit? - jött oda Frank. Majdnem kiejtettem a kést a kezemből.
- Ó, köszi, elboldogulok - mondtam, majd kockáztam tovább a húst. Bár inkább nézett ki úgy, mintha cafatokra tépném...
- Nem lehet könnyű, ha közben telefonálsz - mutatott a headsetemre. Fülemhez kaptam.
- Ööö, menedzser vagyok, mindig elérhetőnek kell lennem - vágtam ki magamat. Közben igyekeztem koncentrálni Szandi szavaira, s csodák csodájára semmit nem égettem oda. Nem mondom, hogy mennyei kaját főztem, de ehető volt.
- Hm, nem rossz - mondta Frank. Az étkezőben ültünk.
- Kedves vagy - mosolyogtam - Be kell vallanom valamit. Életemben először főztem.
- Gyanús voltál nekem - rázta felém finoman a mutató ujját - De őszintén mondom, hogy finom lett.
- Köszönöm. Sajnálom, hogy beléd tolattam.
- Én annyira nem - lágyult el a hangja. Olyan fura volt az egész. Teljesen zavarba jöttem. Miután megebédeltünk, beraktam a mosogatógépbe a tányérokat és evőeszközöket. 
- Van mára valami programod? - kérdezte hirtelen. Csak pislogtam.
- Holnap korán kelek, mert felvétel lesz.
- Értem. Akkor megadod a számodat? Esetleg legközelebb én hívlak meg ebédre... - nézett rám áthatóan. Már magam sem tudom miért, megadtam a számomat neki. Aztán kikísértem. Még egyszer megnéztem, hogy biztosan nincsen semmi baja a kocsinak, aztán bementem a stúdióba. Előkészítettem mindent a másnapi felvételekhez. Este hívott Szandi.
- Na, mi volt? Mit égettél oda? - nevetett.
- Semmit, képzeld. Jól sikerült az ebéd, elkérte a számomat is.
- Ajjajj, ebből lesz valami...
- Szerintem semmi... Különben is... Hallod. Krisz...
- Keresett? - csodálkozott.
- Áhh, dehogy, csak... Hiányzik - vallottam be. - Ma is tök sokszor eszembe jutott.
- Ő már Mandyvel jár. Ne foglalkozz vele. Frank tök aranyos. Legalább lesz egy jó barátod, ha más nem is.
- Igazad van. Na, megyek aludni. Holnap várlak!
- Rendben van. Jó éjt!
- Neked is! Szia!

Vélemények!

Következő rész ->