Természetesen semmit sem mondtam, felkaptam a cuccaimat és elrohantam. Mivel később beszéltem Szandival, kiderült számomra, hogy észre sem vettek... Nem tudtam, mit csináljak. Haragudjak, vagy örüljek? Eszembe jutott az álmom, amikor Szandi Sanyival kavart és nem haladt a munka... Ez nem történhet meg. Még jó, hogy nem Ben nyitott rájuk... Abból hatalmas botrány lett volna. Azt pedig nem hagyhatom... Felhívtam Szandit a lakásomba.
- Ülj le kérlek - mondtam egyből, amikor megérkezett.
- Valami baj van? - ijedt meg. Leültem vele szemben.
- Döntsd el, hogy mit akarsz.
- Nem értem, miről beszélsz.
- Sanyi vagy Ben?
Döbbenten meredt rám.
- Igen, tudok a kis viszonyodról. Nem gondolod, hogy ez inkorrekt mindkét pasival szemben? Ide figyelj, Szandi! Te nem akárki vagy. Énekesnő és média szereplő. Nem engedheted meg magadnak, hogy ilyesfajta botrányba keveredj. Ha nem akarsz Bennel járni, szakíts vele. Nem bánom, legyél Sanyival, csak ne menjen a munka rovására.
- Ezt te nem értheted - rázta a fejét. Tényleg nem értettem. Mi ebben a nehéz? - Ben nagyon szeret engem - mondta.
- És ezért kell játszani a háta mögött? Ne fárassz már! Én vagyok a menedzsered. Ajánlom, hogy tegyél rendet az életedben, különben nem vállalom a felelősséget! - fenyegettem meg. Kezdtem nagyon pipa lenni rá. Minek bonyolítja az életét? A következő napokban tapintani lehetett a feszültséget. Minden táncpróbára elmentem. Figyeltem őket, s azt, hogy haladjon a munka. Egy-két alkalommal lejött Ben is, olyankor Sanyi igen rondán nézett szegény fiúra. Pedig valójában az egész Szandi hibája, de egyszerűen nem lehetett beszélni vele. Egyszer aztán eldurvult a helyzet. Kicsit késve érkeztem a terembe, és kiabálásra lettem figyelmes. Berohantam. Szandi éppen Sanyi mellkasának feszülve próbálta a fiút lefogni, miközben Ben és ő torkukszakadtából üvöltöztek egymással. Zúgni kezdett a fülem.
 - ELÉG! - ordítottam. - Elegem van! - nagy csönd támadt. Rájuk néztem. - Ez így nem mehet tovább - jelentettem ki. - Sanyi, sajnálom... De menned kell. A tánckarban ezentúl Martin lesz Mady társa. Már beszéltem vele. Ben, kérlek, ne haragudj, próbáltam mindezt elkerülni, de...
- Te tudtad? - megrökönyödve nézett rám. Jobban szégyelltem magamat, mint barátnőm. Majd a srác lemondó mozdulattal kiment. Rettentő mérges voltam. Sanyi odajött hozzám.
- Sajnálom, én...
- Ne magyarázkodj. Itt csak egy valaki a hibás... - sandítottam a lányra, aki egy széken ült magába roskadva. Hazaküldtem Madyt, majd összeszedtem Szandi cuccait. Némán tettük meg az utat a házukig. Amikor megálltunk, akkor szólaltam meg.
- Gondolkozz el az életeden. Ha most Ben kitálal a sajtónak, valami értelmes magyarázatot adnunk kell. Ez a te sarad kicsi lány. Én megmondtam, ezért nem vállalom a felelősséget.
Ő csak bólintott, némán kiszállt a kocsiból, intett egyet, majd bekullogott. Megráztam a fejemet. Keserű ízzel a számban hajtottam haza. Ahogy sétáltam fel a lakásomba, összeütköztem Krisztiánnal.
- Ó, téged is látni? - csúszott ki a számon. Pár napja már megint nem beszéltünk.
- Sok a dolgom, ne haragudj. Most is fotózásra rohanok - szabadkozott, de láttam rajta, hogy valami nem stimmel.
- Rendben van, menj csak - mondtam, adtam neki egy puszit, majd tovább mentem. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve titokban utána indultam. Igyekeztem óvatos lenni, szinte lopakodó üzemmódban vezettem. A stúdióba könnyedén bejutottam, mint ismert személyiség. Amikor a teremhez értem, ahol Krisztián fotózott, mélyet sóhajtottam. Lassan, óvatosan néztem be az ajtón. Döbbenettel meredtem a két személyre, akik ott álltak, egymást átölelve, és smároltak. Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem. Zúgni kezdett a fülem, de nem érdekelt. Hatalmasat ordítottam.
- Te mi az atya úr istent képzelsz magadról Éder Krisztián?!
Az orbitális hangra mindketten megfordultak, Krisz ellökte magától a csajt. Most láttam, hogy ez az a lány, akivel a múltkor is láttam őt... Szinte fizikai fájdalmat éreztem, ahogy rájuk néztem.
- Nincs köztetek semmi, igaz? - kérdeztem suttogva. Ő már nyitotta volna a száját, de leintettem. - Ne mondj semmit. Én... mentem. Az életben többé semmi közöm hozzád, te gyáva nyomorék! - ordítottam rá, majd elrohantam. Kocsiba ültem, s száguldottam Szandiékhoz. Egyszerűen nem tudtam, ki máshoz fordulhatnék. Ő ajtót nyitott, s én a nyakába borultam. Sírva meséltem el, hogyan csalt meg engem Krisztián.
- Annyira nem értem, hogy miért tette - mondta barátnőm.
- Pedig azt hittem, hogy legalább te átlátsz majd ezen...
Szandi lehajtotta a fejét.
- Nagyon rosszul intéztem a dolgokat. Pontosabban sehogy sem... De, amit Krisztián tett... Az gyalázatos. Pont, amikor ilyen beteg vagy és melletted volna a helye, megcsal. És még át is ver... Ki tudja, mi lett volna, ha később érsz oda?!
- Nem is akarok ebbe belegondolni! - kezembe temettem a fejem. Végighúztam ujjaimat a hajamon, majd a tarkómra szorítottam a tenyerem. Már nem tudtam sírni sem. Estére Szandiéknál maradtam, ott aludtam. Nem tudtam visszamenni a lakásomba, nem akartam még véletlenül sem összefutni vele. Másnap reggel pedig már az interneten böngésztem.
- Találtam egy lakást, nem messze innen - mondtam Szandinak, aki éppen kávét hozott be nekem.
- És jó ára van? - érdeklődött.
- Kicsit drágább, mint a mostani, de megtehetem. És ennyit megér, hogy...
- Tudom. Oké. Akkor, veled menjek? Kiveszed?
- Igen, máris hívom a főbérlőt.
Még aznap szállítókat küldtem a holmimért. Én magam csak összepakoltam dobozokba a cuccaimat, aztán többé rá sem néztem a lakásra. Egyetlen szó nélkül jöttem el. Gyorsan kipakoltam az új lakásban a legfontosabb dolgokat, aztán már folytattam is a munkát, s az életemet tovább.

Vélemények!

Következő rész ->