Miután összevesztem Krisztiánnal, a munkába temetkeztem. Mady javaslatára a dalok felében táncoltam, mellette eljártam továbbra is kondizni. Szerveztem a színpadi díszletet, ellenőriztem Zolit és mindenki mást. A táncterembe csak akkor mentem, ha nem volt ott az egész Bad Boyz. Főleg Dükit és Andrist kerültem. Az edzőterembe is igyekeztem úgy menni, hogy ne lássam Krisztiánt. A munkát helyeztem előtérbe. Hiába hívott, hiába írt rám msnen. Nem válaszoltam egyik üzenetére sem. Azt gondolhatnátok ezek után, hogy érzéketlen vagyok. De közben majd megszakadt a szívem. Hiányzott a csókja, az ölelése, minden. Mégis annyira haragudtam rá és annyira féltem a rajongóitól, hogy inkább nem akartam vele találkozni.
November elején megjelent végre Szandi albuma Csak egy lány címmel. Forgattunk egy klipet a címadó dalhoz, ezzel is reklámozva a december 23-ai koncertünket. Rettenetesen izgultam, közben örültem, hogy beért a munkánk gyümölcse. Sok viszontagság után találtunk új stúdiót, így nem voltunk rászorulva Pixa segítségére.
- Köszönöm az eddigieket. Mivel tartozom? - kérdeztem, amikor bementem hozzá elbúcsúzni.
- Semmivel. Inkább békülj ki a kölyökkel. Nagyon ki van - mondta.
- Ajj, ez nem ilyen egyszerű.
- Szereted, vagy nem?
- Sajnálom, Pixa. Akkor sem megy ez most nekem. Van elég gondom...
- Nem kéne félned. Sosem tudna ártani neked.
- És ez elmondható a rajongóiról is?
Erre már ő sem tudott mit reagálni. Szomorúan mentem haza. Átnéztem az e-mailjeimet. Megakadt a szemem egy reklámon. Fotózást tartottak abban a stúdióban, ahol Krisztián dolgozott. Gondolkozni kezdtem. Elmenjek vagy ne? Ha elmegyek, mit mondjak neki? Lehet, hogy jobb volna, ha inkább itthon keresném fel... Végül arra jutottam, nem veszíthetek semmit. Attól, hogy megnézem őt munka közben, még nem fog semmi sem történni. Iszonyúan hiányzott már! Kocsiba ültem és rövid időn belül a stúdióhoz értem. Sóhajtva mentem be. Hamarosan megláttam őt. A fényképezőt állította be, nem vett észre. Egyszer csak egy lány ment oda hozzá. Rátámaszkodott a vállára, mintha bizalmas kapcsolatban lennének. Mondott neki valamit, mire ő felnevetett. A lány úgy dobálta a haját és riszálta magát, hogy hányinger jött rám. Kifordultam az ajtón, és berohantam a mosdóba. Ugyanis tényleg hánynom kellett... Úgy éreztem magamat, mint akit kifacsartak. Sápadtan ültem az autóban. Lehúzott ablakkal mentem haza. Remegve ültem le a konyhában. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt hinném, terhes vagyok... Pedig nincsen kitől. Krisztiánnal nem történt semmi olyan, a legutóbbi barátommal pedig már elég régen szakítottunk. Amikor kicsit megnyugodtam, úgy döntöttem, elmegyek vásárolni. Nem akartam liftezni, nehogy még egyszer rosszul legyek. Természetesen sikerült beleszaladnom Tomiba.
- Direkt nem liftezek, erre te se - mondta fejcsóválva.
- Nevetséges, nem? - húztam a számat. - Nem érek most rá ilyenekre.
- Valami baj van? - nézett rám. Furcsa volt, hogy pont ő aggódik.
- Lehetséges... Mindegy - legyintettem. Tomi erre olyat mondott, amit sosem hittem volna:
- Sajnálom... Attól tartók, rosszul ítéltelek meg.
- És ezt miből szűrted le ilyen hirtelen?
- Amikor múltkor Szandi beszólt nekem... Igaza volt. Nem is ismerlek. Hallod, Krisztián nagyon ki van. Látom, hogy te is. Szerintem béküljetek ki. Komolyan.
- Nem fog menni. Most is valami modellel enyeleg...
- Honnan tudod? - csodálkozott. A francba! Elszóltam magam.
- Voltam a fotózáson... Látni akartam. Rossz ötlet volt...
- Beszéljétek meg! - veregette meg a vállam, majd elment. Én bevásároltam. Vettem a hányinger ellen is valamit. Nem kéne végigrókáznom a napot... Fáradtan pakoltam el a konyhában, aztán leültem kicsit a laptop elé. Krisztián írt msnen.
- Tomika mondta, hogy találkoztatok és rosszul voltál. Mi a baj?
Pár percig várakoztattam, aztán:
- Hánynom kellett attól, amit ma műveltél azzal a csajjal.
- Nem tudom, mi akasztott ki ennyire. Átmehetek?
- Gyere...
Kilépett, majd rövid időn belül kopogtak. A mosdóból rohantam az ajtóhoz. Kezd eldurvulni a helyzet...
- Sápadt vagy - mondta, amikor meglátott. Kitártam az ajtót. Leült a kanapéra, én mellé.
- Nem tudom, mi bajom lehet.
- Orvos látott?
- Nincs nekem ilyenekre időm.
- Pedig nem ártana. És mesélj csak, milyen csaj és mit csináltam?
- Láttalak ma. Ott flörtöltél vele - tettem karba a kezem. - Úgy dobálta magát, mint egy... Nem mondom ki micsoda.
- Féltékeny vagy? - mosolygott.
- Nem vicces. Undorító volt. Ha neked ilyen cicababa kell...
- Mikor mondtam ilyet? Nekem te kellesz! Gondolod, hogy viccből vállaltam fel egy ország előtt, hogy barátnőm van? Én tényleg komolyan gondoltam! És most is úgy gondolom - hajolt közelebb. Elsírtam magam, mire átkarolt.
- Olyan buta vagy - simogatta a hátamat.
- Tudom - szipogtam. - Annyi a feszültség mostanában... Néha úgy érzem, nem tudok ennyi mindent a kezemben tartani.
- Menni fog, hidd el. Erős vagy! S én itt vagyok neked. Ha akarod.
- Persze, hogy akarom! - szorítottam magamhoz. Este nálam aludt. Sajnos többször is a mosdóba kellett rohannom, így reggel kialvatlanul ébredtem. Krisz már a konyhában várt pirítóssal.
- Kávét nem kapsz! - jelentette ki. - És elviszlek orvoshoz.
- Rendben van - adtam meg magam.

Vélemények!

következő rész->