15. fejezet: Néha tényleg jobb befogni a szád
2010.04.10. 12:07
A karácsonyi műsor előkészületei jól haladtak. Az eddigi koreográfiákon már nem változtattunk, az új dalokhoz viszont szükség volt táncra. Terveztünk néhány feldolgozást is, mivel Szandinak nem volt saját karácsonyi dala, még.
- Lehet, hogy kellene írni saját ünnepi dalt - morfondírozott Szandi. - Bónusznak.
- Nem tudom. Alapból nem rajongok annyira a karácsonyért. Nem vagyok most se olyan hangulatban.
- Ja, valószínűleg szerelmes dalhoz jobban van ihleted - somolygott barátnőm.
- Nagyon vicces vagy - húztam el a számat.
- Na, nyugi! Tudod, hogy én örülök nektek.
- Oké. Koncentráljunk inkább a gálára. Még szerezni kell lépcsőt. Az egyik dalban onnan fogsz lejönni. Aztán, kivetítőt kell intézni. A hangosítást már rábíztam Zolira. Remélem, jó lesz.
- Biztosan! Egyébként, képzeld, felhívott Ben.
- Téged? Minek? - néztem nagy szemekkel.
- Kérdezte, hogy mi van velem, hogy áll az album. És elhívott randira.
- Nem mondod? Elmész?
- Mondtam neki, hogy eléggé elfoglalt vagyok, de holnap ráérek.
- Na, ezt nem gondoltam volna. Te és Ben - csóváltam a fejem.
- Én sem. De végül is nagyon aranyos srác.
- Az biztos. Azért ne hanyagold el a munkát! Ne menjen a randizás a rovására.
- Nem fog! Erről jut eszembe. Ma Ben a műsorvezető az Interaktívban. Nem nézzük?
- De, persze.
Bementünk a nappaliba, letelepedtünk a kanapéra, a tévé elé. Épp véget ért a reklám.
- Sziasztok! Újra itt, ez még mindig az Interaktív, ahol a következő vendégem nem más, mint Éder Krisztián, alias SP.
- Helló - köszönt be. Csak lestem.
- Tudtad, hogy benne lesz? - sandítottam Szandira. Ő csak rázta a fejét. Ugyanúgy csodálkozott, mint én.
- Legutóbb azon a bizonyos vásáron találkoztunk, ahol többek között te is felléptél. Akkor sikerült pár percet beszélnünk, és azt mondtad, most nagyon boldog vagy, az életed sínen van.
- Így van. Az albumom hamarosan elkészül. Valószínűleg idén is a szülinapomkor fogjuk kiadni.
- És csak ennyi a nagy öröm oka?
- Mi más lehetne? - nevetett Krisz.
- Azt hallottam fél füllel, hogy találkozgatsz valakivel.
- Ez ebben a formában nem igaz.
Már kezdtem volna fellélegezni, amikor...
- Nem csak találkozgatok. Komoly barátnőm van.
Majdnem leestem a kanapéról. Hogy mondhatta el?
- Na, ez aztán az újdonság! És mióta tart a kapcsolatotok?
- Még egészen friss, pár hete vagyunk együtt. De nagyon boldog vagyok vele.
- Gyanítom, nem akarod elárulni, hogy ki az illető.
- Természetesen nem. Azt, hogy barátnőm van, sem szívesen mondtam el. De szeretném elejét venni mindenféle pletykának.
- Ő most nézi a tévét?
- Nem tudom. Nem szóltam neki, hogy itt leszek.
- Akkor valószínűleg meg fog lepődni.
- Előfordulhat.
Még beszélgettek pár szót a készülő új albumról, de én már nem tudtam figyelni. Ahogy véget ért az interjú, hívtam őt.
- Mondd csak, normális vagy? - kiabáltam a telefonba.
- Nyugi. Alig mondtam valamit. Most jobb volna, ha össze-vissza pletykálnának?
- Ja, mert így nem fognak! Nyomozgatni kezdenek majd, hogy ki a barátnőd! Erre nem gondoltál?
- Ne haragudj már, az istenért! Nem találtam jobb megoldást.
- Már kifelé jössz?
- Nem, még Orsi nem ért ide.
- Akkor leteszem. Ma este lefújva. Gondolkoznom kell.
- Ne tedd ezt velem, kérlek! - könyörgött, de én letettem a telefont. Eldobtam a szoba másik végébe. Idegesen szorítottam a halántékomat. Lüktetett a vér az ereimben. Azt hittem, felrobbanok.
- Linda - jött oda Szandi. - Nem tudom, mit tennék a helyedben, de kérlek, nyugodj meg.
- Hogy tehette ezt? - sírtam el magamat. - Inkább tagadta volna le! Úgy beszéltük meg, hogy ez titok! Akkor mit kell variálni? Ha kiderül, hogy én vagyok az... Végem van.
- Megértelek. Főzök egy teát.
- Nem kell! - legyintettem. - Menjünk edzeni. Mérges vagyok, ki kell adnom a dühömet.
Letöröltem a könnyeimet, majd kocsiba ültünk. Edzettünk másfél órát, utána mentünk a táncterembe. Sanyi és Mady már próbáltak az új dalokra. Beálltunk hozzájuk. Meglepetésemre tök jól ment a tánc. Ha dühös vagyok, mindig ez van. A tánc kikapcsol, és csak arra koncentrálok. Régen is ez volt, amikor még fellépésekre jártunk a volt csapattársaimmal.
- Szerintem neked is fel kell lépned velünk - jelentette ki Mady.
- Akkor ki fog mindent irányítani? - nevettem.
- Megoldod te, ügyes vagy - kacsintott rám a srác.
Vélemények!
következő rész->
|