Miután lezuhanyoztam, megettem még egy pirítóst. Amíg Krisz megmosdott, bekapcsoltam a laptopot. Elég durva e-mailt kaptam.
 
"Szia Linda!

Tudom, hogy hallani sem akarsz rólam. De a múltunkra való tekintettel, kérlek rá, hogy segíts nekem! Bepereltek... Sosem gondoltam volna, hogy ekkora szószban leszek. Csak egy jó ügyvéd kéne... Ha tudsz segíteni, szólj! Pénz nem számít. Kérlek!

Greg"

Elgondolkoztam. Tudom, hogy Greg egy szemét. És megérdemelné a börtönt. Lehet, hogy egy jó ügyvéd is kevés lenne neki. De talán mindenki megérdemel egy második esélyt... Felhívtam egy ismerősömet. Gimiben osztálytársak voltunk, és jogon tanult tovább. Segítőkészen ajánlott nekem valakit. Őt is felhívtam. Azt mondta, átnézi az ügyet, és minden valószínűség szerint elvállalja. Dobtam egy választ Gregnek.

"Szia!

Van ügyvéd. Hamarosan felkeres. Múlt lezárva!

Linda"

Remélem, többé nem keres meg a zűrös ügyeivel... Gyorsan kiszaladtam a konyhába, elmostam a poharakat. Nem akartam szennyest hagyni magam után. Mikor visszamentem, láttam, hogy Tomika a gépemet nézi.
- Te meg kivel levelezgetsz? - szegezte nekem a kérdést.
- Egy ismerősöm kért segítséget.
- Aha, akivel közös a múltatok.
Ekkor ért be a szobába Krisztián. Kérdőn nézett ránk.
- A csajod valami Greggel levelezik - közölte Tomi. Kezdtem bepöccenni.
- Nem levelezek vele! Segítséget kért, és én nem vagyok olyan szemét, hogy cserben hagyjam.
- Greg? De hát... Azt hittem, leszállt végre rólad.
- Ja, hogy ő a volt szeretőd? - kapcsolt Tomika. - Haver, én ezt nem hagynám...
- Na, jó, most már állj le! Nem a volt szeretőm. A múltunk nem erre vonatkozik! Ő... Csak egy ügynök, aki átvert. De előtte jóban voltunk... Mindegy. Nem magyarázkodok. Bajba került, és csak ügyvédet kért - fordultam Krisz felé. - Felhívtam egy ismerősömet, aki keresett egy erre szakosodott jogászt. Ezzel letudva.
- Én hiszek neked.
- Te bajod - rántotta meg a vállát Tomi.
- Azt hiszem, nem leszünk valami jóban... - ráztam a fejem.
- Eltaláltad - mondta, majd kiment.
- Ne foglalkozz vele, kicsim - ölelt meg Krisz. - Nagyon makacs.
- Nem gáz. A lényeg, hogy te szeretsz!
- Így van. Na, én megyek boltba. Nem jössz?
- Sietnem kell, Zoliék már várnak. Majd hívlak, ha végeztem!
- Rendben van.
Együtt indultunk el, de a kapuban elváltak útjaink. A stúdióban Szandi már skálázott.
- Melyik dal jön? - kérdezte Zoli, amikor meglátott.
- Az utolsó. El sem hiszem!
- Én is alig... Na, kislány, irány a mikrofon elé! Tegyél ki magadért, ez az utolsó track.
- Oké - kacsintott Szandi, majd háromszor egymás után elénekelte a nótát. Nekem már elsőre is nagyon tetszett, de mindig így csináltuk. Végül az elsőnél maradtunk. Még hátra volt néhány keverési munka, de az már Zolira maradt.
- Nekünk mennünk kell a karácsonyi gálát intézni. Még fel kell hívnom Sanyiékat is.
- Oksa, csajok. Hamarosan hívhatod a Vivát, hogy kész az album! - lelkesedett Zoli.
- Alig hiszem el! Annyit küzdöttünk érte, és nemsokára a kezünkben lesz - sóhajtottam.
- Bizony! Na, menjünk - sürgetett Szandi. Elugrottunk Sanyiékhoz. Éppen Bad Boyz próba ment.
- Helló - köszönt rám Andris. - Rég láttalak.
- Te... Megismersz?
- Jó az arcmemóriám - kacsintott rám. - És jó pár SP koncerten láttalak.
- Én is - kontrázott Düki.
- Arik vagytok. Krisz nem nagyon ismert fel.
- Nem csodálkozom. Különben tetszik, amit csináltok - nézett Szandi felé. - Jó a hangod.
- Köszi - pirult el a lány. Közben azt vettem észre, hogy Sanyi arca vörösödik. Mintha mérges lenne. Vagy inkább féltékeny?
- Na, igazából Sanyihoz és Madyhez jöttünk. El kell kezdeni a karácsonyi próbákat.
- Holnap hozd át a dalokat, amiket elő kell adni, és nekikezdünk - mondta Mady. Sanyi csak bólogatott, de nem szólt semmit.
- Nem is zavarunk tovább. Sziasztok, fiúk!
- Csáó! - köszöntek el. Bevágódtunk a kocsiba. Ezúttal hozzám mentünk. A liftben kivel találkoztunk? Naná, hogy Tomikával.
- Mindig elfelejtem, hogy te is itt laksz... Legalábbis szeretném - szólt be.
- Neked mi bajod van? - kérdezte Szandi.
- A barátnőd egy ribanc - közölte Tomi.
- Nem tudom, mit képzelsz magadról, de jobb, ha leállsz! - pöccent be Szandi. - Linda nem csak a barátnőm, a menedzserem is. És nem fogom hagyni, hogy így beszélj róla! Miközben abszolút nem ismered!
- Ismerem a fajtáját!
- Én meg a tiédet! Ítélkezel ok nélkül. Inkább fognád be a szád!
Tomi úgy állt ott, mint akit pofon vágtak. Kezdett elfajulni a dolog, úgyhogy örültem annak, hogy végre kiszállt a liftből.
- Nem értem én ezt a srácot - mondta Szandi, amikor beértünk a lakásba.
- Áh, engem nem is érdekel. Azt gondol, amit akar. Bár már kicsit unom, hogy mindig beszól valamit.
- Úgy szóljon be legközelebb, hogy behúzok neki egyet - szorult ökölbe a lány keze.
- Nyugi. Nem sérülhetsz le. Most készülünk decemberre. Nagy dobás lesz!
- Az biztos!

Vélemények!

következő rész->