Hagytam, hogy szájon csókoljon, de mást nem engedtem.
- Majd meglátjuk, hogy mi lesz - húzódtam el. - Csak közben derülhet ki, hogy működik-e a dolog - érveltem.
- Ez igaz - mosolygott. - Nagyon boldoggá tettél - fogta meg a kezem. Valahogy én is azt éreztem akkor, hogy így kerek és teljes a világ. Mintha minden kivirult volna, rózsaszín felhőkön lebegtem, s boldogan simultam Krisztián karjaiba.
Este együtt néztünk egy filmet. Én a mellkasán feküdtem, hallgattam a szívverését. Alig tudtam a filmre koncentrálni, de azért valamit felfogtam belőle. Igazából legszívesebben örökre így maradtam volna, Vele. A végére kicsit el is bóbiskoltam.
- Hé - suttogta. - Kicsi lány! Mennem kell.
- Mmm, ne már! - morogtam. Kinyitottam a szemem. Az ő igéző tekintetével találtam szembe magam.
- Sajnálom, holnap sok dolgom van.
- Mondanám, hogy aludj itt, de azt hiszem, még korai volna.
- Na, igen - nevetett. - Holnap estefelé átjövök, jó?
- Jó. Már most várom!
- Én is - kacsintott. Kikísértem, aztán visszamentem a szobámba. Nem bírtam elaludni, ezért kinyitottam a laptopot, és átnéztem néhány dolgot. Válaszoltam pár rajongói levélre. Nem azért, mert Szandi nem tehette volna meg, de úgy döntöttünk, nem csinálunk gondot ebből. Aki előbb elolvassa, az válaszol, főleg, hogy én szinte mindent tudok róla. Furcsa volt amúgy az egész. Akadtak, akik átlagos kérdésekkel bombáztak minket, mások érdeklődtek Szandi magánélete iránt. Szerencsére tolakodó és perverz emberkék egyelőre elkerültek minket... Szétnéztem még kicsit a neten. Régen voltam twitteren, gondoltam, írok pár sort. Mosolyogva láttam, hogy Krisztián is fent járt.
- "Jó kis filmnézős este volt. Bár a filmre alig emlékszem, azért remekül éreztem magam!:)"
Hm, sejtelmes és mégsem árult el semmit... Valami hasonlót fogalmaztam meg én is.
- Bomba jó volt a film, most kis meló, levelezés. Kár, hogy már aludtam egyet, nem jön álom a szememre.
Pár perc múlva visszanéztem Krisztián twitterére.
- "Ha nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe, csak te lehetsz az, veled olvad a jég..."
Olvadoztam a képernyőt nézve. Muszáj voltam felhívni őt.
- Nem úgy volt, hogy alszol?
- De, csak hazajöttem, és rám tört az ihlet, írnom kellett, aztán már nem bírtam aludni.
- Csak nem egy új dal?
- Olyasmi - nevetett.
- És miről szól?
- Lehet, hogy inkább kiről - mondta sejtelmesen.
- Ó, ne már! Ne hozz zavarba.
- Nem akarlak... Tudod, ez titok.
- Na, jó. Inkább próbálj meg aludni.
- A karjaidban jobb lenne.
- Azt elhiszem. Nekem is. Majd holnap!
- Holnap! Csókollak!
- Én is téged. - És letettük. Ezek után sikerült rávennem magamat, hogy ágyba bújjak.
Reggel kicsit kialvatlanul ébredtem. Álmosan kivánszorogtam a konyhába, készítettem egy kávét. Beültem a laptop elé, elintéztem néhány ügyet. Felnéztem twitterre. Krisztián írt.
- "Ma fotózás, edzés, táncpróba, forgatás. Este mi legyen?:)))"
Természetesen visszaírtam.
- Mindig csak a munka... Este pedig elnyúlok az ágyon, és várom a herceget!:)
Erre csörgött a telefonom.
- Ennél lehettél volna sejtelmesebb is! - nevetett.
- Miért? Simán gondolhatják, hogy csak úgy, viccből írtam, képletesen.
- Nyugi! Én is csak humorizáltam.
- Azért átjössz este?
- De csak, ha tényleg az ágyon vársz!
- Hahaha! Azt majd még meglátjuk. Na, szia!
- Szia!
Elintéztem még néhány telefont, aztán átmentem a stúdióba, ahol Szandi és Zoli éppen Pixával karöltve vették fel az egyik dalt. Leültem Zoli mellé, és hallgattam, ahogy Szandi énekel. Büszkeség töltött el. Jó érzés volt, hogy a munkám így teljesedik ki. Egyik kedvenc dalom volt egyébként a Mennem kell.
- Szia! - köszönt barátnőm a dal végén. - Hogy tetszett?
- Csodálatos! - mondtam könnyekkel küzdve. - Szerintem ebből kell a következő klip!
- Szerintem is - mosolygott Szandi. - Ezt kéne előadnom a BNV-n.
- Benne van a pakliban. Összeállítottam a listát.
- Tényleg? - ugrott le a székről és kijött hozzánk. - Mutasd kérlek! - És felé nyújtottam a papírt. - Majdnem, Mennem kell, Kerestem őt, Hazudtál és Tévedtem. Nagyon jó, bár lehet, hogy nem a végére kéne a lassú dal.
- Szerintem viszont jó lezárás. Ezen nem érdemes vitázni - ráztam a fejem. Picit deja-vue-m lett. Eszembe jutott az álmom...
- Jól van - egyezett bele a lány. Nos, az álmok, csak álmok maradnak! Még párszor meghallgattuk a Mennem kellt, hogy minden jól hangzik-e, aztán hazavittem Szandit. Estig még átnéztem a másnapi teendőimet, aztán pedig vártam Krisztiánt.

 

Vélemények!

következő rész->