- Be sem engedsz? - vigyorgott rám. Legszívesebben felképeltem volna.
- Nem áll szándékomban. Hogy találtál rám?
- Nem volt nehéz. Mostanában sokat írnak rólad... Telefonálgattam egy kicsit. Biztosan a folyosón akarod ezt megbeszélni?
- Az életben többé sehol nem akarok veled beszélni.
- Pedig muszáj leszel. Fontos dolgot kell mondanom.
- Nem tudsz nekem semmi olyat mondani, ami érdekelne.
- Mérget ne vegyél rá - nevetett fel. Kezdett kínossá válni az egész. Mindjárt ideér Krisztián... Mi lesz itt?
- Menj el, Greg! - kértem. Nem sok kellett, hogy könyörögjek neki.
- Na, jó. Volna egy ajánlatom. Fotózás Olaszországban.
- Ja, persze. Ez is olyan lesz, mint Spanyolország? A főnök meg akar majd dugni, és ha nem engedek, megver?
- Felejtsd el bébi spanyolt! Ez tutira jó lesz! Sok pénz, kevés meló...
- Menj el, Greg. Nem foglalkozok már ilyesmivel. Menedzser vagyok.
- Azzal nem keresel ennyit... Hidd el, megéri!
- Na, jó, most már tényleg húzzál el! - emeltem fel a hangomat. - Megmondtam, hogy nem!
- Lindus, ne csináld már... Tudod, hogy te vagy a legjobb!
- Nem érdekel!
- Mi folyik itt? - tűnt fel Krisztián. A fejem olyan vörös volt, hogy vetekedett a pulcsim színével.
- Semmi közöd hozzá - közölte flegmán Greg. Ekkor elszállt az agyam.
- De van köze hozzá! Ő a barátom, most ért haza, és szétveri a fejed, ha nem húzol el! - ordítottam, mire Krisz fenyegetően mozdult Greg felé. A srác hátrahőkölt, aztán újra vigyorogni kezdett.
- Ne már, kislány! És tudja a barátod, hogy a barátnőm voltál?
- Nem, mivel ez nem igaz! - kiabáltam. A türelmem már régen elvesztettem. Remegtem az idegtől.
- Azt hiszem, nem fogtad fel, amit a barátnőm mondott - tűrte fel az inge ujját Krisz. - Felhúzod a nyúlcipőt vagy kapsz a szemed alá! - rázta az öklét Greg felé. Még ettől sem ijedt meg.
- Dumálni én is tudok - nevetgélt, mire Kisz tényleg behúzott neki egyet. Majd még egyet. Greg egyik kezével vérző orrát fogta, másikkal próbált Krisztián felé ütni, de ő elkapta a karját.
- Nem unod még? Menj máshová hősködni!
Erre már végre elindult, de azért még felénk nyújtotta a középső ujját. Krisz ment volna utána, de megfogtam a karját.
- Inkább ne! Elég volt! Gyere be - mondtam. Lábaim mintha kocsonyává váltak volna, szinte leestem a kanapéra.
- Ki volt ez? - ült le mellém Krisz. Ránéztem. Elmondjam neki?
- Biztosan tudni akarod?
- Nem, csak úgy kérdeztem... Viccből verekszek érted... - gúnyolódott.
- Csak pár éve ismerem. Fotós egyébként, de... Az a fajta, aki lányokat futtat.
Itt kikerekedett a szeme. Elhúztam a számat.
- Ezért nem akartam, hogy tudd... Mindegy. Szóval, én anno próbálkoztam modellkedéssel, és szimpatikusnak tűnt Greg. Megnéztem a honlapját, tök korrekt képek voltak fent, ezért felhívtam. Ajánlott nekem munkát. Gyanakodnom kellett volna... Azért az nem így megy, hogy egyből dolgozhat is valaki ebben a szakmában. De nem gondolkoztam, nagyon megörültem a lehetőségnek. Spanyolországba utaztam másik három lánnyal. Ők is teljesen abban a hitben voltak, hogy ott valami katalógusfotózás lesz, külföldi lapokba... Na, persze! Szó sem volt ilyesmiről. Elvittek minket egy bárba, ahol először is táncolnunk kellett. Azt gondoltuk, ez még belefér, nem gáz. Biztos tesztelnek minket, hogy jól mozgunk-e a színpadon. Hogy ez hogyan kapcsolódik a katalógusfotózáshoz, azt ne is kérdezd... Minden meg volt magyarázva. Amikor már harmadik este táncoltunk ott, kezdett idegesíteni a dolog. Odamentem a főnökhöz, és konkrétan rákérdeztem, hogy most akkor csak táncolni kell? Nem gond, csak akkor szólhattak volna... Totálisan félreértett... Elkezdett fogdosni, majd közölte, hogy természetesen majd szexuális szolgáltatásokat is kell nyújtanunk, de úgy gondolta, azt majd később, ha megszoktunk ott. Elképedve néztem rá. Nem erre a válaszra számítottam. Azonnal hívtam Greget, de nem vette fel, aztán ki is kapcsolta a telefonját. Pánikba estem, szóltam a csajoknak. Kivétel nélkül mindenki csodálkozott, és együtt odaálltunk a főnök elé. Elmondtuk, hogy nekünk nem ezt ígérték... Engem úgy megütött, hogy a földre estem - Krisz keze ökölbe szorult. - Egyik csaj elszaladt a rendőrségre. Onnan a magyar követségre irányítottak minket, és végül épségben haza tudtunk jönni. Greget azóta nem kerestem. Ma talált rám... Valami olasz munkával hitegetett... De már régen nem foglalkozok ilyesmivel.
- Értem. Nem is akartátok feljelenteni Greget?
- Az egyik lány megtette, de nem tudom, mi lett belőle. Én utána nem foglalkoztam vele. Elkezdtem a menedzser képzést, és azóta csak ez érdekel.
- Köszönöm, hogy elmondtad. Nem ítéllek el. Tény, hogy sokan bedőlnek az ilyesminek...
- Igen, sajnos. Azok a lányok is, akik velem voltak... Nagyon elkenődtek, amikor kiderült, hogy átverés az egész.
- Elhiszem. Remélem, nem jön ide többet. Szétverem a fejét.
- Nyugi! Szerintem jó lecke volt neki. És köszi, hogy kapcsoltál - sütöttem le a szememet -, a barát dologgal kapcsolatban.
- Én szeretném, ha nem hazugság volna - nyúlt az állam alá. Egymás szemébe néztünk.
- Nem tartanám jó ötletnek. Te sztár vagy, és én meg...
- Pszt - lezárta ajkamat az ujjával. - Ne mondd tovább, mert butaság.
- De nem az, Krisz! - ellenkeztem. - Szétszednének a rajongóid!
- És, ha titokban járnánk?
- Ne viccelj már! Ilyesmit titokban tartani...
- Simán menne! - állt fel. Járkálni kezdett. - Senki nem tudja, hogy hol lakunk. Azt nem látják, mi történik a négy fal között. Az utcán meg legfeljebb nem fogjuk meg egymás kezét, semmi csók...
- Nem tudom...
- De igen! - ült vissza. Teljesen közel húzódott. Egyre csak hajolt felém. Belemenjek ebbe? Titkos kapcsolat, kell ez nekem?
 

Vélemények!

következő rész->