- Linda! Jól vagy? - hajolt fölém Krisztián.
- Utállak - nyögtem ki. Értetlenül nézett rám, majd Szandira. Ekkor vettem észre, hogy ő is ott van. - Téged is - fordultam felé. Ha lehetséges, barátnőm még nagyobb szemeket meresztett.
- Mi a baj? - kérdezte. Elfordultam, a fal irányába.
- Menjetek innen! - legyintettem.
- Addig nem, amíg nem mondod meg, hogy mi a bajod - fordított vissza Krisztián.
- Te nem tudom, mit képzelsz magadról! Játszod itt a Casanovát, hetyegsz mindenkivel. Menj vissza a barátnődhöz! És nem énekelheted fel a dalt Szandival! Te meg - fordultam a lány felé -, felejtsd el Sanyit vagy vége a közös munkának!
- Jézusom, te miről beszélsz? - rázta a fejét Szandi. - Most hoztunk haza a stúdióból, mert annyira kimerültél, hogy összeestél. Semmilyen közös dalunk nincs.
- Nekem meg nincsen barátnőm. Mégis kire gondoltál?
- Láttalak... Hiennel...
- Hiennel? Hónapok óta nem is találkoztunk - bólogatott Krisztián. Valami nagyon nem stimmelt...
- Álmodtam volna? Mióta fekszek itt?
- Úgy két órája. Azt hittük, fel se kelsz... - mondta Szandi. - Biztos vagyok benne, hogy csak álmodtál. Nekem nem tetszik Sanyi. A táncosom és ennyi.
- Nem kéne ok nélkül vádaskodnod - kezdett megsértődni Krisz. - Álmodsz valamit, és máris leugatsz...
- Ne haragudjatok. Tényleg nagyon ki vagyok már - sóhajtottam.
- Túlhajtottad magad. Pihenned kell! Holnap elutazunk valahová vidékre - mondta ellentmondást nem tűrően Szandi. Nem is akartam ellenkezni. Még aznap bepakoltunk, és másnap úton voltunk Visegrádra. Elfoglaltuk a szállást, aztán mentünk sétálni. Csak ketten voltunk Szandival. Békés volt minden. Szinte el is felejtettem a nagy felhajtást, és a rémálmomat. Sokat sétáltunk, elmentünk bobozni, a várhoz... Remekül éreztük magunkat ezen a hétvégén. Hétfőn reggel indultunk haza.
- Jól esett feltöltődni - mondtam. Nyugodt tempóban vezettem.
- Nekem is. Teljesen felszabadultam. Úgy érzem, le tudnám futni a maratont - nevetett barátnőm.
- Azt azért nem kell. De két hét múlva fellépés a BNV-n.
- Tényleg! Oda jönnek a Cometes táncosok?
- Még nem tudom. Állítólag az egyik csajszi terhes lett, így mostanában nem táncol. Meg attól is függ, mekkora színpadot kapunk. Lehet, hogy bőven elég lesz Sanyi és Mady.
- Az előfordulhat. Krisztián is fellép?
- Nem vagyok tisztában az ő programjaival.
- Nyugi! Még mindig be vagy rágva? Pedig nem kavart Hiennel...
- Tisztában vagyok vele. De minden álomnak van valami jelentősége. Krisz... Sztár. Nem látom értelmét annak, hogy vele kavarjak vagy ilyesmi.
- Ez hülyeség! Te meg menedzser vagy. Sztárok között mozogsz lényegében. Abszolút nem volna gáz, ha járnátok.
- Szerintem nem is akar semmit...
- A semmit az túlzás - vigyorgott Szandi.
- Jó, hagyjuk a témát. Koncentráljunk a koncertedre!
- Rendben van. Mik a teendők?
- Elvileg öt dalt adhatsz elő. Ez azt jelenti, hogy van kettő már, amihez koreográfia is készült, de legalább kettőhöz még kéne. Úgy gondoltam, hogy egy lassú nóta is belefér.
- Igen. A legjobb a Tévedtem volna.
- Örülök, hogy egyet értünk - mosolyogtam. - A másik kettőt majd Sanyival együtt eldöntjük.
Közben megérkeztünk Szandiék házához. Segítettem neki kipakolni, anyukája pedig megkínált kókuszos sütivel.
- A süteményeid verhetetlenek - dicsértem. Mindig szívesen voltam náluk, noha ritkán tehettem meg az utóbbi időben. - Lassan mennem kell. Holnap találkozunk a stúdióban!
- Oké. Amúgy mikor keresünk új helyet?
- Zoli rajta van az ügyön - kacsintottam, aztán hazahajtottam. Kipihentnek éreztem magamat, ezért felmentem msnre.
- Helló! Mizu? Hazaértetek? - írt rám Krisztián.
- Szia! Igen, épségben. Szandit már haza is vittem.
- Átmehetek hozzád?
Kicsit elgondolkoztam, aztán nyomtam egy igent, és kiléptem. Belekukkantottam a tükörbe. Átlagosan néztem ki, s ez jó volt. Nem akartam, hogy azt higgye, a kedvéért kicsípem magam... Gyorsan belestem a konyhába, van-e itthon valami nassolni való. Szerencsére akadt, úgyhogy nyugodtan nyitottam ajtót, amikor kopogtak. Széles vigyorral álltam szemben a férfival, de hamar komorrá váltam.

Vélemények!

következő rész->