A munka eredményes volt, minden téren. Én jól haladtam az edzésekkel, bár nem sok célom volt vele. Legalább minden nap volt, ami felfrissítsen. Szandinak egyre jobban ment a tánc. Sanyival igen közel kerültek egymáshoz... Ami nem tett engem felhőtlenül boldoggá. Ne higgyetek gonosznak! Csak azt gondolom, hogy nem jó dolog a munkát keverni a magánélettel. Láttam már olyat, hogy valaki a táncosával járt, és manapság már nem dolgoznak együtt... Úgyhogy szerintem érthető, hogy nem rajongtam azért, hogy ölelkezve, csókolózva látom őket.
- Ez bosszantó azért - állt meg mellettem karba tett kézzel Mady. A próbateremben voltunk, a fiatalok éppen egymással voltak elfoglalva. Sóhajtva ültem le az egyik székre.
- Nem lesz ez így jó - ráztam a fejemet. Mady a lábával dobogott, aztán megunta, és odament hozzájuk. Éreztem, hogy ebből baj lesz, utána mentem. Sanyi pár perc múlva magából kikelve ordított.
- Mi közöd hozzá, hogy mit csinálok?
- Nem halad a munka miattatok!
- Ezt nem hiszem el! Fáj, hogy boldogok vagyunk?
- Az a baj, hogy nem veszitek észre magatokat - szóltam közbe.
- Te is az ő pártján állsz? - tette csípőre a kezét Szandi. Fogtam a fejem.
- Jó, ebből elég. Srácok, vége a közös munkának - jelentettem ki.
- Elküldesz? - nézett rám csodálkozva Mady. Teljesen megsajnáltam.
- Ez így nem megy - lerogytam a földre, és sírni kezdtem. Kijött belőlem minden feszültség. Nem igaz, hogy nem tudnak normálisan működni a dolgok. Mady leguggolt mellém.
- Sajnálom Linda. Elmegyünk, ha azt akarod - mondta. Megráztam a fejem, és felálltam.
- Nem akarlak most látni titeket. - Azzal kisétáltam a kocsihoz. Beültem, kifújtam az orrom, és hazahajtottam. Fél óra múlva ismét kocsiba ültem, miután rájöttem, hogy nem tudok mit kezdeni magammal. Megnéztem a neten, hogy hol lehet éppen Krisztián. Egy téren volt koncertje, gondoltam, elmegyek oda. Leghátul álltam meg, félig takarásban. Nagyon tetszett az egész. Milyen régen voltam már SP koncerten! Egészen addig tök jó volt minden, amíg fel nem ment a színpadra Hien. A közös daluk előadása közben Krisztián többször is megfogta a lány kezét, a végén pedig átkarolta a derekát. Így jöttek le a színpadról. Én pedig azonnal sarkon fordultam, és beültem a kocsiba. Ez nem lehet igaz! Most akkor szórakozik velem, vagy mi? Teljesen letörten indultam haza. Bekapcsoltam a laptopot, felmentem msnre, de rejtve maradtam. Megláttam Krisztiánt. Tehát már otthon van. Ideges lettem, inkább kikapcsoltam a gépet. Főztem egy nyugtató teát, leültem a tévé elé. A Vivára kapcsoltam, éppen Szandi klipjét adták. Milyen fura, hogy pár hónapja még sehol sem tartottunk... Vajon rendbe jönnek a dolgok? Lehet, hogy nem kellett volna beleszólnom az egészbe. Hagynom kéne, hogy menjen minden a maga útján... Viszont ezt úgysem bírom ki. Mindig ilyen voltam, mindent tudni akartam és mindenről van véleményem. Szerintem akkor is nekem van igazam! A munka, az munka, és ha nem tudunk haladni Sanyiék románca miatt, akkor sajnos nem dolgozhatunk tovább vele. Miután meghoztam ezt a nehéznek mondható döntést, felhívtam Zolit.
- Szia! Figyelj csak, megvan még annak a két lánynak a száma, akik felléptek velünk a Cometen?
- Hali! Meg, persze. Gyere be, úgyis mutatni akarok valamit.
- Rendben. Tíz perc és ott vagyok.
Nagyon kíváncsi lettem, úgyhogy sietve felkaptam a kulcscsomómat, és robogtam is a stúdióba.
- Na, itt vagyok, mutasd, amit akartál! - nyitottam be lelkesen. Pixa és Zoli éppen valamin ügyködtek, majd megnyomták a play gombot. Szandi legutóbb felvett dalát mutatták meg. Elképedve hallottam, hogy Krisz is énekel benne.
- Erre ki adott engedélyt? - háborodtam fel. - Ezt én írtam, és csakis Szandinak!
- Linda... - próbálkozott Zoli.
- Nem. Határozottan megtiltom! Ebben a formában nem adjuk ki.
A srácok összenéztek. Nem értették, hogy mi a bajom. Úgy gondolták, jó ötlet, hogy Szandiék duettezzenek... De én nem örültem neki. Eléggé megviselt, amit ma láttam... Hien és Krisztián. Különben is, ez az én dalom, én döntöm el, ki énekelheti.
- Felhívom Szandit.
Amikor megérkezett, bűnbánó arcot vágott. Én konokul ültem, karba tett kézzel.
- Felénekled még egyszer a Majdnem című dalt. Egyedül. A másikat letöröljük. Most! - Az utolsó szót szinte ordítottam. Lassan kezdett elszállni az agyam.
- De hát...
- Nincsen de hát! Szerzői jogokat sértő módon felénekelted Krisztiánnal! Ez nem így megy! Ha azt mondom, felénekled nélküle, akkor megteszed! - sziszegtem a fogaim között. Zoli mereven nézett rám. Szandi dacossá vált.
- Nem tudom, mi bajod van. De én nem vagyok hajlandó duplán dolgozni.
- Rendben van. Keress másik menedzsert. Egyetlen általam írt dalt sem adhattok ki! - mutattam körbe. Elképedve néztek rám. Nem értettek semmit, s még én sem magamat... Kezdett elhomályosulni minden... Szédültem, majd összeestem. A saját ágyamban ébredtem fel.

Vélemények!

következő rész->