Egy hét múlva tudtuk folytatni a felvételeket. Szandi hangja rendbe jött, bár még kímélnie kellett magát. Zsolt elkészült a remixekkel. Már csak a válogató volt hátra. Az első napon harminc fiatal toporgott az ajtó előtt. Többségük lány volt, és sajnálatos módon kezdők.
- Ez nem tehetségkutató - mondtam a casting végén. - Nekünk profi táncosokra van szükségünk. Lehet, hogy keményen hangzik, de ez van. Legközelebbi alkalomra csupán két embert hívunk vissza. A többieknek köszönjük a részvételt, gyakoroljatok sokat, és biztosan sikeresek lesztek!
A második válogatásra már szerencsére jöttek igazán profik is. Legnagyobb meglepetésemre a Bad BoyZ-os Mady és Sanyi is jelen voltak. Természetesen nagyon jól nyomták. Szandival egymásra néztünk, és már tudtuk, hogy kiket választunk.
- Mindenkinek köszönjük, hogy itt volt! A klipforgatásra hat táncost választottunk ki, három fiút és három lányt. A többieknek sok sikert a későbbiekben!
Pár nap múlva elkezdtük forgatni a kisfilmet. Egy stúdióban voltunk, ahol négyféle díszlet előtt táncoltak Sanyiék, majd Szandival együtt egy közös jelenettel ért véget a történet. A lényeg az volt, hogy bemutassuk a négy évszakot (kicsit Sean Paul-os beütés, de nem baj). A végén pedig azt, hogy így kerek a világ... Nagyon szeretjük a természetet, így tehát azon kívül, hogy látványban törekedtünk a legjobbra, kicsit tanító jellegűnek szántuk a klipet. Vigyázzunk a környezetünkre, ne szemeteljünk, ilyesmi. A forgatás végén azonnal küldtük is a vágószobába a filmet. Ekkor csörgött a telefonom.
- Halló, tessék, Linda, Szandi menedzsere - szóltam bele.
- Itt pedig Ben, a Viva műsorvezetője.
- Szia! Mizújs? - örültem, hogy telefonált.
- Mikorra lesz készen a klip?
- Most forgattuk le. Két héten belül szerintem elkészül.
- Rendben. Ha megvan, telefonálj Attilának. Lejátsszuk.
- Komolyan? Úristen! - örömömben ugrálni kezdtem. - Köszönöm!
Visítva ugrottam a többiek nyakába, akik el sem tudták képzelni, mi bajom. Miután elmondtam, hogy ki telefonált és miért, örömujjongásban törtek ki ők is.
Szandival egyébként úgy döntöttünk, hogy Madyvel és Sanyival fog fellépni mindenhol. Megírtuk a szerződést. Készen álltunk tehát arra, hogy elindítsuk őt a siker pályáján. Boldogságban úsztam, hiszen elértük, amit akartunk. A klip lejátszása után sorra jöttek a felkérések. Tévés szereplések, interjúk, fotózások, címlapok és természetesen koncertek. Beérett a munkánk gyümölcse. Meghívást kaptunk a Cometre is. Sajnos még egyelőre Szandit nem jelölték, hiszen csak idén jelent meg, de reméltük, hogy talán jövőre... Így is nagyon boldogok voltunk, hiszen felléphettünk az első klipes nótával. Igen, felléphettünk, hiszen ezúttal a táncosok között szerepeltem. A mellett, hogy a próbán mindent igyekeztem koordinálni, Sanyi pedig eltervezte a koreográfiát, nagy figyelmet fordítottam arra is, hogy ne szúrjak el semmit a fellépésen. Minden egyben volt, mire a Comet délelőttje eljött.
- El sem hiszem, hogy itt vagyunk - vigyorgott Szandi. Mindannyian még utcai ruhában voltunk, így sétálgattunk a színpad előtt. Ellenőriztük a technikai feltételeket, megbeszéltük a részleteket.
- Ez nagy lehetőség. Nem szúrhatjuk el - sóhajtottam. Sanyi futott felénk.
- Lányok! Öltözzetek át melegítőbe, elpróbáljuk párszor a dalt!
- Rendben van - bólintottunk, majd az öltöző felé vettük az irányt. Mivel Szandi élőben fog énekelni, így amíg próbáltunk, inkább kíméltük a hangját és playbackről ment az egész. Háromszor táncoltuk végig. A refrént még Szandinak is megtanítottuk, hogy minél látványosabb legyen az egész. A harmadik próba után szünetet tartottunk. Ahogy lejöttünk a színpadról, máris nyolc fiú futott fel rá, miközben Sanyival és Madyvel lepacsiztak.
- Itt van az egész Bad BoyZ - állapította meg Szandi. - Ugye tudod, hogy ez mit jelent? - vigyorgott rám. Sejtelmesen mosolyogtam, aztán természetesen megjelent Krisztián.
- Hát ti? - nézett ránk. A fiúk közben bemelegítettek a színpadon.
- Fellépünk - mondtam. Krisz csodálkozó arcot vágott, de sietnie kellett a fiúkhoz. Mi bementünk az öltözőbe.
- Szerintem nagyon le fog esni az álla, ha meglátja, hogy te is táncolsz - jósolta Szandi.
- Lehetséges. Na, öltözzünk át! - adtam ki az utasítást. Még órák voltak hátra a fellépésig, de előtte szükség volt egy belépő ruhára is. Hiszen végig fogunk vonulni azon a bizonyos "vörös szőnyegen". Mindketten általam tervezett ruhákban fogunk megjelenni. A Szandié kék és fehér színű, földig érő ruha boleróval, az enyém pedig vörös és lila, kicsit térd fölé ér. Amikor szóltak, hogy készüljünk, mert hamarosan jönnek értünk, remegni kezdett a lábam. Láttam, hogy Szandi is rettenetesen izgul, ezért megszorítottam a kezét. Aztán megjelentek a fiúk. Engem Mady, míg barátnőmet Sanyi kísérte. Elegáns ingben és fekete nadrágban feszítettek mellettünk. Végig mosolyogtunk, ahogy bevonultunk. Integettem, aztán megláttam Zsófiékat. A fotósokkal mit sem törődve, odamentem hozzájuk.
- Úristen, el se hiszem! - öleltem meg őket.
- Sok sikert! Az első sorban leszünk! - mondta Zsófi. Mady belém karolt, készült még néhány kép, aztán mentünk be.

 

Vélemények!

következő rész->