Két nap múlva újabb problémák adódtak. Szandi hívott, a hangja rekedt volt.
- Elkaptam valami vírust. Garatgyulladásom lett. Beszélnem sem szabadna - közölte. A hajamat téptem mérgemben. Persze, nem rá haragudtam. Hanem a természetre...
- Vigyázz magadra, te jány!
- Tudom, tudom - suttogta.
- Inkább tegyük le. Pihentesd a hangszálaidat, igyál sok langyos teát. Majd akkor hívj, ha már tudsz beszélni. Szia! - tettem le, meg sem várva a válaszát. Remek! Most ki tudja meddig kényszerpihenőn vagyunk... Sóhajtva ültem le a laptop elé. Táncosokat kerestem Szandi mellé. Eddig egy srác válaszolt a levelemre. Úgy döntöttem, rendes válogatást tartok. Meghirdettem két időpontot is, aztán felmentem msnre. Valaki felvett. Gondoltam, visszajelölöm, és megkérdezem, ki ő.
- Szia! Ki vagy?
- Az titok - írta. Mi? Ez valami vicc?
- Ne szórakozz velem, nem vagyok jó kedvemben.
- Oké. Remélem, nem haragszol, hogy felvettelek.
- Nem haragszok. De nem is ismerlek.
- Azt te csak hiszed. Kérsz kólát? - S egy mosoly jelet küldött. Tiszta ideg lettem. Mit szórakozik ez velem?
- Köszi, nem.
- Pizzát?
- Nem vagyok éhes. - Még mindig nem esett le. - Mennem kell, sok a dolgom.
- Rendben van. Akkor szia!
- Szevasz! - És kiléptem. Nincs elég bajom, még hülyeségekkel is bosszantanak... Megőrülök! Idegesen hívtam fel Zolit.
- Nem tudom, mikor megyünk legközelebb - mondtam, miután elmeséltem, mi történt Szandival.
- Bosszantó ez kislány, de a lényeg az egészség.
- Tudom. Most annyi minden összejött...
- Túl lesztek rajta! Fel a fejjel! Addigra legalább elkészülök az eddig felvett dalok keverésével. Különben Brunner Zsolt felajánlotta, hogy készít remixet.
- Nagyon örülök, végre egy jó hír! Természetesen elfogadjuk.
- Oké. Majd holnap gyere be megbeszélni a részleteket.
- Ott leszek.

Másnap egykedvűen indultam a stúdióba. Zsolt nagyon kedves volt. Az eddigi három dalból fog remixet készíteni. Utána kiadjuk kislemez formájában, aztán klipforgatás. Elkezdtem hívogatni a Viva stúdióját. Egyelőre nem voltak hajlandóak fogadni minket. De nem adom fel! Tudtam, hogy aznap az egyik jégpályán forgat Ben. Fogtam magam és a jégkorimat, aztán elindultam. Ott találkoztam néhány régi ismerősömmel.
- Szia! Mi a helyzet? - köszönt rám Zsófi. Szokás szerint Évivel volt.
- Kijöttem korizni. Merre van Ben?
- A másik oldalon - mutatta Évi.
- Köszi. Majd még dumálunk. Sziasztok! - S megindultam a jégen a műsorvezető felé.
- Hali - köszöntem rá.
- Helló. Klipet szeretnél küldeni?
- Nem. Klipet szeretnék bejuttatni - mosolyogtam.
- Azt nem nálam kell - fordult el.
- Ben! - fogtam meg a karját. - Te is voltál kezdő... Ahogyan a védencem, Szandi is most még az. Ha nem kap nyilvánosságot, sosem lesz sikeres. Egy hónapon belül elkészül az első klipje. Ne legyen hiába! Ha Brunner Zsolt hajlandó remixet készíteni hozzá, a Viva igazán leadhatná!
- Brunner? - nézett rám csodálkozva. - Ezt mondtad Attilának?
- Meg sem hallgatott - húztam el a számat.
- Értem. Figyelj, megpróbálom - nézett rám elgondolkozva.
- Itt a névjegyem! Ha sikerült valamit intézni, kérlek, szólj!
- Rendben van. Megígérem - kacsintott rám. Vidáman koriztam el, amikor hirtelen valakinek nekiütköztem, és sikeresen fenékre estem. Aztán az illető felém nyújtotta a karját. Felnéztem, s majdnem vissza is estem.
- Szervusz! - mosolygott rám Krisztián. - Azt hittem, csak vásárolni szoktál.
- Tudod, valahogy le kell dolgoznom a sok kalóriát, amit a csokival beviszek - humorizáltam.
- Áhhá, így őrzöd meg a csodás alakodat - nézett végig rajtam. Elpirultam.
- Ja. Na, megyek, várnak rám.
- Mindig annyi dolgod van.
- Pont te mondod? - incselkedtem vele.
- Én most ráérek.
- Én viszont sajnos nem. Majd legközelebb.
- Oké. Szavadon foglak! - intett. Visszamentem Zsófiékhoz. Beszéltünk még pár percig, majd hazaindultam.
 

Vélemények!

következő rész->