Pár nap múlva visszasírtam a festést. Nem is gondoltam, hogy ekkora meló pár nóta feléneklése... Még csak három dalnál jártunk, de én már olyan kimerült voltam... Arról nem is beszélve, hogy az első kliphez még ki kell találnom mindent. Táncosokat kell szerezni, koreográfiát betanítani... Jesszusom, haladjunk inkább sorjában! Először legyen meg a lemez.
- Muszáj pihennem - ült le Szandi. - Holnap nem lehetne egy szabadnap? Nem bírom a strapát...
- Látom kincsem - mondtam. - Megengedem. Addig legalább intézek táncosokat.
- Feltétlenül szükséges? - húzta a száját barátnőm.
- Színesítik a műsort. Ha mást nem, a klipbe muszáj valami látványnak lennie.
- Tudod, hogy botlábú vagyok - nyafogott.
- Ne hisztizz már! Majd beszélünk erről, ha kipihented magad. Most használhatatlan vagy - legyintettem. Zoli csak mosolygott. Már megszokta, hogy vannak szeszélyes művészek.
- Lányok, aztán tényleg kipihenten gyertek legközelebb! - kacsintott ránk, amikor végül elköszöntünk. Nevetve intettem, aztán hazavittem Szandit. Még nem volt kedvem a lakásba menni, gondoltam, elnézek a boltba. Ha így haladunk, tutira szükségem lesz egy kiló kávéra is... Vettem egy erőset, meg egy csomag három az egybent is. Természetesen az energiaital készletemet is fel kell tölteni, aztán néhány csoki... Éppen hajoltam le egy mentolos kockáért, amikor valaki megszólalt mögöttem.
- Elfogyott?
Olyat ugrottam, hogy majdnem ráestem. Próbálta visszafojtani a nevetést, de kevés sikerrel...
- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni - szabadkozott, de már vörösödött a feje.
- Nyugodtan röhögj ki - legyintettem -, ez a mai nap már úgysem lehet rosszabb.
- Tényleg bocsi.
- Semmi baj.
- Hízókúrán vagy? - kérdezte a kosaramra mutatva.
- Jaj, nem, de köszi a bókot - mosolyogtam. - Csak kell az energia a munkámhoz.
- Aha. Értem.
Próbáltam észrevétlenül belelesni a kosarába, de elkapta a tekintetemet.
- Ezúttal zacskós leves lesz - közölte vigyorogva.
- Látom, ehhez már nem kellett útmutatás.
- Minden, ami zacskós, azt én megtalálom, bárhol, bármikor.
- Ehetnél táplálóbb dolgokat is... - incselkedtem.
- Például csokit? - vágott vissza.
- Hé, én tudok főzni! De kevés az időm rá. Ennyi.
- Nekem sincs túl sok időm főzőcskézni. Ha nem tudnád, énekes vagyok, és...
- Felismertelek elsőre is - közöltem.
- Ja. - Úgy tűnt, kicsit ledöbbent.
- Megszoktam már az énekesek jelenlétét. Egy feltörekvő énekesnő menedzsere és szövegírója vagyok.
Azt hiszem, ezzel sikerült még inkább meglepnem őt.
- Na, mindenre gondoltam, csak erre nem - rázta a fejét. Kezdtem kicsit furán érezni magamat, hogy egy bevásárló központban, az édesség osztályon beszélgetünk arról, hogy ki hol dolgozik, és mit csinál...
- Ha ráérsz, esetleg sétálhatnánk egyet. Kezd kínos lenni, hogy itt dumálunk - mondtam.
- Jó, persze - kapott a fejéhez. Fizettünk, aztán én beraktam mindent a kocsiba, s elindultunk gyalog a közeli parkba. Egy ideig csak lépdeltünk egymás mellett. Egyikünk sem szólt semmit, mintha hirtelen kifogytunk volna a témából.
- Mióta dolgozol menedzserként? - kérdezte végül.
- Amióta elhatároztuk Szandival, hogy végre lépünk, és beindítjuk a karrierjét. Persze, elvégeztem egy sulit is. Nem csak úgy vaktában kezdtünk bele ebbe az egészbe. Már egy éve dolgozunk együtt, s egész jól haladunk.
- Régóta vagytok barátnők?
- Nem annyira. Képzeld el, úgy ismertük meg egymást, hogy közösen rajongtunk egy bizonyos sztárért - sandítottam rá.
- Ne csináld már! - nevetett. - Én volnék az a sztár?
- Simán - kacagtam. - A te zenéd hozott össze minket. Azért maradhatott tartós a barátságunk, mert igazából bármiről tudtunk beszélgetni. Nem csak te voltál a téma, hanem úgy minden. Az életünk... Így tudtam meg, hogy énekesi pályára készül, ő pedig, hogy én évek óta írok dalszövegeket. Egy régi ismerősöm lett a zeneszerző. Elvégeztem a képzőt, aztán belevágtunk.
- Nagyon merész dolog amúgy. Manapság nehéz érvényesülni ezen a pályán.
- Ha tudsz egyedit alkotni, akkor sikerülhet. Mi arra törekszünk, hogy valami újat mutassunk.
- Értem. Kíváncsian várom a fejleményeket!
- Köszi. Remélem, hamarosan beérik a munkánk gyümölcse. Ha nem haragszol, hazamegyek. Holnapra szabadnapot adtam ki, de még rengeteg elintézni való vár rám.
- Persze, menj csak. Megértem. Engem pedig vár a zacskós leves - mutatta. Nevetve indultunk vissza a kocsimhoz.
- Szívesen hazakísérnélek.
- Csak pár háztömbnyire lakom. A cuccaim miatt járkálok folyton kocsival, így gyorsabb. Tehát nem lusta vagyok, hanem kényelmes - mondtam.
- Nem is gondoltam, hogy lusta volnál - nézett mélyen a szemembe. Zavarba jöttem, elfordultam.
- Akkor szia! - szálltam be. Letekertem az ablakot.
- Mikor látlak legközelebb? - hajolt oda.
- Nem tudom.
- Én holnap szerintem pizzát rendelek. De lehet, hogy leugrok kóláért - kacsintott. Beindítottam a motort. Ő addig integetett, amíg látta a kocsimat. Vicces egy helyzet! Hazaérve egyből hívtam Szandit. Beszámoltam a történtekről, majd leültem a tévé elé. A kanapén fekve nyomott el az álom.

Vélemények!

következő rész->