- De… - hebegve fordulsz vissza az ajtóból. Átültetnek a kocsiba. Felnézek rád. Szemedben pont azt látom, amit nem akartam: szánalmat. Kigurulok a folyosóra. A sorrend csere miatt most klipek jönnek, addig iszom egy teát.
- Miért nem mondtad el, hogy mi történt? – jössz utánam.
- Nem lett volna értelme. Lebénultam, Krisz! – vágtam az arcodba.
- Semmi esély rá, hogy felépülj?
Naná, egyből megszólal benned a remény harangja.
- Három műtéten vagyok túl. Deréktól lefelé semmit sem érzek – közöltem. Bementünk az öltözőbe. Pontosabban én begurultam…
- Eltűntél! – ordítottad. – Azt se tudtam, mi van veled! Azt hittem, elkezdődött valami köztünk, de te elfordultál tőlem!
- Mit tettél volna? Sajnálatból velem maradsz?
- Milyen sajnálat? Szerelmes vagyok beléd!
Döbbenten meredtem rád.
- Ezt nem mondod komolyan!
- De igen! Teljesen komoly. Mit gondolsz, miért futottam utánad? Úgy tettem, mintha nem érdekelnél… Nem tűnt fel, hogy mindig ott voltam, ahol te? A duett, a közös próbák… Nem viccből voltak! Amióta megláttalak Nyíregyházán a dedikáláson…
- Mi? Te emlékeztél rám? – csodálkoztam.
- Már hogyne emlékeztem volna! Te voltál az egyetlen lány, aki nem visítoztál, amikor megláttál. Türelmesen álltál ott, szerényen… És Miskolcon, amikor  észrevettelek téged Diával… Én kértem, hogy játsszuk a Tudom jólt is. Koreográfia sem volt rá. Andrisék úgy néztek rám, mint valami elmeháborodottra. Minden miattad volt. Azért, mert első perctől kezdve tetszettél. Nem érdekel, hogy tolókocsiban ülsz. Csak mondd, hogy te is azt érzed, amit én! – leguggoltál elém. Sírni lett volna kedvem, de nem tehettem.
- Sajnálom… Ez nekem nem megy – fordultam el. Szóltak, hogy guruljak vissza.
- Gina! – szóltál utánam, de én nem figyeltem rád. Minden idegszálammal próbáltam a műsorra koncentrálni. Eljött a fél hat, a műsoridő lejárt. Fáradtan dörzsöltem a halántékomat. Viktor jött be, kezében egy bögre teával.
- Holnap gyógytorna. Majd elviszlek – mondta, s leült elém.
- Jól van. Nem felejtettem el, nyugi – és belekortyoltam a teába.
- Hallom, bent járt Krisztián.
- Veszekedtünk. Azt mondta, szeret…
- Az jó. Vagy nem?
- Fogalmam sincs. Négy hónap után idejön, előadja a nagy jelenetet… De ha akkor ott lett volna velem… Nem tudom, mit tett volna. Hogy kibírja-e azt, amit mi átéltünk.
- Gondolom, nem tudja, min mentél át.
- Csak azt hangoztatta, hogy ő mit érez. Eszébe sem jutott az én érzéseimmel foglalkozni.
- Az viszont baj. Szerintem most kis nyugalom kell mindkettőtöknek. Neki, hogy túltegye magát a sokkon. Neked pedig…
- Fel kéne épülnöm. Olyan jó, hogy már a karom mozog! – lelkesedtem.
- Életem egyik legszebb napja volt, amikor végre saját kezeddel ettél, ittál…
- Azt hittem, örökre nyomorék leszek – sóhajtottam.
A baleset után közel két hónap telt el, mire deréktól fölfelé sikerült megmozdulnom. Akkor jött a Viva állásajánlata: sürgősen új műsorvezetőt kerestek, mert Ada terhes lett. Gondoltam, miért ne? Ha egész nap otthon ülök, azon keseregve, mi történt velem, attól nem lesz jobb semmi. Két hónapja dolgozok itt, s először kaptam lehetőséget rá, hogy az Interaktívot vezessem. Orsit még a kórházban megkértem, hogy tartsa tőlem távol Krisztiánt. Hálás vagyok neki, amiért ennyi ideig sikerült megőriznie a titkot. Kár, hogy pont ma, életem első élő adásában kellett újra találkoznom vele. Lehet, hogy ha nem így alakul, fele ennyire sem izgultam volna… Megszoktam azért valamennyire a szereplést és a kamerákat.
- Na, gyere! Ülj át a kerekesszékbe, aztán hazaviszlek – állt fel Viktor, majd átsegített a kanapéról a kocsiba. Innentől egyedül is ment a dolog. Elköszöntem mindenkitől. Legközelebb két nap múlva jövök be. Egész jókedvűen gurultam ki a parkolóba. Ott aztán lelohadt a mosoly az arcomról. Te álltál ott, teljesen egyedül. Nem akartam tudomást venni rólad, de odajöttél hozzánk.
- Szeretnék beszélni Ginával. Most – hangsúlyoztad, miközben Viktorhoz beszéltél. Ő tanácstalanul nézett rám.
- Szállj be. Majd nálam beszélgetünk – mondtam. Viktor besegített az anyósülésre, te mögém ültél. Hazafelé úton végig csendben voltunk. El se tudtam képzelni, mi lesz ezek után.

Vélemények!

következő rész->