21. fejezet
2010.02.04. 12:42
- Gina, kérlek nézd át a műsormenetet! Még fél óra és kezdünk! – szólt oda Attila. Ültem a piros kanapén és igyekeztem koncentrálni. Tudtam, most nem szúrhatom el. Először élőben… Azt hittem, ez sosem jön el. Mégis megtörtént. Szeretek itt lenni. Az többiek kedvesek, jó fejek és az embert látják bennem. Most ez számít igazán. S az, hogy segítenek mindenben. Nagyon nehéz nekem. De minden nappal könnyebb. Sóhajtva hajoltam újra a papírok fölé. Chat: Lola. Szuper, régen találkoztunk már. Téma: az új lemez. Aztán top 5. Utána beszélgetés Voksán Virággal. Nem túl biztató… Elhúztam a számat. Ma valahogy nincs kedvem ehhez az egészhez. Hirtelen megakadt a szemem egy névnél. Nem, az nem lehet! Képtelenség… Pont te! Tudtam, hogy egyszer kénytelen leszek veled találkozni. Ez a műsor ilyen. De ma annyira nincsen kedvem hozzá… A baleset óta nem is láttalak. Direkt úgy intéztem, hogy ne kelljen találkoznunk. Most mégis kénytelen leszek szembenézni veled.
- Még öt perc! – szólnak a fülemre. Ketten máris jönnek, és átvisznek a monitorhoz. A szék már be van állítva nekem.
- Kényelmes? – kérdi Tomi.
- Persze, jó lesz.
Lola már ott áll mellettem. Így pont egy magasak vagyunk.
- Egy perc!
Még gyorsan igazítanak a sminkünkön, aztán a műsor elindul. Vidáman mosolyogva jelentkezek be, felvezetve a sztárvendéget, s előrevetítek néhány dolgot a műsor további részeiről. Téged kihagylak. Nem véletlenül. Lolával jót beszélgetek, mint mindig. Kedvesen búcsúzik, és minden jót kíván.
Reszketve várom a négy órát. Akkor fogsz belépni a stúdió ajtaján. Remeg a hangom, ahogy az öt legjobb dalt konferálom. Nyugi, Gina! Ne mutasd, hogy félsz! Virággal nem találjuk a közös hangot. Van, ami nem változik… Vagy inkább valaki. Egy utolsó bejelentkezés, mielőtt te jönnél.
- Hamarosan a stúdióban SP, vagyis Éder Krisztián. Addig egy kis szünet!
Megint a kanapén ülök. Próbálok a papírokra koncentrálni. Nyílik az ajtó. Felnézek. Orsi az. Karján kötés. Mosolyogva jön felém.
- Hogy vagy? – puszit ad.
- Ugyanúgy – viszonzom a köszönést.
- A kölyök kint vár. Nem tudja, hogy te vagy most.
- Legalább nem csak számomra meglepetés ez az egész.
- Annyira igyekeztem, hiszen megkértél. De egyszerűen máskor nem tudtunk jönni.
- Fel se fogtam még. Azt se tudom, mi a téma. Nem bírtam tovább olvasni a nevénél.
- Nem gond. Menni fog!
Ismét nyílik az ajtó. Kifelé beszélsz, de már hátrálva jössz befelé. Orsi feléd indul. Megfordulsz. Még nem vettél észre. Orsi mutogat, majd kimegy. S ekkor… Lassított felvételként látom, ahogy közeledsz. Arcodra fagy a mosolyod. Úristen! Most mi lesz?
- Helló.
- Szia.
- Te itt dolgozol? – mutatsz körbe.
- Igen, két hónapja.
- Aham.
- Mi lesz a téma? – ahogy kimondtam, máris megbántam. Tudnom kéne… Ciki!
- Nem vagy valami felkészült – leteszed a táskád. Ekkor valaki rohan felém a műsormenettel a kezében.
- Szabó Erika késni fog. Sorrend csere. Tessék – ölembe dobja a papírokat, majd robog tovább. Csak nézel, nagy szemekkel.
- Egyébként bunkó dolog nem felállni, ha valaki belép – mondod.
- Egy perc! – szólnak a fülembe.
- Szóval… - kezdeném.
- Nem fontos. Az új klip lesz a téma. Klippremier rovat. Ismerős?
- Beszélhetnénk róla, hogy ki is itt a bunkó! – vágom oda. – Sziasztok! Ismét itt vagyunk, ezúttal a Klippremier rovattal. Vendégünk SP, aki elhozta a legújabb klipjét nekünk. Miről szól?
- A címe már mindent elárul – mondod kaján vigyorral az arcodon. Lenézek az ölembe: Ne játssz velem! A francokat… Ki játszik kivel?
- Értem. Bővebben?
- Szerintem, ha megnézzük, minden kiderül belőle.
- Rendben van. Klippremier tehát SP: Ne játssz velem!
Mikrofon kikapcsol. Most úgy felugranék, és a képedbe ordítoznék! Bár megtehetném! Orsi jön be, az arca komor. Rád néz.
- Mi a baj? – kérdezed.
- Ne légy ilyen Ginával.
Csak ennyit mond. Értetlenül meredsz rá. Könyörgöm, ne mondd el!
- Fogalmad sincsen, hogy…
- Orsi, ne! – ordítok. Fogalmam sincs, mi ütött belém. Egyszerűen… Elszállt az agyam. A klipnek vége. Orsi kirohan. Próbálok mélyeket lélegezni… S nyugodtan beszélni.
- Tehát SP-től láthattuk a legújabb klipjét. Köszönjük, hogy befáradtál hozzánk, és megmutattad nekünk. Úgy veszem észre, nagyon siethetsz, hiszen nem voltál túl bőbeszédű.
- Ma lesz egy fellépésem. Ezt a dalt is elő fogom adni. Azt hiszem, már tudom, kinek ajánlom – mondod, majd elbúcsúzol. Kamera követ, ahogy kimész. Kiborulok. Sírni akarok! Orsi hajol fölém.
- Eljött az igazság pillanata – jelenti ki. Rázom a fejem, de már késő. Tomiék hozzák a tolókocsit. Kikerekedett szemekkel nézel rám. Ettől féltem négy hónapja…
Vélemények!
következő rész->
|