A koncert után rengeteg lány gyűlt körénk. Legnagyobb meglepetésemre többen kértek tőlem is közös képet, illetve aláírást. Most valahogy örömmel tettem eleget minden kérésnek.
- Sajnos autogramos kártyám még nincsen, de majd idővel szerintem lesz - szabadkoztam, amikor az egyik kislány odajött, de nem volt nála papír. Végül a kezét írtam alá. Fél óra múlva már kifelé indultunk Diával.
- Hé, várj már! - futottál utánam. - Ne vigyünk el titeket?
- Köszi, ez kedves tőletek - fordultam feléd. Dia hárított.
- Én nem lakok messze. Majd beszélünk - adott puszit, aztán integetve távozott.
- Az ajánlat még áll - néztél a szemembe. Orsi épp ekkor ért mellénk a kocsival.
- Elvigyünk? - kérdezte.
- Most mondta Krisztián is, hogy menjek veletek. Elég messze lakok...
- Nem baj. Jól ismerem Pestet, odatalálok - legyintett Orsi. Beültem a hátsó ülésre. Te kinyitottad az anyósülés ajtaját, bedobtad a táskádat, majd bevágódtál mellém.
- Mégse ülj itt egyedül - mosolyogtál. Az út elején nagyon csendben voltam. Fogalmam sem volt, hogy mit mondhatnék. 
- Nagyon csendben vagy - szólaltál meg végül. Rád néztem.
- Mit kéne mondanom?
- Nem tudom. Alig ismerlek. Mesélj magadról! - kérted.
- Nem szeretek magamról mesélni. Amúgy sem vagyok túl izgalmas személyiség.
- Azt nem tudhatod, hogy nekem mi az izgalmas.
- Nos, jó. Van egy öcsém, neki egy barátnője, már hat éve vannak együtt. Szüleimmel éltem, amíg fel nem költöztem ide, Pestre. Volt egy barátom, két évig jártunk, de elhagyott, amikor belevágtam a popbizniszbe. Több, mint egy éve táncolok, kiskorom óta ez volt az álmom. Az éneklést jó hobbinak tartottam, de jelenleg úgy néz ki, ebből fogok megélni. Már, ha sikerül. Ennyi.
- Milyen zenéket szeretsz?
- Főleg hip-hop, r'n'b, pop. Kicsit a retrot is.
- Az jó. A dalt, amiből az első kliped készült... A volt barátodhoz írtad?
- Igen. Nagyon megbántott. Csúnya szakítás volt. De már nem szeretem - mondtam.
- Értem - bólintottál.
- Megérkeztünk - szólalt meg Orsi. És tényleg! Ott parkoltunk a tíz emeletes lakóház előtt.
- A másodikon lakom - mutattam, majd kiszálltam a kocsiból.
- Felkísérlek - ajánlottad. Kicsit furcsán néztem, de igazából nem zavart. Elköszöntem Orsitól, aztán elindultunk felfelé. A lépcsőn mentünk, mert úgy gondoltam, ilyen rövid távra fölösleges a lift.
- Itt is vagyunk - álltam meg az ajtó előtt. - Nem hívlak be, mert egyrészt kupi van, másrészt Orsi vár.
- Oké. Majd legközelebb - kacsintottál, majd lehajoltál. Csak egy pillanatra ért össze az ajkunk, de én ettől az apró érintéstől is pillangókat éreztem a gyomromban. Azt kívántam, bárcsak örökké tartana...
- Khm, én megyek - hebegted, s lerohantál. Bambán néztem utánad még pár percig, majd elfordítottam a kulcsot a zárban.
Pár nap múlva teljesen készen volt az Egyetlen pillanat koreográfiája. Azóta nem közeledtél felém, de sokszor úgy néztél rám, hogy majdnem fölfaltál a szemeiddel. Még Esztinek is feltűnt, hogy van valami a levegőben.
- Bocs, hogy megkérdezem... De mi van köztetek SP-vel? - kérdezte egyik próba alkalmával.
- Ha tudom rá a választ, akkor szívesen elmondom - sóhajtottam.
- Akkor ezt még egyszer nézzük meg - szólt Düki -, aztán mi megyünk - és rád nézett. Hevesen bólogattál.
- Igen, dolgunk van - sunyin vigyorogni kezdtetek a fiúkkal. Összenéztünk Esztivel, megrántottuk a vállunkat, és beálltunk a kezdő pozícióba. Miután újra elpróbáltuk a dalt, szedelőzködni kezdtetek.
- Akkor a forgatáson találkozunk - mondtad, majd távoztatok. A lányokkal egymásra néztünk.
- Nevezzetek hülyének, de ezek szerintem készülnek valamire - tette csípőre a kezét Eszti.
- Nem számít, mert nekünk meg fellépésünk van. Siessünk, Viktor tíz perce csörgetett, hogy elindult - mintegy végszóra betoppant a menedzserem.
- Készen vagytok? - kérdezte. Mind a négyen tréningruhában álltunk. Rosszallóan megcsóválta a fejét.
- Öt percet kaptok, hogy összeszedjétek magatokat - jelentette ki, mire mindannyian berohantunk az öltözőbe. Kisebb késéssel értünk a fellépés helyszínére, szinte azonnal hívtak minket a színpadra. Már az utolsó, ráadásdal is véget ért, amikor felrohant a színpadra Düki és Andris, majd felhangzott a dallam... A lépcső felé néztem, és megláttalak téged. Vigyorogva léptél felém, miközben a mikrofonba beszéltél.
- Sok szeretettel köszöntök mindenkit! Mi vagyunk a meglepetés! Ginával közös duettünk következik, a címe: Egyetlen pillanat!
Nevetve fordultam a közönség felé. Boldogan énekeltem. Úgy éreztem, ennél jobb már nem is történhetne velem.

Vélemények!

következő rész->