Másnap délben keltem fel. Gyorsan lezuhanyoztam, ittam egy kávét, és már rohantam is a buszhoz. Végig imádkoztam, hogy ne találkozzak rajongóval. Az a baj, hogy nekem nincsen jogosítványom, Viktort pedig nem akarom mindenhová elráncigálni. Főleg nem a barátnőmmel közös ebédre. Természetesen sikerült kicsit elkésnem. Berohantam a plázába, szememmel egyből Diát kerestem. Az egyik padon ült.
- Tegnap elkiabáltam a dolgot. Tele vagy sztárallűrrel. Késni muszáj – nevetett.
- A forgalom miatt volt – mentegetőztem.
- Naná, én is ezt mondanám. Gyerünk, mert éhen halok.
Beültünk egy csendesebbnek tűnő étterembe. Rendeltünk ebédet, aztán beszélgetni kezdtünk.
- Mesélj, milyen a sztárélet?
- Nem vagyok sztár, ezt jegyezd meg. Amúgy nagyon megváltozott körülöttem minden. A napjaim javarészt abból állnak, hogy ének- és táncórákra járok, megbeszéléseken jelenek meg, interjúkat adok… Ha van pár szabad percem, akkor meg dalokat írok.
- Tényleg! A Már nem kellt fogadjunk, Zsoltihoz írtad!
- Eltaláltad. A dallam Viktor munkája amúgy.
- Azt gondoltam. Nagyon jó lett!
- Köszi. Hallanád az SP-s duettet…
- Komolyan énekelsz vele? Én azt hittem, hogy csak pletyka! – kiáltott fel.
- Pszt, nyugi már! – intettem le. – Igen, énekelek vele. Sőt, jövő héten klipet is forgatunk. De erről ne beszélj senkinek! Értetted?
- Persze, értem én. Titoktartásban jó vagyok.
- Tudom.
- És amúgy van is köztetek valami?
- Nincsen. Az elején kifejezetten utáltuk egymást.
- Valóban? És már nem?
- Fogjuk rá, hogy jóban lettünk. De még csak azt se mondhatom, hogy barátok vagyunk. Orsiék ötlete volt a duett és a klip is.
- Értem. Nem baj az. Lehet, hogy még a végén összejöttök!
- Nem sok esélyt látok rá. Mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk. S külön világban élünk.
- Énekeltek és táncoltok mindketten. Közös dalotok van. Mi kell még?
- Pont az a valami, amitől vonzódhatnánk egymáshoz. Mondjuk a szikra.
- Jó, nem firtatom tovább. Ha te mondod, hogy nincsen semmi, akkor elhiszem. Szüleid hogy vannak?
- Bizonyára jól. Sajnos ritkán tudok velük beszélni. Tesómékkal legalább két hete nem találkoztam.
- Megértőnek kell lenniük. Mi még egy városban is lakunk, s mégis ritkán találkozunk. Most az a lényeg, hogy beinduljon a karriered.
- Köszönöm! Örülök, hogy számíthatok rád! – paskoltam meg a kezét. Ekkor egy kisebb, lányokból álló, csoport lépett be az ajtón. Vihogva ültek le az egyik asztalhoz. Az egyikük elkezdett felém mutogatni, mire mindenki idenézett. Kezdett vörösödni az arcom.
- Menjünk innen, felismertek – mondtam, majd ledobtam valamennyi pénzt az asztalra és szinte kirohantunk az étteremből.
- Melletted nehéz unatkozni – nyögte ki barátnőm, amikor már az utcán voltunk.
- Sajnálom, de nem volt kedvem hozzájuk.
- Lassan hozzá kéne szoknod, hogy felismernek. Nem menekülhetsz folyton!
- Na, ja. De amíg lehet, inkább elkerülném a kellemetlen helyzeteket.
Ahogy sétáltunk, hirtelen beugrott valami.
- Te, ma lesz SP-nek fellépése. Nem megyünk el?
- Minek? – nézett rám csodálkozva barátnőm.
- Csak úgy. Na, gyere! – azzal leintettem egy taxit.
- Jobb, ha nem megyünk tömegközlekedéssel – mondtam, majd közöltem a címet a sofőrrel. Egy közösségi házban volt a fellépésetek. Gondoltam, majd csendesen megbújunk a hátsó sorban, de számításaimba hiba csúszott. Orsi fél másodperc alatt kiszúrt bennünket, és elkezdett integetni, hogy menjünk oda. Vállat vonva indultam el felétek, Dia a nyomomban. Andris és Düki éppen bemelegítettek. Mosolyogva adtak két-két puszit.
- De jó, hogy itt vagy! – lelkesedtek.
- Ő itt a barátnőm… - kezdtem.
- Tudom, Dia – vágtad rá, majd adtál neki két puszit. Az én üdvözlésem valahogy kimaradt…
- Nem is örülsz, hogy itt van Gina? – kérdezte Orsi. – Előadhatnátok a duetteteket!
- Ó, nem, nem! – hárítottam. – Nincsenek itt a táncosaim.
- Szóval az én táncosaim nem elég jók neked? – néztél rám hamisan. Tudtam, hogy ezt most kihívásnak szántad. Felvegyem a kesztyűt? Nem kéne...
- Semmi bajom Dükiékkel. De még nincs is teljesen kész a koreográfia...
- Akkor csak úgy, tánc nélkül - erősködött Orsi. Kelletlenül nyúltam egy mikrofonért.
- Csak pihenésképpen meg akartam nézni a koncertet... - próbálkoztam, de közben már megszólalt az introtok, és siettetek fel a színpadra. Három dal után megszólaltál.
- Mint azt már sokan sejtitek, elkészült egy újabb duett, amit ezúttal Magyarország legújabb sztárjával, Ginával énekelek. A dal címe Egyetlen pillanat. Fogadjátok sok szeretettel!
Végszóra felmentem a színpadra és belekezdtünk a dalba.


Gina: Épp úgy jött, mint egy szívlövés, tudtam, más többé nem kell nekem!

SP: Mosolya mámoros szédülés, ez a lány lesz a nagy szerelem!

Gina: Úúú, az a mosoly! Bár tudnám, hogy kinek is szólt!

SP: Kinek is szólt? Úúú, csak egy mosoly, de számomra végzetes volt!

Refrén:
Egyetlen pillanat,
és mégis mindörökre megmarad!
Megmarad!
Egyetlen pillanat elég!
Elég!
Egyetlen pillanat és nincs több
nélküle jött gondolat!
Gondolat!
Egyetlen pillanat elég!
Megmarad!
Gondolat!

Gina: Gondoltam, itt lesz az alkalom, és talán elveszem majd az eszét!
 
SP: De mire közelebb lép felém, valaki megfogta a kezét!
Úúú, az a mosoly! Már tudom, hogy nem nekem szólt!

Gina: Úúú, csak egy mosoly! És mégis oly' felkavaró!

Refrén 5x

Vélemények!

következő rész->