Gondolom, mindenki rájött, hogy a dalt a volt barátom, Zsolti ihlette. Miley dala után még két feldolgozást adtunk elő, aztán pihenőt tartottunk. Hamarosan megérkeztek Dükiék.
- Az van srácok, hogy ki kéne találni valamit a közös dalunkra – mondtad.
- Mutasd a dalt, aztán meglátjuk! – intett a fejével Düki. Andrissal együtt leültek meghallgatni a nótát. Ilyen formában még én sem hallottam. Nagyon jónak tűnt. Düki végig bólogatott.
- Jól hangzik. Gyertek nézzünk pár mozdulatsort! – kérte. Elkezdett mozogni, mi pedig próbáltuk utánozni őt. Egy óra múlva nagyjából kialakult a koreográfia. Hulla fáradtan ültünk le egy-egy székre.
- Még pontosítani fogjuk, de szerintem nagyon jó lesz – jelentette ki Düki. – Kíváncsi vagyok a Már nem kell koreográfiájára. Megmutatnátok? – kérte. Esztivel bólintottunk, aztán újra előadtuk az egészet. A végén elismerő tapsot kaptunk.
- Nagyon örülök a közös munkának – mondta őszinte örömmel. Éreztem, hogy közben engem vizslatsz. Rád néztem. Nem kaptad el a tekinteted. Valami nagyon furcsa érzés kerített hatalmába. Egy pillanatra mintha megszűnt volna körülöttünk a világ, s csak mi ketten voltunk benne egymással szemben. A varázst Orsi törte meg.
- Indulnunk kell kölyök. Holnap fellépésed lesz – mondta. Csalódott arckifejezéssel köszöntél el tőlünk. Düki és Andris is elbúcsúztak, s mondták, hogy holnap után jönnek próbálni. Mi még maradtunk egy ideig, aztán fáradtan hazamentem. Ezúttal a BKV-t választottam. Felszálltam a buszra, majd kerestem egy üres helyet. Bekapcsoltam az mp3 lejátszómat, és miközben hazafelé tartottam, egy kicsit elgondolkoztam az életemen. Mennyire megváltozott a válogatás óta! Mintha ezer év telt volna el. Hirtelen valaki megbökött.
- Bocsi, szabad ez a hely? – kérdezte egy lány mellém mutatva. Bólintottam, hogy nyugodtan üljön le, aztán kibámultam az ablakon. Figyeltem az utcákat, ahogy elhaladtunk, az embereket, a város fényeit… Egyszer csak a leányzó újra bökdösni kezdett.
- Ne haragudj, hogy zavarlak. De te nem Gina vagy? Akinek megy a klipje a Viván.
- Én vagyok. Miért?
- Jajj, nagyon szeretem azt a dalt! – lelkendezett. Hurrá, egy rajongó. Alapvetően semmi bajom velük, de olyan fáradt voltam, hogy legszívesebben elaludtam volna.
- Köszönöm. Örülök neki – nyögtem ki.
- Te jóban vagy SP-vel? – kérdezte.
- Fogjuk rá.
- Azt hallottam, hogy közös dalt írtatok. Igaz ez?
- Talán – óvatos voltam. Nem tudom, mit mondhatok el, és mit nem. A lány nem unta meg.
- De mégis! Annyi pletyka kering rólatok. Tutira van valami köztetek!
- Ne haragudj, de nem kéne felülni a pletykáknak. Semmi közöm SP-hez, ráadásul nagyon fáradt vagyok az ilyesfajta kérdésekhez – mondtam kicsit élesebben.
- Elég bunkó vagy – vágott egy fejet.
- Szerintem meg igazán kedves voltam. Táncpróbáról jövök, és holnap is rengeteg dolgom lesz. Csak szeretnék nyugodtan hazaérni. Ha ez gond, akkor inkább ülj máshová! – gorombáskodtam. Lehet, hogy nem kellett volna, de kezdtem kijönni a béketűrésből. A lány erre felállt, majd jelzett, és leszállt a következő megállónál. Remek! Ügyes vagyok. Mindegy, vesztettem egy embert. Nagy dolog! Tényleg iszonyú fáradtnak éreztem magamat. Otthon ledobtam a táskámat, majd a konyhába mentem. Néztem a hűtőben valami ehetőt, beültem kicsit a gép elé. Msnen már jó régen voltam, felnéztem. Dia rám is írt.
- El vagy veszve te lány!
- Nem vagyok. Sok a dolgom.
- Holnap nem érsz rá? Nincs suli. Ebédeljünk együtt.
- Benne vagyok. Van mit mesélnem. Itt lehetetlenség mindent leírni.
- Azt mindjárt gondoltam. Akkor mondjuk egykor a plázában?
- Rendben van. Valami csendesebb éttermet keressünk. Ma már zaklatni próbáltak.
- Ezzel jár a sztárság!
- Na, ne viccelj velem! Hol vagyok én a sztársághoz?
- Remélem, később is ilyen szerény leszel. Na, akkor holnap tali!
- Így van. Jó éjt!
- Neked is. Szia!

Vélemények!

következő rész->