Kedden a stúdióban voltunk időben. Természetesen rád kellett várni. Fél óra késéssel sikerült is megérkezned. Orsi a szemeit forgatva jött felénk.
- Ez a kölyök kiborító - dobta le a táskáját. Te csak álltál karba tett kézzel, napszemüvegben.
- Itt bent nem süt a Nap - csúszott ki a számon. Morogtál valamit, majd letetted a szemüveget.
- Így jobb? - kérdezted gúnyosan.
- Sokkal - vigyorogtam.
- Na, srácok, akkor kezdjük - tapsolt egyet Viktor. Először a szöveggel a kezünkben gyakoroltuk a dalt. Felosztottuk az egészet, majd többször is elénekeltük. Utána már a zenei alappal együtt adtuk elő. A gyakorlás után a felvételek következtek. Először külön-külön, majd együtt álltunk a mikrofon elé. Meglepően könnyen ment a munka. Délre már készen is voltunk.
- Jövő héten forgathatnánk egy klipet hozzá - vetette fel Orsi. Te csak bólogattál, majd rám néztél. Kicsit húztam a számat, de végül én is rábólintottam.
- Köszi - biccentettél.
- Együtt ebédelünk? - kérdezte Viktor. -  Meg kéne beszélni még néhány dolgot.
- Rendben. Úgyis éhes vagyok - helyeselt Orsi. A kérdés eldöntésében nem kérték ki a véleményünket, erre mindketten vágtunk egy fejet. Majd hirtelen nevetésben törtünk ki.
- Most meg mi van veletek? - csodálkozott Viktor.
- Krisztián olyan fejet vágott, hogy azt nem lehet nevetés nélkül kibírni! Ja, bocs, SP! - javítottam ki.
- Hívhatsz Krisztiánnak. Végül is ez a nevem - mondtad, s mélyen a szemembe néztél. Hirtelen úgy éreztem magamat, mint akit gyomorszájon vágtak. Nézni azt nagyon tudsz! Egy ideig csak álltam ott, mintha megbabonáztak volna, végül kicsit megráztam a fejemet. Nagy nehezen sikerült megszólalnom.
- Rendben van. Krisztián. Akkor menjünk és együnk - azzal elindultam ki a kocsihoz, te jöttél utánam. Viktor és Orsi összenéztek. Mosolyogva követtek minket.
Ebéd közben megbeszéltük, hogy hol fogunk forgatni. Sikerült lefoglalnunk egy stúdiót, ami a vasútállomás közelében volt. Úgy terveztük, hogy az egész az állomáson kezdődik, ott pillantasz meg engem, aztán a szobának berendezett stúdióban folytatódik. Ahol egy házibuliban egy másik srác fogja majd a kezemet... Folyamatosan ötleteket gyártottunk, és azon agyaltunk, kiket hívjunk meg.
- Lolát mindenképpen - jelentetted ki.
- Ha már Lola, akkor jöhetnének a táncosai, Márk és Patryk. Egyikük játszhatná a "pasimat" - mondtam.
- Nekem nyolc - rántottad meg a vállad, aztán újra az ebéded fölé hajoltál. Olyan érzésem volt, mintha valami rosszat mondtam volna. Csak nem féltékeny lettél?
- Valami baj van? Gondoltam, ha már úgyis itt lesz Lola, igazán...
- Nem, nincsen semmi baj. Jöjjenek csak. Biztosan szívesen teszik majd - gúnyolódtál. Viktor közbeszólt.
- Hívjatok minél több embert, aztán a helyszínen eldöntjük, hogy ki milyen szerepet kapjon.
- Oké - bólintottam. Te ezek után csendesen ettél tovább.
- Nos, nekünk mennünk kell - állt fel végül Viktor. - Vár még Ginára egy táncpróba.
- Tényleg? - néztél fel. - Megnézhetném? - kérdezted. Nagy szemeket meresztettem.
- Ennyire érdekel?
- Kíváncsi vagyok, nálatok hogyan zajlik egy ilyen próba. Felhívom Dükiéket. Ki kéne találni a közös dalra is valamit - azzal elővetted a telefonodat. Düki első csörgésre fölvette. Megbeszéltük, hogy egy óra múlva jönnek ők is, aztán mi elindultunk a próbaterembe. Eszterék már ott vártak.
- Sziasztok - intettél nekik, majd kényelembe helyezted magad az egyik széken. Orsi melléd ült, míg Viktor puszit váltott a lányokkal. Én berobogtam az öltözőbe, majd melegítőben és topban jöttem elő.
- Kezdjük a Már nem kell-el, aztán Best of! - adta ki az utasítást Eszti. Felvettük a kezdő pozíciót, Viktor indította a zenét.

Már nem kell, hogy másnak láss,
Nem hiányzik többé senki más!
Nem kell, hogy elhitesd velem,
Más lehet az életem!

Hidd el, nincs tovább,
Ez itt a végállomás!
Hajt a vágy az új után,
S hiába nézel rám bután!

Refrén: Rajtam minden a régi, csak te lettél új!
Az élet minden nap egy küzdelem.
Fáradok, hosszú még az út.
De tudom, hogy tovább kell mennem!

Már nem kell, hogy elhidd,
Amit mondok neked!
Nem kell, hogy szeress,
Csak felejts végre el!

Hidd el, nincs tovább,
Ez itt a végállomás!
Hajt a vágy az új után,
S hiába nézel rám bután!

Refrén: Rajtam minden a régi, csak te lettél új!
Az élet minden nap egy küzdelem.
Fáradok, hosszú még az út.
De tudom, hogy tovább kell mennem!

(A Már nem kell dalszövegét másolni, ellopni szigorúan tilos, mert saját szerzemény!- by Redzsina)
 

Vélemények!

következő rész->