Reggel kissé kialvatlanul ébredtem. Egyből mentem a konyhába, főztem egy adag kávét. Bögrével a kezemben álltam a szekrényem előtt. Mit vegyek fel? Nem akartam se túl elegáns, se túl sportos lenni. Végül fekete bársonynadrágot, lila inget és fekete pulcsit vettem elő, majd miután kiürítettem a bögrémet, berobogtam a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, és minimális sminket tettem fel. Belenéztem a tükörbe. Igen, ez vagyok én. A külsőmmel nincs is gond. De vajon a hangom? Ittam pár korty vizet, gargarizáltam. Sóhajtva vettem elő az mp3 lejátszómat, és bekapcsoltam az Egyetlen pillanat című számra. "Egyetlen pillanat, és mégis mindörökre megmarad!" Menni fog! - biztattam magamat. Elindultam a vasútállomásra. Másfél óra utazás után leszálltam a Keleti pályaudvaron, onnan BKV-val mentem tovább a válogatás helyszínére. Könnyen odataláltam, Orsi jól elmagyarázta nekem az utat. Nagy levegőt vettem, és beléptem az előtérbe. Ott már legalább egy tucat lány volt. Volt, aki skálázott, mások papírok fölött görnyedve ültek. S ott állt Era is. Egy oszlopnak támaszkodva, fülét befogva dudorászott. Gondolkoztam, hogy odamenjek-e hozzá, de végül inkább megvártam, míg észrevesz. Pár perc múlva fel is nézett. Szemében némi aggodalmat, pici megvetést és némi kérést láttam. Bólintott, aztán lehajtotta a fejét, s újra dúdolni kezdett. Én próbáltam nyugalmat erőltetni magamra. Kitöltöttem egy jelentkezési lapot, majd továbbra is az mp3-at hallgatva leültem. Jöttek közben még jó páran... Fél óra várakozás után kilépett Orsi az ajtón. Egyből mindenki felé fordult.
- Sziasztok! Egyesével szólítunk mindenkit. A telefonokat, lejátszókat kapcsoljátok ki! Elsőként jöjjön...
Sorban szólította az embereket. Volt, aki két perc után sírva rohant ki. Mások negyed órát töltöttek bent, s halvány mosollyal az arcukon léptek ki. Egyre nőtt a feszültség. Erával néha egymásra néztünk, de ő inkább koncentrálni próbált.  Hamarabb szólították, mint engem. Néztem, ahogy megy befelé. Nem tudtam, én mikor következek, de azt igen, hogy biztosan itt leszek még, amikor kijön. Öt perc elteltével fanyar arckifejezéssel jött felém.
- Azt hiszem, nem engem kerestek. Azért pénteken gyere táncra. Már, ha nem lesz jobb programod - mondta, majd távozott. Még két lány ment be előttem. Aztán engem hívtak. Lábaim kocsonyává váltak úgy léptem be az ajtón. Szemben egy asztalnál ült Rakonczai Viktor, Orsi, a Gold Record kiadójának képviseletében egy férfi, aki előtt laptop volt, valamint Zsédenyi Adrienn. Mindannyian bemutatkoztak, bár a kiadó képviselőjén kívül mindenkit ismertem már.
- Nos, mivel készültél? - érdeklődött Viktor.
- Több dalt is hoztam. Kettőt mindenképpen szeretnék előadni. Az egyik egy régi V.I.P. sláger, az Egyetlen pillanat. A másik pedig Barbee egyik dala, a Szívtörő.
- Akkor halljuk előbb talán a Szívtörőt! - kérte Orsi. A férfi előkereste a laptopján a dal zenei alapját, majd elindította.  Először iszonyúan remegett a hangom, de a refrénre már teljesen belelendültem. Sőt, még a klipben látott koreográfia is eszembe jutott, így a végére komplett előadást produkáltam. Orsi végig mosolygott és bólogatott, Viktor és Zséda érdeklődő arckifejezéssel ültek, a képviselő pedig a laptopján babrált.
- Szeretném hallani az Egyetlen pillanatot is - jelentette ki Viktor, amikor befejeztem a Szívtörőt. Nagyot sóhajtottam, majd erősen koncentráltam. Most izgultam csak igazán. Még a mikrofon is remegett a kezemben, amikor belekezdtem a dalba. Egy résznél átköltöttem a szöveget: "Mosolya mámoros szédülés, ez a lány lesz a nagy szerelem!" Lány helyett srácot énekeltem, bár szerintem érthető, hogy miért. A végén teljes csend volt. Megilletődve néztem körbe. Most mi van? Zséda szólalt meg először.
- Számomra nagyon élvezetes volt az egész műsorod. Főleg az tetszett, hogy az első dalnál még táncoltál is. Ennél csak az lett volna jobb, ha az én nótámat adod elő - nevetett.
- Én bóknak veszem, hogy egy régi V.I.P. dalt énekeltél - kezdte Viktor. - Bár kicsit tartottam tőle, de jól adtad elő. Mióta táncolsz?
- Körülbelül egy éve.
- Csak? - csodálkozott Orsi. - A mozgásodból teljesen más jön le - mondta.
- Remek. Bálint? - fordult a képviselő felé. Ő felnézett végre a laptopjából.
- Nagyon jó volt. Tehetséges. Ilyen emberre van szükségünk.
- Meghallgassuk még a többieket? - kérdezte Viktor. A férfi nemet intett a fejével, majd újra a laptopja fölé hajolt.
- Akkor kérlek, fáradj ki pár percre. A többieket kedvesen elküldjük, aztán megbeszéljük a továbbiakat!
Leesett az állam. Nem voltam képes felfogni, hogy engem választottak. Vajon Era mit adhatott elő, hogy nem sikerült neki?  Rengeteg kérdés kavargott a fejemben, ahogy ültem a lassan teljesen kiürülő előtérben. Mikor már mindenki elment, kijöttek Viktorék.
- Ha van most időd, akkor egy ebéd mellett megbeszélnénk pár dolgot - mondta.
- Rendben van - vágtam rá. Már nagyon éhes voltam és kíváncsi, hogy vajon mi lesz a továbbiakban. Zséda és Orsi elköszöntek.  Bálinttal és Viktorral taxiba ültünk, majd egy hangulatos, nem túl zsúfolt étteremhez hajtottunk. Miközben megebédeltünk, nagy vonalakban felvázolták nekem, hogy mit szeretnének, illetve mik az elvárásaik. Ahogy beszélgettünk, világossá vált számomra: az életem innentől kezdve gyökeresen meg fog változni. A következő napokban még több megbeszélés várt rám. Megismertem az énektanáromat, Abigélt, valamint új tánctanárt kaptam Eszter személyében. Keresnem kellett albérletet is, amiben Viktor, a menedzserem volt segítségemre. A legnehezebb az volt, hogy mindezt közölnöm kellett a családommal és legfőképpen Zsoltival. Vegyes érzelmekkel utaztam haza pénteken.

Vélemények!

következő rész->