Már hétfő van. Dia otthon, tegnap estefelé ért haza. Én a szobámban ülök. Fél percenként előveszem a telefonom, majd újra leteszem az asztalra. Nem tudom, hogy mit tegyek… Mit kéne tennem? Zsoltinak persze semmit se meséltem el. Utál téged, és már csak az hiányozna, hogy beleszóljon. Így is elég nehéz döntés előtt állok. Bezzeg Dia, ő nem szórakozna… Megmondta, hogy simán felhívná Orsit. Talán neki van igaza… Sóhajtva veszem elő a névjegykártyát. Kinyitom a telefonomat, majd bepötyögöm a számot. Nagy levegőt veszek, majd a fülemhez teszem a telefont.
- Halló, tessék, Vermes Orsolya.
- Helló, itt Veres Gina. Én énekeltem szombat este SP-vel, és…
- Emlékszem. Lenne egy meghallgatás szerdán délelőtt 11-kor. Ráérsz?
- Persze. Hová menjek?
Bemondta a címet, én pedig lejegyeztem.
- Készüljek valamivel?
- Olyan dalokkal, amiknek kívülről tudod a szövegét, és ki is tudod énekelni – mondta.
- Rendben van. Ott leszel te is?
- Igen. Az egészet Rakonczai Viktor szervezte. Több lányt hívtunk már.
- Ó, akkor énekelhetek régi V.I.P. slágereket? Azokat nagyon tudom – nevettem.
- Persze, biztosan örülne neki! – vágta rá.
- Oké. Szerdán találkozunk!
- Pontos légy! Szia!
- Szia!
Rettenetes izgalom lett úrrá rajtam. Szerdáig tutira megesz a félelem. Hogyan töltsem addig az időt? Úgy döntöttem, előkeresem azokat a dalokat, amiket szívesen elénekelnék. Elsőként az Egyetlen pillanat címűt dobta ki a gép. Hozzá olvastam a dalszöveget. Nagyon tetszett, ezt biztosan elő fogom adni. Még nézelődtem, dúdolgattam, majd egy Barbee dalt, a Szívtörőt is kiválasztottam. Remélhetőleg ezzel a két dallal meg fogom tudni győzni a zsűrit. A biztonság kedvéért még néhány dalszöveget begyakoroltam.
Másnap táncórára mentem. Azon filóztam, elmondjam-e, hogy milyen lehetőséget kaptam. Végül győzött az egóm.
- Lányok! Képzeljétek, holnap megyek egy válogatásra! - böktem ki. Erika, a tanárunk egyből felkapta a fejét.
- Milyen válogatás lesz?
- Énekeseket keresnek. Rakonczai Viktor és Vermes Orsi is zsűritagok.
- Komolyan? Oda engem is hívtak! - mondta Era. Kicsit furán nézett rám. - Te mióta tudsz énekelni?
- Még annyira nem foglalkoztam vele, de énekelgetek. A hétvégén voltam SP koncerten, és ott felhívott a színpadra, hogy énekeljem vele a Hien-es duettet. Aztán Orsi odaadta a névjegyét. Tegnap felhívtam, és akkor beszélt erről a meghallgatásról.
- Nos, akkor vagy vetélytársak leszünk vagy csapattagok...
- Akkor te sem tudod, hogy most mihez vagy hogy válogatnak?
- Nem. Konkrétumot nem mondtak. Érdekes lesz, már látom.
- Az biztos.
- Azért kicsit irigy lennék, ha téged választanának. Én hét éve tanulok énekelni.
- Nem biztos, hogy profikat keresnek - érveltem.
- Lehet. De te hogy éreznéd magad a helyemben?
- Biztosan nem jól. Viszont ne rohanjunk ennyire előre. Majd holnap minden kiderül. A lényeg, hogy nyújtsuk a maximumot.  Akkor szerintem nem érhet minket csalódás.
- Bizonyára igazad van. Na, nézzük újra azt a táncot! - tapsolt egyet.
Azért észrevettem, hogy néha kicsit szúrósan néz rám, és furán méreget. Most én tehetek róla, hogy elhívtak a válogatásra?  Szerintem teljesen véletlen. Hívhattak volna bárki mást is... Ezek után nem tudtam, hogyan álljak hozzá az egészhez.  Azt tudtam, hogy jónak kell lennem. De hogy mennyire? Az a jövő zenéje. Este, amikor hazaértem, ledobtam a táskámat, majd bekapcsoltam a gépet. Leírtam Diának, hogy mi volt táncon.
- Era kicsit túloz. Nagyon a szívére vette szerintem. Nem kéne. Végül is lehet, hogy friss tehetségeket keresnek, olyat, aki nem képzett. Manapság az éretlen, kiforratlan emberekből csinálnak nagy sztárokat - írta.
- Nem tudom, hogy akarok-e sztár lenni. Egy biztos, remegek az izgalomtól. Remélem, holnap nem fogok elájulni. Rém ciki lenne! - paráztam.
- Figyu! Én láttalak a színpadon! Van benned valami, ezt Orsi is észrevette. Ne hagyd, hogy befolyásoljanak! Te légy a legjobb! Ha az ember igazán akar valamit, kicsit önzőnek kell lennie. Csak azért, mert a tanárod régebb óta énekel és táncol, még lehetsz te a jobb. Maximum utána nem nála tanulsz.
- Az biztos, hogy ezzel az egésszel felbolydul az életem. Csak rengeteg problémát felvet... Nem csupán a táncról van szó.  Hanem Zsoltiról, a családomról... Még nem is mertem elmondani nekik.
- Az nem baj szerintem. Majd elég lesz akkor, ha valamit sikerül is elérned. Várd meg a holnapot, az a tuti!
- Oké. Köszönöm, hogy lelket öntöttél belém!
- Ez csak természetes! Na, sipirc az ágyba, és holnap a válogató után talizunk!
- Rendben van. Jó éjszakát!
- Neked is! Álmodj szépeket! Szia!
- Szia!
Természetesen nem tudtam egyből elaludni. Kavarogtak a fejemben a gondolatok. Éjfél elmúlt, mire álom jött a szememre, de többször is felriadtam, aztán csak nehezen tudtam visszaaludni. Vajon megéri? 

Vélemények!

következő rész->