Eljött a nap. Itt állok a  Miss Beauty Stúdió előtt. El se tudom hinni. Nem tudom elhinni? Valami nem stimmel… Fehérség, tengerpart, nyár… Hirtelen minden zavarossá válik. Arcok villannak fel a semmiből, és mosódnak el… Ekkor felriadok a saját ágyamban. Minden álom volt csupán? Megrázom a fejem. Lehetetlen! És mégis igaz.
Felnézek az órára. Délelőtt tizenegy múlt. Balra, az éjjeliszekrényen egy fotó: ő és én. Még mindig együtt vagyunk. Bár tény, hogy változtam, olyan gyökeres változáson nem estem át. Új haj, új ruhák, de én vagyok még mindig. Milyen nap van egyáltalán? A naptárra nézek: pont az a nap, amikor dedikálsz. Én pedig nem leszek ott. Mert Gabi valójában nem olyan rendes, hogy elvigyen… Hogyan is gondolhattam, hogy mindez igaz? Főleg, hogy már nem vagyok együtt Zsoltival… Hiszen nekem ő az igazi. Te pedig csak egy sztár vagy. Elérhetetlen…
- Szeva – ront be Gabi. – Még mindig akarsz menni Nyíregyházára?
- Naná! – vágom rá. Lehet, hogy teljesül az álmom? Bár úgysem… De legalább ott leszek. Veled…
- Akkor haladjá’, mert megyünk Hannával vásárolni.
Egy óra múlva már úton voltunk. Végig azon agyaltam, hogy olyan valóságos volt az álmom. A hosszú várakozást leszámítva az egész annyira szép volt. Akár meg is történhetne… De nem fog, látom előre. Megérkezünk a plázába. Gabiék elindultak szétnézni az üzletekben. Egy ideig velük tartottam, de aztán csatlakoztam a tömeghez, akik már sorban álltak egy asztalnál… Ott ültél te. Kezdtem érezni, hogy elönt a forróság. Tényleg jobb lett volna, ha a kocsiban hagyom a kabátomat. Egyből le is veszem, inkább fogom órákig a kezemben, minthogy megsüljek. Előkotrom a táskámból a cédét. Most már mindkét kezem tele van. A fényképező a zsebemben lapul. Biztos, hogy kérni fogok közös képet. Aránylag hamar sorra kerülök, majd szinte ugyanaz zajlik le, mint álmomban.
- Milyen névre írhatom? - kérdezed fel sem nézve.
- Gina - válaszolom. Ráfirkantod, majd aláírod. Mielőtt felém nyújtanád...
- Kérhetnék egy közös képet is?
- Persze.
Rám nézel, de tekinteted üres. Elkészül a kép. Orsi unottan nyújtja felém a gépet, s én átadom a helyem a következő lánynak. Ebből látszik, hogy az álmok csupán álmok maradnak. Lassan lépkedek a mozgólépcső felé. Visszanézek… Ezt nem hiszem el! Pont felnézel! Most akkor mi van? Tényleg csak álom volt az egész? Vagy jóslat? Elfordulsz, s én megyek tovább. Kiérek a parkolóba. Csörög a telefonom. Gabi az, kérdezi, merre vagyok. Meglátom Orsi kocsiját. Le kell fényképeznem. Hirtelen egy hang…
- Te mit csinálsz? – néz furán tesóm.
- Ez SP kocsija…
- Ja, jó. Húzzunk.
Beszállok a kocsiba. Távolodunk. El. Messzire. Kinyitom a cédét. „Sok szeretettel Ginának”. Ez is csak üres frázis… Mindenkinek ezt írtad. Semmi jelentősége. Pirosat kapunk. Sóhajtva tekintek ki az ablakon. Mellénk ér egy fekete autó. Átnézek, és meghűl bennem a vér: te ülsz benne. Észreveszel, integetsz. Felismertél?! Jézusom! A lámpa sárgára, majd zöldre vált, s mi gurulunk tovább. A szívem hazáig úgy dobog, mintha ki akarna ugrani a helyéből. Nekem nem rád kéne gondolnom! Fellépek msnre. Dia már vár.
- Na, mi volt?
- Neked is szia!
- Jó, szia! Mesélj már!
- Nem kellett sokat várnom. Van aláírás és kép is.
- Na, szuper! Képzeld, anyáék megengedték, hogy 12-én nálad aludjak! Mehetünk a diszkóba SP fellépésére!
- Ez remek! Már alig várom!
- Én is! És amúgy milyen volt?
- Jóképű és nagyon kedves. Orsi csinálta rólunk a képet.
- Komolyan? Te szegény, hozzáért a gépedhez!
- Ne gonoszkodj! Igazán rendes volt tőle.
- Na, ja. Az oroszlán is kedves állat… De ne vidd haza!
- Jól van. Veled mi volt ma?
- Semmi különös. Zsaniék megint szemétkedtek…
- Mit tettek már?
- Azzal jöttek, hogy nem értik, mit bír bennem SP. Mert tudod, legutóbb is milyen rendes volt.
- És? Zsaninak mi köze hozzá? Ezt nem értem.
- Szerinted én igen? De nem érdekel. A lényeg, hogy bír engem. Megismert amúgy?
- Déja-vum van…
- Mid?
- Ezt… Megálmodtam. Félig azt is, ami ma történt…
És elmeséltem neki az egészet. A dedikálás napjától addig, amíg a Miss Beauty-ba hívnak.
- Szívem, ez csak álom volt. Oké, megismert. Attól még, hogy hajat vágatsz és új ruhát veszel fel, nem leszel más.
- Azt hiszem, kezdem felfogni.
- Különben is, te Zsoltit szereted.
- Ez igaz. Na, megyek. Akkor majd találkozunk!
- Alig várom! Csáó!
- Szia!

Vélemények!

következő rész->