- Azt hittem, ellenezni fogod a kapcsolatunkat – mondom másnap Diának.
- Viccelsz? Eszem ágában sincs ilyesmi. Úgy vagyok vele, hogy SP legyen boldog. Meg te is. És, ha egymás mellett azok vagytok, akkor az duplán szuper! – ölel meg barátnőm. A vasútállomáson állunk. Váruk a vonatot, ami tíz perc késéssel érkezik meg. Integetve búcsúzok el tőle. Az este megkértél minket, hogy ne verjük nagydobra, ami történt. Egyet kellett értenem veled. Ameddig lehet, titkolózzunk. Nem örülnék neki, ha újságírók és rajongók támadnának le. Talán, ha megszilárdul a kapcsolatunk, beszélhetünk róla a nyilvánosság előtt is. Addig jobb, ha homály fedi. Valahogy nem is érzem úgy, hogy világgá kéne kürtölnöm ezt a dolgot. Félek, hogy mi lesz, ha kiderül… Amekkora őrület övez téged, biztosan széttépnének. S véget érhetne, mielőtt még bármi is elkezdődött volna köztünk.
Boldogan sétáltam haza a vasútállomásról. Az a tudat, hogy van, aki szeret, megnyugtatott. Te vagy most nekem minden… Elmélázva lépkedek. Megszólal a telefonom.
- Jó napot kívánok – szól bele egy számomra ismeretlen férfihang. – Ön Veres Gina?
- Igen, én vagyok – válaszolok.
- Láttam az Éder Krisztián által készített fotósorozatát. Szeretném elhívni önt egy castingra.
Megálltam a járda közepén. Az állam a földig hullott.
- Ööö – makogtam. – Nagyon meglepett. Nem is tudom, mit mondjak.
- Jöjjön el, egy próbát megér!
- Rendben van. Hová és mikor?
- Budapest, XI. kerület, Miss Beauty Stúdió. Mondjuk kedd, délután egy óra megfelelne?
- Teljes mértékben. Ott leszek!
- A portán jelentkezzen be. Akkor várom önt!
- Viszlát!
 Miután felocsúdtam megdöbbenésemből, tárcsáztalak.
- Nem fogod elhinni! Behívtak egy castingra!
- Komolyan? Még a végén modell lesz belőled! – lelkesedtél.
- Ne rohanjunk azért ennyire előre! De nagyon hálás vagyok neked a fotókért.
- Szívesen! Mikor mész?
- Kedden, délután.
- Utána talizhatnánk. Még nincsen programom. Hová kell menned?
- Miss Beauty Stúdió, XI. kerület.
- Oké, azt tudom, hol van. Ha végeztél, megcsörgetsz? És érted megyek.
- Rendben van. Épp hazaértem, leteszem.
- Dia már elindult?
- Igen. Remélem, épségben hazaér.
- Én is. Na, majd akkor kedden. Kéz- és lábtörést!
- Köszi! Szia!
- Puszi!
Beléptem a lakásba. Ujjongva futottam be tesómhoz. Pont ott volt Hanna is, így egy füst alatt elmesélhettem nekik is, hogy mi történt. Sajnos Gabi nem ér rá felvinni, de nem gond. Utána úgyis veled leszek. Már most rettenetesen izgatott voltam. Régi álmom, hogy modell legyek. Ha ez sikerül, akkor szinte teljes lesz az életem. Örömömben főztem csoki pudingot, és leültem a gép elé. Felléptem msnre, s kiírtam: Casting kedden velem! Dia csak egy óra múlva jött fel, egyből rám is írt.
- Mi? Mi? Mi?
- Neked is, szia!
- Szia! Mi ez a casting dolog?
- Felhívtak egy ügynökségtől, hogy látták a Krisztiános képeimet!
- Komolyan? Ááá! De jó! Veled mehetek?
- Gyere! Délután egyre kell mennem a XI. kerületbe.
- Mivel jössz?
- Vonattal.
- Akkor kimegyek eléd az állomásra.
- Oksa. Amúgy mizújs? Minden rendben volt az úton?
- Persze. Nem volt semmi gond. Egy aranyos sráccal utaztam Hatvanig. Ott lakik. Jót dumáltunk. Elkérte a számomat is.
- Úristen, de jó!
- Nem sok esélyt látok. Tudod, hogy én nem vagyok a távkapcsolatok híve.
- Ne kiabáld el! Sosem lehet tudni!
- Á, csak te vagy olyan félőrült, hogy megint egy ilyenbe mászol bele. Ráadásul most egy sztárral. Nem aprózod el!
- Sok választásom nem volt. Ő futott utánam.
- Jól van, tudod, hogy én nem szólok bele. Azért nehogy elvesszen a varázs, ha ez nyilvánosságra kerül.
- Csak nem. Na, de én megyek. Még mindig nem pihentem ki a bulit.
- Én sem, úgyhogy futás az ágyba. Jó éjt!
- Neked is! Szia!
- Szia!

Vélemények!

következő rész->