- Szia, drágám! – borul Dia a nyakamba. – Azt hittem, már sosem érek ide!
- Tudom, nem szeretsz sokat utazgatni. Még jó, hogy tesómék is jönnek, így innen kocsival megyünk tovább.
Ma este a Hypnose nevű szórakozóhelyet fogjuk felkeresni. Dia, aki tudja, hogy van valami köztem és Krisztián között, izgatottabb volt, mint én.
- Tehát nem szóltál neki?
- Nem. Kíváncsi leszek az arcára! És, ha megharagszik? – kérdezem aggódva.
- Tuti, hogy nem fog! Szerintem örül, hogy láthat!
- Lehet. Végül is, azóta nem sikerült találkoznunk…
- Fura amúgy, hogy nem kérte, menj vele.
- Attól tartok, ilyet sosem kérne.
- Hogy-hogy?
- A rajongók szerinted mit szólnának hozzá, ha meglátnának vele? Azt hiszem, nem fogja nagydobra verni, ami történt.
- Még jó, hogy nem jössz azzal, hogy csak egy kaland voltál neki…
- Nem fogok ilyet hinni, mert telefonon beszéltünk azért párszor.
- Nagyon helyes!
Közben beértünk a lakásba. Dia lerakta a csomagját.
- Te hová készültél amúgy? – nézek csodálkozva a bőröndjére.
- Én mindenhová ennyi cuccal megyek. Különben segíthetnél kiválasztani, hogy mibe menjek. Tényleg, te mit veszel fel?
- Ezt nézd meg! – És előkaptam a ruhámat. Egy lila, flitteres felsőt, rózsaszín miniszoknyát, fekete harisnyát és egy fekete bolerót. – Fekete lesz a csizmám is.
- Eszméletlen! – esett le barátnőm álla. – Mindenki rád fog mászni!
- Nem ribis? – aggódtam.
- Talán kicsit… De mit számít? Mindenki azt gondol, amit akar!
- Az igaz. Na, mutasd, mit hoztál!
Egy órán keresztül válogattunk a ruhák között. Végül választottunk egy fekete felsőt, amin kristályokból a Party szó volt kirakva, hozzá fekete nadrágot, ezüst övvel.
- Elkészültetek? – jött be tesóm.
- Igen – bólintottam. Még elmentünk Hannáért, aztán irány a diszkó. Amikor odaértünk, kisebb sor állt előtte. Összenéztünk Diával.
- Nyugi – szólt hátra Gabi. – Bejutunk időben.
Kiszálltunk a kocsiból. A lábam remegett, mint a kocsonya. Ahogy közeledtünk az épület felé, többen utánam fütyültek, de nem érdekelt. Csak arra tudtam gondolni, hogy viszont láthatlak. Ahogy bejutottunk, Diával egyenesen a színpad felé vettük az irányt, míg tesómék elindultak szétnézni. Engem most nem érdekelt a hely, csak te. Néhány perc múlva sikítozó lányok kezdték ellepni a színpad előtti területet. Teljesen beszorultunk Diával. A térdemet nyomta a színpad, próbáltam nem ráesni. Újabb sikítás jelezte, hogy megjelentél, s felcsendült az intro. A szívemre szorítottam a kezem, úgy néztelek, ahogy jöttél a lépcsőn. Úristen, menten elájulok! A visítozásban nem hallottam a hangod, de láttalak. Elkezdődött a tánc. Düki és Andris volt veled. Némán álltam, a színpadhoz nyomódva, teljesen megbabonázva. Vajon mikor nézel felém? Mikor döbbensz rá, hogy itt vagyok? Észreveszel egyáltalán? S ekkor hirtelen... Idenézel. Pont rám. A szemembe. Megdermedsz egy pillanatra, de a show folytatódik tovább. Egyre többet pillantasz felém. Sokan nyújtják a kezüket, de senkiét nem fogod meg. Még egy ráadás dal, és el fogsz menni. De legalább veled lehettem, ha csak így, akkor így… Vonulsz le a színpadról, s a tömeg elkezd sodorni minket Diával. Kapaszkodunk egymás karjába, mégis elszakadunk. Ekkor valahogy melléd keveredek. Megfogod a kezem, húzol ki a tömegből. Egy folyosóra érünk, s rájövök, hogy az öltöző felé vonulunk. Némán. Mögöttünk sikítozó lányok. Valahol Dia is köztük van… Hátrafordulsz, szétnézel, aztán behúzol egy kinyíló ajtó mögé.
- Te mit keresel itt? – szegezed nekem a kérdést.
- Meglepetés – nyögöm ki. Elmosolyodsz, magadhoz húzol.
- Örülök, hogy látlak. De szólhattál volna.
- Akkor nem lepődtél volna meg.
- És kivel jöttél?
- Jaj! – kapok a fejemhez. – A barátnőmmel, Diával. Öcsémék hoztak el minket. De ő valahol lemaradt, tesómék meg biztosan táncolnak.
- Hívd fel a barátnődet, hogy jöjjön hátra.
- Oké.
Miután Diának elmagyaráztam, hová jöjjön, elindultunk kifelé. Andris a kocsi előtt állt, Düki már bent ült.
- Elhitettük a rajongókkal, hogy egy másik kocsival már hazamentél – újságolta a srác.
- Remek – nyugtáztad. Ekkor ért oda Dia.
- Szia! Én vagyok Gina barátnője. Bodza Diána.
- Rád emlékszem – adsz egy puszit neki. – Láttalak már néhány koncerten és buliban.
- Oké. És most mi lesz? Gondolom, SP nem jön be bulizni…
- Sajnos nem tehetem – rázod a fejed. Düki kinéz az ablakon.
- Szerintem Gináéknál akad egy üres hely a kocsiban. Mi lenne, ha találkoznánk később a Mekinél? – javasolta.
- Nekem jó – bólintok rá. Dia is nagyon helyesel.
- Én még szólok tesóméknak, hogy ne aggódjanak.
Bementem, megkerestem Gabiékat.
- Nyugodtan. Elfér nálunk – mondta. Visszamentem hozzátok. Éppen nagyban beszélgettek Diával a koncertről.
- Őrület, nem? Nem süketülsz meg néha tőlük? – kérdezte éppen barátnőm.
- Meg lehet szokni. Főleg, ha ilyen széplány áll az első sorban, mint Gina – mondod, amikor odaérek. Átkarolod a derekam.
- Menjünk, sétáljunk egyet a környéken.
Elindulunk hármasban. Kicsit viccesen néz ki, de nem számít. Dia a végére úgy néz rád, mint egy jó barátra. Én pedig úgy érzem, soha nem voltam ilyen boldog!

Vélemények!

következő rész->