Otthon ültem. A képeket néztem, amiket készítettél rólam. Igazad volt. Egyik jobb lett, mint a másik. Azon agyalok, hogy tegyek-e fel néhányat az internetre? És, ha megkérdezik, ki fotózta? Legfeljebb nem válaszolok. De túl jók lettek ahhoz, hogy csak úgy őrizgessem őket. A végén lett egy Hannával közös. Elsőként azt rakom fel, aztán még tíz képet. Elég is lesz. Felmegyek msnre. Dia máris rám ír.
- Cső csaj! Milyen volt a fotózás? Volt valami?
- Több órán keresztül fényképezett, meghívott minket ebédre. Ennyi. Amúgy raktam fel pár képet myvipre és iwiwre. Majd nézd meg.
- Oké. És hová hívott meg?
- Sehová. Rendeltünk.
- Mit ettél?
- Levest. Nem bírtam mást, de most meg kilyukad a gyomrom.
- Akkor egyél valamit! Egyébként ő milyen volt?
- Kedves, mint mindig. Késett tíz percet, de elnézést kért. Napszemüvegben jött, és puszival köszönt mindkettőnknek.
- Jaj! Hiszen egész nap borús volt az ég!
- Hanna is ezt mondta. De ezen kívül szimpatikus volt neki.
- Az jó. Jövő héten pedig diszkó!
- Így van. Nem mondtam neki, hogy megyünk.
- Nem is baj! Legalább meglepődik!
- Az biztos. Hanna szerint el kéne mondanom neki, hogy ismerjük egymást régebbről.
- Szerintem idővel rá fog jönni magától is. Mit veszel fel?
- Majd meglátod!
- De dögös legyél! Első sorban fogunk állni, és csak minket kell néznie!
- Jól van. Úristen!
- Mi van?
- Krisztián hív.
- Hát vedd fel!
Úgy is tettem.
- Őrültek háza, tessék.
- Ennyire kikészítettelek? – nevettél bele a telefonba.
- Nem, dehogy. Csak humoros akartam lenni.
- Akkor, hahaha! Láttam, hogy tettél fel képeket.
- Ö, igen. Baj?
- Nem, dehogy. Csak kíváncsi voltam, hogy miért pont ezeket.
- Nehéz volt döntenem, mert egyik jobb, mint a másik.
- Köszi.
- De komolyan! Ügyes vagy. Szóval vagy egy órán át válogattam, és végül ezek voltak szimpatikusak. Lehet, hogy később még változni fog a véleményem, gyakran előfordul velem.
- Értem. Egyébként tényleg jók, nekem is tetszenek. Már dolgozok amúgy a projecten, ami a suliba kell. Csak… Gondoltam felhívlak. És… Az jutott eszembe, hogy nincs-e kedved találkozni velem.
- Ma már találkoztunk – nevettem.
- Nem úgy. Szóval, hogy randizzunk.
Meg kellett kapaszkodnom a székem karfájába. Gyorsan írtam Diának.
- Randizni akar velem!
- Mondj igent! – jött a válasz.
- Mi ez a billentyűkopogás? – kérdezted.
- Barátnőmmel msnezek. Nagy rajongód.
- Tud róla, hogy találkoztunk?
- Igen, de nyugi! Ő a legjobb, legmegbízhatóbb ember! Sosem szokott árulkodni. Inkább biztat engem. Azt mondja, találkozzak veled.
- Akkor jó. Hallgathatnál rá.
- Rendben van.
- Most én megyek hozzád.
- Nem sok jó hely van erre…
- Csak van olyan, ahol nyugodtan tudunk beszélgetni, esetleg enni egy jót…
- Igen. Végül is van. A kedvenc pizzázóm. Csendes, nyugodt, nem járnak oda millióan, de pont ezért jó. Ott biztos nem fognak zaklatni.
- Szuper! Holnap estefelé megyek. Majd még hívlak, hogy pontosan mikor.
- Oké. Akkor holnap. Szia!
- Szia! – Tetted le. Egyből írtam Diának.
- Holnap eljön!
- Hozzád?
- Megyünk pizzázni.
- Tök jó! Aztán majd meséld el, hogy mi volt!
- Egyértelmű. Na, megyek aludni.
- Én is. Puszi! Jó éjt!
- Neked is jó éjt! Szia!

Vélemények!

következő rész->