A megbeszélt időpontban ott álltam a stúdió előtt. Tesóm barátnője, Hanna jött velem. Ő volt az, aki általában foglalkozott a hajammal, sminkemmel és azzal, hogy mit vegyek fel. Stylist, fodrász és sminkes volt nekem egyben. Úgy beszéltük meg veled, hogy ő is jöhet, mert hallgatok a tanácsaira és nagy segítség számomra.
- Biztos, hogy ide kell jönni? – kérdezte Hanna. Már tíz perce álltunk ott.
- Azt mondta, hogy itt várjuk meg.
Mire kimondtam, megjelentél. Válladon táska, napszemüveg takarta a fél arcod, pedig felhős volt az ég. A szívem olyan hangosan vert, hogy attól féltem, mások is meghallják. Odaértél hozzánk.
- Bocsássatok meg lányok, hogy késtem. Suliból jövök, és a tanárunknak szómenése volt… - szabadkoztál. – Éder Krisztián – nyújtottál kezet barátnőmnek. Levetted a szemüveged és adtál egy-egy puszit az arcunkra.
- Menjünk be – nyitottad ki az ajtót. Ahogy beértünk, egy kis előtér fogadott. Majd balra keskeny lépcső vezetett fel. Itt volt a műterem. Villanyt kapcsoltál, és lepakoltál.
- Tegyétek le a cuccaitokat, mondjuk oda – mutattál egy polcra. – És üljetek le, amíg beállítok mindent. Ha igazítani szeretnétek sminken vagy átöltöznél, nyugodtan. Az az ajtó vezet az öltözőhöz – mutattad. Én gyorsan besurrantam, átvettem a ruhámat. Aztán Hanna a sminkemmel és a hajammal kezdett babrálni. Közben elővetted a fényképezőgépet, az állványra helyezted, majd a fényeket állítottad be.
- Kezdhetünk? – kérdezted, amikor mindennel végeztél.
- Persze – ugrottam le a székről. Elkezdted magyarázni, hová álljak és hogyan pózoljak. Másfél órán keresztül ez ment, majd ruhát váltottam. Még fél óra múlva szünetet tartottunk.
- Szerintem ezek nagyon jó képek lesznek. Te mióta foglalkozol sminkeléssel? – fordultál Hanna felé, aki meglepődve nézett rád.
- Csak hobbiból szoktam ilyesmit csinálni.
- Tehetséges vagy. De komolyan. Kértek amúgy valamit? Rendeljek kaját?
- Igazán kedves, de… - kezdtem volna.
- Nincs, de. Én éhes vagyok, és, ha már magamnak hozatok valamit, meghívlak titeket is.
- Oké. Te mit kérsz Hanna?
- Nekem mindegy. Honnan rendelünk?
- Van egy kifőzde, ahol isteni házias ételeket készítenek – mondtad, s felé nyújtottál egy papírt.
- Rendben van – nézegette a lány az étlapot. – Én szerintem csirkeragus tésztát kérek. Gina?
- Nekem jó lesz húsleves.
- Csak? – néztél rám csodálkozva.
- Nem vagyok éhes.
Igazság szerint a nézésedtől úgy összeugrott a gyomrom, hogy csoda, ha egy babszem elfér benne…
- Ahogy gondolod – elővetted a telefonodat, hogy megrendeld az ételeket. Magadnak is csirkeragut kértél és aranygaluskát, valamint egy másfél literes ásványvizet is hozattál. – Poharak vannak itt, és gondoltam, a víz mindenkinek megfelel.
- Egyértelmű – bólogattam. Miután megérkezett az étel, mindent megettünk. Újra ruhát váltottam, és még másfél órán keresztül fotóztál engem.
- Készen vagyunk – szólaltál meg. Elővettem a pendrive-omat.
- Ahogy ígérted, kérném a képeket – mosolyogtam.
- Persze, mindjárt – kivetted a memóriakártyát a gépből, bedugtad a laptopba. Miután feltetted a saját gépedre a fotókat, én is megkaptam a pendrive-ra.
- Köszi – vettem el.
- Én köszönöm mindkettőtöknek, hogy eljöttetek.
- Majd szólj, hogyan értékelte a tanár a feladatot.
- Feltétlenül. Mentek?
- Hosszú az út – mondta Hanna. – Így is sötétben fogok hazavezetni.
- Oké. Akkor remélem, hogy hamarosan újra találkozunk – hajoltál felém. Csak egy puszi volt, de úgy égette az arcomat, mint a tűz. Elbúcsúztál Hannától is, majd elindultunk. Az út elején barátnőm nem szólt. Aztán…
- Igazán kedves srác. Azon kívül, hogy képes még felhős napokon is napszemüveget fölvenni, semmilyen sztárallűrje nincsen. Kellemes meglepetés volt.
- Igen. Számomra is furcsa az egész. Úgy viselkedett, mintha normális ember volna.
- Ezek szerint az. Attól még, hogy híres énekes, van saját élete. Ami nagyon is emberi.
- Érdekes amúgy megismerni egy sztár ilyen oldalát.
- Amúgy nem azt mondtad, hogy találkoztatok már?
- De igen. Viszont nagyon megváltoztam…
- Az igaz. Elmondod neki, hogy már ismernie kéne?
- Az sem biztos, hogy találkozunk még.
- Ha más nem, a diszkóban biztosan.
- Lehet. Szerintem számára csak egy rajongó vagyok, akinek véletlenül érdekes az arca. Bárkit megkérhetett volna…
- Ő mégis téged kért. Ez jelent valamit.
- Csak hiszed. Hagyjuk.
Kinéztem az ablakon. Az esti fények csodálatosak voltak. S én azon gondolkoztam, vajon valaha rájössz arra, hogy ki vagyok?

Vélemények!

következő rész->