- Van olyan, hogy tipikus Redzsina-féle történet?
+ Ha van is, ez biztosan nem lett az!:)

- Mitől más ez, mint a többi?
+ Minden részt próbáltam úgy megírni, hogy nincsen igazi vége, s folytatása sem. Olyan, mintha ott elvágták volna és jönne a következő snitt. Még sincsen az embernek hiány érzete, én úgy gondolom :). Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a mesékben azt írják: és boldogan éltek, amíg meg nem haltak! Mindenki tudja, hogy nem itt van a vége, mert az élet nem mindig boldog és gondtalan. De nem tartottam fontosnak például az első fejezetben leírni, miután Krisztián bemutatkozott, hogy "és Szimiék hazaindultak". Az sablonos lett volna, szerintem. Így vált érdekessé az egész. A részeken belül is vannak "ugrások". Ezen kívül kicsit blogos lett, de mégsem. Van dátum, de ez inkább a jobb követhetőség érdekében. És újdonság, hogy minden fejezetnek van címe is!:)

- Ezúttal érezhetően hasonlítasz a főszereplőre. Miért?
+ Azért nem mindenben hasonlítunk, de úgy gondoltam, ilyen már régen volt. Talán legutóbb a Szerelmes szívek- ben. Az külön koncepció volt, hogy még külsőségekben is legyen hasonlóság: vörös haj, vékony testalkat. Bár most E/3-ban írok. Ezt még úgy sem nagyon próbáltam ki :). Néha elírtam amúgy, és E/1-be mentem át, de utólag kijavítottam. Ami biztos: én nem vagyok rákos, nem lakok barátnőmmel, nem dolgozok marketingesként, sosem táncoltam. Bár mindez nagyon jó volna, a rákot kivéve... :P. Ja, és nekem van párom!:D

- Nehezebb volt így írni?
+ Valamivel mindenképpen. Egyszerűbb a saját szemszögemből, de ki akartam próbálni ezt is.

- Van valami oka annak, hogy ismét SP, vagyis Éder Krisztián lett az egyik főhős?
+ Hahaha! Természetesen, van. Nagyon jó alany ő is és Lola is!:) Megkedveltem őket, mint embert és szeretem a zenéjüket.

- Honnan jött az ötlet?
+ Utazás közben :). Mentünk rokonokhoz és unatkoztam a kocsiban. Eszembe jutott, hogy mekkora jó volna Dokkban bulizni és összefutni SP-vel :). A többi már jött magától... Azért vicces volt úgy megírni az egészet, hogy Szimóna nem ismeri őt, de valahol jó is. Véleményem szerint Krisztiánnak jobban bejönne olyan csaj, aki nem a hírneve miatt akarja őt megismerni. De tévedhetek!;)

- Több ponton hasonlít az eddigi történeteidre. Direkt alakítottad így?
+ Igazából közben jött az ihlet. Az, hogy Szimi hasonlít Julára, nem véletlen. A legjobb barát halála már véletlen volt. Amikor kitaláltam, akkor esett le, hogy már ellőttem a Ne játssz velem- ben is. Én magam sosem leszek képes a halál tényét elfogadni. Számomra annyira fontos az élet, hogy nem tudom, mi lesz velem, ha valakim meghal. Már az megráz, ha arról hallok, ismerősöm, vagy annak ismerőse távozott el... Végtelenül érzékeny vagyok erre. Sokszor kerestem már a magyarázatot, de még nem találtam meg teljes mértékben. Talán ezért is tűnik fel többször a történeteimben. Így akarnám magamat arra ösztökélni, hogy az élet megy tovább. Nélkülük és nélkülem is... Sajnos :(.
(Időközben meghalt a mamám. Még mindig képtelen vagyok felfogni. A halál továbbra is olyan dolog számomra, amit képtelen vagyok elfogadni.)

- Van olyan, amit kihagytál végül?
+ Több ilyen részlet is akad. De már nem akartam tovább bonyolítani. Így is sikerült a végére megint csavarnom egyet rajta, amikor kiderült, hogy Tomi és Szimi testvérek voltak. Jenni eredetileg külföldre vitte volna Lilit, de végül ezt a külföldös dolgot másképp vittem bele. Kimaradt egy veszekedés Szimi és Krisz között. Amikor Gábor hívta volna őt, de a lány nem vallja be Krisznek, hogy ki ő.

- Mi az, amit utólag szívesen megváltoztatnál?
+ Most nincs ilyen. Lehet, hogy később hiányolni fogok belőle egy két dolgot. Néhány rész vérszegényre sikerült :). De úgy voltam vele, hogy kell az átmenet.

- Mennyi SP-s történetet tervezel még?
+ Egyet biztosan, amit már el is kezdtem. A jövőben nem tudom még mi lesz... Ha jön az ihlet, akkor biztosan szerepelni fog még. Mint már említettem, számomra jó alany. És a legjobban így tudom feldolgozni azt, ami történik velem, vagy a fejemben!:)