- Csá. Veres Gábor.
Kezet ráztok. Érzem a feszültséget. Tesóm ideges, te pedig nem játszod a sztárt, mint ahogy ő hitte. Furcsa páros: a dj és az énekes.
- Szeretnék a húgoddal… - kezded, de Gabi közbevág.
- Nővéremmel – javít ki.
- Ó! – Most rajtad a sor, hogy nagy szemeket meressz. Végignézel rajtam. Még szerencse, hogy ilyenekkel nem lehet zavarba hozni. Már meg sem lepődök.
- Fiatalabbnak néztél – mosolyogtam.
- Igen. Olyan 18-19 évesnek.
- Elmúltam 23 – nevettem. Ekkor az állad szinte a földig hullott. Elképedésedből végül Gabi riasztott fel.
- Mehetünk?
A kérdés egyértelműen nekem szólt. Feléd sandítottam.
- Öh, szóval… Szeretnék Ginával beszélgetni egy kicsit.
- Én meg szeretnék végre hazamenni – háborgott öcsém. Széttártam a karomat.
- Ez van – nyitottam ki a kocsi ajtaját.
- A számodat megadod?
- Ha ennyire szeretnéd…
Előkaptad a telefonod, és beírtad a számot. Aztán rezegni kezdett a zsebem, és a Kép maradsz dallama csendült fel.
- Áhhá – mutattál a mobilomra. – Jó dal – kacsintottál rám. Felnevettem.
- Mennem kell – szabadkoztam. Az ajtó bezárult, s mi elindultunk. Integettél, én visszaintettem. Hát ennyi volt. Fáradtan dőlök hátra, bekötöm a biztonsági övet. Tesómék útközben mesélik, hogy miket vettek, mit láttak. Először jártunk itt, új élmény volt. Nekem két óra sorban állás, nekik egy új női felső és egy férfi póló.
Nézem a közös képünket. Mosolyogsz rajta, ami igen ritka. Az én szemeim fáradtan csillognak, arcom komorabb. Pillantásom a dedikált cédére esik. „Ginának SP-től sok szeretettel” – írtad.
Szeretettel… Bárcsak! Fogalmam sincs, miért futottál utánam. Nem tudom, minek neked a számom. Lehet, hogy csupán álmodtam az egészet? Vagy ennyire jót tett, hogy külsőleg megváltoztam? Máris felfigyelt rám valaki…
Mióta elhagytak, nem volt ilyen boldog napom. Szükségem volt a változásra. Új haj, új ruhák. Voltam kozmetikusnál is, de csak minimális sminket tettem fel. Amikor reggel belenéztem a tükörbe, egy másik Gina nézett vissza rám. Én voltam, ez biztos. A régi énem egy része még most is bennem él. Mégis vannak dolgok, amik végleg megváltoztak.
Elvesztettem azt, akiről azt hittem, hogy az igazi számomra. Szerettem őt, végtelennek tűnő szerelemmel. Mégis én mondtam ki a végső szót. Mindig úgy voltam vele, hogy, ami nem megy, nem kell erőltetni. Kapaszkodni valamibe, aminek nincs értelme. Megpróbálni bízni valakiben, aki nem ismeri a hűség szót… Nem, ennek véget kellett vetnem.
Bár néha még hiányzik, tudom, hogy ennek meg kellett történnie. Nem bánom ezt a két évet. Sokat tapasztaltam, értem ez idő alatt. Megtanultam dolgokat. A férfiak mind hazugok és ártanak. S mégis, úgy vágyom rá, hogy szeressenek!

Vélemények!

következő rész->