Előszó
2009.12.11. 12:30
Ülök a szobámban, zenét hallgatok. A Te dalaid. Amiket írtál. A közönségnek, akik szeretnek. Akik közé egykor én is tartoztam.
Ülök, és eszembe jut: Szeretlek. Talán mindig is ezt éreztem? Nem tudom. De tény, hogy többé semmi sem lesz a régi.
Este rázom lent a klubban. Kezemben koktél, körülöttem a barátnőim. A szívószállal játszom, fenekem ide-oda jár. Oldalra pillantok. Szemed villan. Elfordulok. Nem akarlak látni. Minden, ami köztünk volt, már a múlté. Jobb így. Hidd el!
Vélemények!
következő rész->
|