Puffanás, ordibálás, lábak dobogása a lépcsőn… Rendőrök jöttek le a pincébe. Kikötözték őket, majd felvitték. Ott Gábor holttestét, valamint két sérült rendőrt láttak. Szimi ösztönösen magához szorította Lilit. Véget ért? Hihetetlen!
Egy ismeretlen férfi lépett oda hozzájuk.
- Feladtam magam. Gábor megőrült. Én ebben nem akartam már részt venni. Sajnálom, ami Tomival történt. Itt a sim kártyája – nyújtotta Szimi felé, aki elvette. – Önt hívta, amikor ütköztünk. Azt üzeni, szereti magát és öleli az apjukat.
A lány felzokogott. Mentősök vették ki a kezéből a lányát, majd a hátán lévő sebet kezdték ellátni. Közben fekete zsákkal letakarva vitték el Gábort.
- Ő lőtt először. Eltalálta az egyik rendőrt – magyarázta mellette Patrik. Sziminek fogalma sem volt, a fiú hogy került oda, és nem is érdekelte. Átölelte őt, el sem akarta engedni. De Patrik eltolta magától. – Nem engem kéne így ölelned – mondta s felnézett. Krisztián állt ott, izzó szemekkel.
- Szóval Tomival több is volt köztetek? – tette karba a kezét. Era közbeszólt.
- Dehogyis! Testvérek voltak!
Judit, Patrik, Márk és Krisztián tágra nyílt szemmel néztek Szimire. A lány képtelen volt megszólalni. Jenni közben berontott, magához vette Lilit.
- Ne vidd el! A lányom! – kiabált utána Szimi, de Jenni elfutott a lánnyal. Beszállt a kocsiba és elhajtott. A többiek, ha ez lehetséges, még értetlenebbül néztek rá.
- Gábor… Családot akart. Minket. Lili… A lányom! Az enyém! Hozzátok vissza! - ugrott fel.
- Megzavarodott – rázta a fejét Era, közben próbálta őt lefogni. Az ismeretlent ekkor vitték ki az ajtón.
- Nem zavarodott meg – csak ennyit mondott távozóban.
- Lili az én lányom! Gábor kinyomoztatta! El akart utazni velünk külföldre, hogy együtt éljünk, mint egy család! – sírta Szimi. – Ő ölette meg Tomit a haverjával! A bátyám volt és nincs többé!
Krisztián éppen elkapta az összeeső lányt.

- Most mi lesz? – kérdezte Era.
- Fogalmam sincs. Jenni nem veszi fel a telefont. Már szóltam a rendőröknek. Ha megtalálják, elvégzik a DNS-vizsgálatot. – válaszolt Krisz.
- Istenem, bárcsak hamarabb kapcsoltam volna! – sopánkodott Judit.
- Ne hibáztasd magad – karolta át Patrik. – Te nem tehetsz róla!
- Senki sem hibás. Csak Gábor. De ő már többé nem árthat.
Szimi feküdt a kórházi ágyon. Hallotta, hogy körülötte beszélgetnek, de nem akarta kinyitni a szemét. A lányát akarta magához ölelni. Szörnyen sajgott a háta. Sosem lesz képes ezt megbocsájtani Gábornak. Jobb is, hogy meghalt. A síron túl majd Tomi megbünteti őt.
- Megtalálták Jennit! – rontott be Márk. Mindenki csak rá kezdett figyelni. Szimi felkelt. Nem vették észre, annyira belemerültek a beszélgetésbe. A lányt nem érdekelte semmi. Az sem, hogy hasogat a háta. Az sem, hogy mennyire fáj a karja a kitépett infúzió miatt. Csak egy helyszínt akart hallani… Kimondták. Kifutott a szobából és száguldott is le a lépcsőn. Megállított egy taxit, bemondta a címet. A ház elé értek. A fizetéssel nem törődve berohant.
- Lili! Lili!  - kiabálta. Jenni csodálkozva nézett rá.
- Mit keresel te itt?
- Lili az én lányom! Magammal viszem! – tolta el a lányt, de ő ismét elé állt.
- Semmi bizonyítékod nincsen!
- Gábor anyjáé volt a medál!
Jenni elsápadt.
- Nem, az nem lehet… Nem veheted el a testvéremet is! Már csak ő maradt nekem!
A hangzavarra kijött a nagymama.
- Mi van itt? – nézett rosszallóan rájuk.
- Én vagyok Lili anyja – mondta Szimi.
Addigra odaértek a többiek a rendőrökkel karöltve.
- Elvisszük önöket DNS- vizsgálatra – szólt az egyik rendőr. Szimi magához ölelte a kislányát, úgy ültek be a kocsiba. A taxis végül jól járt, újabb fuvarja lett.

Vélemények!

befejező rész->