- Tudni szeretnéd, mit keresel itt? – kérdezte Gábor.
- Az sokkal jobban izgat, hogy te miért vagy szabadlábon és miért raboltad el ezt a kislányt!
- Megszöktem. A családommal akartam lenni.
- Milyen családoddal? Én nem vagyok neked senkid, a lányod pedig eltűnt.
- De megtaláltam.
- És hol van?
- Veled szemben.
Szimi lassan Lilire nézett. Az nem lehet! Ő a lánya? Melegség kezdte átjárni a szívét... Amit nagyon gyorsan felváltott a düh.
- Megkötözted? De hát alig két éves! Fáj neki! – ordított Gáborral. A férfi nevetett.
- Másképp nem tudtam elérni, hogy ne szökjetek meg. Így esélyetek sincs. Hamarosan itt lesz értünk egy nagyon jó barátom. Külföldre utazunk. Már előkészítettem mindent. Hamis papírok, ruhák, külföldi lakás… Ott fogunk élni, békés, boldog családként.
- Te nem vagy normális! Én nem akarok veled élni! Utállak!
- Majd megszoksz. Megszökni úgysem tudsz!
- Gábor, ne tedd ezt! Így is elég súlyos a büntetésed! Miért akarod tetézni?
- Senki nem jön rá. A haverom nagyon megbízható. Azt se tudták meg soha, hogy… De ez titok.

- Szóval a haverod is egy bűnöző… Gondolhattam volna. Okirat hamisítás és ki tudja, még mi… Állj le!
- De én nem vagyok gyilkos!
- Gyilkosokkal szövetkezel? – hűlt el Szimi. – Hogy bízhatsz meg benne?
- Ő hozott ki. Nagyon ügyes. Főleg a nyomok eltüntetésében. Sosem tudták meg, hogy ő ült Tomi mellett – vigyorgott, majd a szája elé kapta a kezét. – Juj, elszóltam magam – vihogott.
- Te… Te tehetsz róla, hogy meghalt! – visította Szimi, majd zokogásban tört ki. – A bátyám volt! Fogalmad sincs mit éltünk át Erával!
- Nem is voltatok rokonok…
- De igen! Apa eltitkolt fia volt Tomi! Mit gondolsz, miért szerettük úgy egymást? És miért nem másképp? Mert a vérem volt! Sokáig Era sem tudta. Aztán túlságosan féltékeny lett. El kellett mondanunk neki. Megöletted a bátyámat! – ordította Szimi magából kikelve. Lili is rázendített. Gábor arca kezdett vörösödni.
- Fogjátok már be! Igen, megölettem azt a kis nyikhajt! Megvert és meg sem bűnhődött érte, bezzeg én életfogytiglanit kaptam!
- Mert megvertél engem és Erát! Csoda, hogy túléltük! Még mindig látszik a seb a mellkasomon! A bordám átszúrta a tüdőmet! Rákos lettem! Te egy nem normális vadállat vagy! Kötözz ki! Most, azonnal! – kiabált a lány.
- Na, most már elég! Pár perc múlva elmegyünk. Ne viselkedj így, vagy megint fejbe váglak!
- Te ütöttél le? Úristen, mióta vagyunk itt?
- Két napja – mondta Gábor, majd lavórt tett Szimi elé. – Egyik kezed szabaddá teszem, mosdjál meg. Így nem léphetsz az utcára – közben a lány bal kezét a lábához kötözte, s szivacsot nyomott a jobb kezébe. Lili már csak csendesen sírdogált.
- Mennyire jó lesz! Te, én és a lányunk! Csodálatos életet álmodtam meg! - sóhajtott Gábor.
- Különben honnan tudod, hogy ő az? - firtatta Szimi.
- A haverom talált rá. Ott volt Jenni anyjának a temetésén. Szétnézett a lakásban és megtalálta édesanyám medálját. Én hagytam a nőnél, hogy adja át a lányomnak. Jenni az óta megtalálta a medált, de most újra nálam van. És ti is. Többé nem engedlek el benneteket!
- Mit akarsz még elkövetni? Nincs elég a rovásodon? Engedj el minket! Én nem akarok veled élni! – és hozzávágta a vizes szivacsot Gáborhoz. A férfi bedühödött. Ostort vett elő. A lánya szeme láttára végigvágott Szimi hátán. A lány úgy összeszorította a fogát, hogy a száját is átharapta. Vérzett a háta, az ajka, de nem érdekelte. Magából kikelve ordított tovább.
- Gyűlöllek! Úgyis megtalálnak minket és te azt nem fogod túlélni!
- Soha nem találnak ránk! A haveromat senki sem ismeri. Ő nem is létezik. Hamis papírokkal élt itt. Jön velünk. Már csak pár perc. Itt lesz – mintha önmagát is biztatná. Szimi gyanakodni kezdett. Ez a híres haver késik. Nem tudta, hol lehetnek, de hátha… Sikítani kezdett, ahogy csak bírt. Lili, mintha tudta volna, hogy anyja miért visít, rákontrázott.
- Elég! Hagyjátok abba! Elég legyen már! – rohangált egyik foglyától a másikig. Ekkor fékcsikorgás hallatszott. Egy kocsi állt meg a ház előtt. A lányok egyből elhallgattak. Gábor pedig vigyorogva sietett fel a lépcsőn. Aztán lövések hallatszottak. Szimiék egymásra néztek. Vajon mi történhetett?

Vélemények!

következő rész->