2010. január 19. Ne add fel!
2009.11.09. 12:26
Szimi egész nap remegett az izgalomtól. Krisztián ugyan még nem szakított Jennivel, de ez már nem érdekelte. Patrik őszinteséget érdemel. Azt viszont nem tudta, hogyan adja mindezt elő. Elérkezett a pillanat. Indulnia kellett edzésre. Sóhajtva felkapta a táskáját, a kocsi kulcsot, és kilépett az ajtón.
- Köszi, srácok! Pénteken külön edzés lesz a fellépés miatt. Mindenkinek kötelező a megjelenés! – mondta a próba után Szimi. Idegesen törölte meg arcát a törölközővel. Patrik felé közeledett. Úristen! Most mit tegyen?
- Látom rajtad, hogy baj van – vágott bele Patrik. Közel hajolt Szimihez, aki önkéntelenül is elhúzódott. A srác felhúzta a szemöldökét. Kérdőn nézett rá.
- Gyere, ülj le – húzott egy széket maga elé a lány. Hatalmas sóhaj kíséretében leült Patrikkal szemben. Kerülte a pillantását.
- Nehéz ez nekem. Nagyon sokat jelentesz, de nem vagyok beléd szerelmes – mondta.
- Mert Krisztiánt szereted – egészítette ki őt Patrik. Arcáról lerítt, hogy számított erre, de nagyon fáj neki. – Viszont ő Jennivel jár.
- Már nem sokáig – rázta a fejét Szimi. – Meghalt Jenni anyukája és még nem merte neki előadni a dolgot – magyarázta.
- Milyen kedves - húzta el a száját Patrik. – Azért találkozunk még, igaz? Tanítunk együtt?
- Persze! Figyelj, te vagy a legjobb barátom! Szükségem van rád! Tudod, hogy szeretlek…
- Csak nem úgy. Értem én. Akkor pénteken találkozunk. Vigyázz magadra! – puszilta meg Szimi arcát, majd elkullogott. A lány nézte őt. Bárcsak elkerülhették volna ezt! S vajon Krisztián mikor lesz hajlandó lépni? Felhívta őt.
- Szia! Elmondtam Patriknak – kezdte.
- Mit szólt hozzá? – érdeklődött izgatottan Krisztián.
- Nem örült, de elfogadta.
- Én nem tudom, mikor leszek képes Jenniferrel beszélni. Holnap lesz a temetés. Gyere el, aztán együtt előadhatnánk neki…
- Na, nem! Krisztián, ez a te sarad! Elmegyek a temetésre, pusztán tiszteletből. De te mondod meg neki, hogy mi a helyzet!
- Jó, jó! Igazad van. Délben várunk.
- Ott leszek.
- Biztosan jó ötlet ez? Temetik az anyukáját és még ti is elé álltok… - csóválta a fejét Era.
- Nem mi, csak ő. Megmondtam neki, hogy én nem segítek ebben. Ő sem segített Patrikkal.
- Nagyon helyes! Állj a sarkadra! – nevetett Era. Szimi megbökte őt.
- Ne gonoszkodj! Félek azért a holnaptól… És, ha nem tudja neki elmondani?
- Kénytelen lesz.
Vélemények!
következő rész->
|