Szimi az öltözőben ült. Arcát kezébe temette. Nyakán törölköző volt. Behallatszott Krisztián dala. A többiek már átöltöztek, de ő képtelen volt megmozdulni.
- Szimóna – tette a vállára a kezét Bia – mi megyünk.
- Rendben – nézett fel a lány – menjetek csak. Kedden találkozunk! – intett nekik, majd felállt. Teljesen egyedül maradt az öltözőben. Még mindig a lelkiismeretével küzdött. Igaz, Márk megígérte neki, hogy nem árulja el senkinek, amit látott a minap. Nem akarta átverni Patrikot, de képtelen volt elé állni és megmondani, mit tett. Lassan átöltözött. Krisztiánnal csak köszöntek egymásnak, a fiú sietett a színpadra. Tipródott. Megvárja őt? Mi értelme volna? Hiszen gyáván eloldalgott a múltkor is… Tuti, hogy nem mondta el Jenninek, mi történt köztük. Már a kezében volt a táskája, amikor nyílt az ajtó. Andris jött be, majd Martin.
- Szia! – köszöntek. Szimi mosolyt erőltetett az arcára, intett, majd kiment. Pont beleütközött Krisztiánba. Homlokát dörzsölve nézett fel. A zöld szempár tulajdonosa az állát simogatta.
- De sietős – mondta Krisztián.
- Nem, csak…
- Kínosan érzed magad? – szegezte neki a kérdést. Szimi vállat vont.
- Mit tagadjam? Elég pocsék helyzetbe kerültünk, nem gondolod?
- Mondjuk inkább úgy, hogy nem egyszerű. De melletted már megszoktam, hogy semmi sem az – vigyorgott. – Megvársz, amíg átöltözök? Be is jöhetnél…
- Kösz, nem – hárított Szimi. – Megvárlak kint – azzal elindult a kocsija felé. Fél óra múlva néhány lány kíséretében kijöttek a fiúk. Még néhány fotó, aztán Krisz elindult Szimi felé. Intett Andriséknak, hogy menjenek nyugodtan Orsival. Szimi kérdőn nézett rá.
- Nem mész haza?
- Azt hiszem, fontos dolgokat kell megbeszélnünk. Minden más ráér.
- Ahogy akarod. Gondolom, a lakásomra megyünk…
- Csak, ha szeretnéd – kacsintott a srác, majd beszállt. Szimi indított, s hazahajtott.

- Hölgyeké az elsőbbség, de én átadom neked a lehetőséget, hogy beszélj – kezdte Szimi. Leültek a nappaliba egymással szemben. Az asztalon üdítő és keksz volt. Krisztián töltött magának narancslevet, kortyolt belőle, aztán Szimire nézett.
- Jenni még nem tudja. De elmondom neki. Csak előbb veled akartam megbeszélni, hogy most mi legyen.
- Mi lenne? Én itt élek, ez az otthonom. Itt tanítok, itt tanulok…
- Ezt értem. De mi van Patrikkal? Lefeküdtetek, igaz? Jól tudom?
Szimi lesütötte a szemét. Ennyit a titkokról és Juditról…
- Le – nyögte ki.
Ahogy belenézett Krisz szemébe, máris sírhatnékja támadt. A fiú olyan fájdalmas arcot vágott, hogy az leírhatatlan volt.
- Engem eltoltál magadtól. Eltaszítottál. Őt a bizalmadba fogadtad. És neki hagytad, hogy…
- Részeg voltam. Tudom, ez nem mentség, s nem is mentegetni akarom magamat. Megtörtént, igen. Te nem tudod, min mentem át…
- Mert nem mondtad el! – ugrott fel a srác. – Annyiszor elmondhattad volna, de most is csak ködösítesz! Akarsz tőlem valamit?
- Krisztián… Ez nem ilyen egyszerű!
- De igen! Baromira egyszerű! Megbízol bennem?
- Igen.
- Akkor mondd el, mi történt!

Folyt. Köv.

Vélemények!

következő rész->