2010. január 10. Macskajaj...
2009.10.20. 13:49
Ahhoz képest, hogy Szimi nem akart berúgni, erőteljesen kiütötte magát. Amikor meglátta Jennifert Krisztián karjaiban, hebegve elköszönt, és visszament a barátnőihez. Nekik csak annyit mondott, nem történt semmi lényeges, majd sorra kérte ki a vodkákat… Mégis mit hitt? Hogy majd vár rá? Naná, hogy nem! Összeállt újra a kedvenc modellével! Hát, legyen! Ha ő így akarja… Juditék a fellépés után odamentek hozzájuk. Szimi egész este Patrikkal táncolt, de úgy, hogy mindenki szeme kikerekedett. Látszott, hogy akar valamit… Vagy inkább valakit… Másnap reggel saját ágyában ébredt. Viszont nem volt egyedül…
- Mennyi az idő? – kérdezte, amikor felfogta, hol is van, és mi történt.
- Délután egy óra. Miért? – fordult felé Patrik.
- Éhes vagyok.
- Van itthon valami?
- Naná. Kenyér és margarin.
- Akkor rendelek valamit. Mit kérsz? – vette elő a telefonját.
- Levest.
- Mást nem?
- Elég lesz a leves…
Míg Patrik leadta a rendelést, Szimi feltápászkodott. A fenébe is! A srác úgy tűnik, tök természetesnek vette, hogy egymás mellett ébredtek. Bár Sziminek rémlett, hogy a tegnap este számára is teljesen egyértelmű volt… Letusolt, majd melegítőnadrágot és egy pólót vett föl. Kicsoszogott a konyhába, ahol Patrik már csomagolta ki a kért kaját.
- Jó étvágyat! – mondta.
- Neked is! – bólogatott a lány. Lassan kanalazta a levest. Egyrészt forró volt, másrészt nem akarta, hogy rövid úton visszakéredzkedjen. Némán megebédeltek. Szimi nagyon feszültnek érezte magát. Végig az járt a fejében, hogy most mi lesz? Miután befejezték az evést, Patrik szólalt meg először.
- Azt hiszem, most egy kínos beszélgetés következik…
- Nem tudom… - bizonytalankodott Szimi. – Én nem bántam meg semmit.
- Az jó – mosolyodott el a srác. Leültek a nappaliban a kanapéra egymással szemben.
- Sokat jelentesz nekem, Patrik, ezt te is tudod. De nem tudok megígérni semmit sem…
- Egy valamit elárulsz nekem? – nézett rá nagyon furcsán. Szimi döbbenten meredt rá.
- Ööö… Sejtem, mire gondolsz…
- A sebeid… Honnan vannak?
- Azt hiszem, ez egy hosszú mese…
- Én ráérek. Ma nincsen semmi dolgom.
- Rendben van.
Nagyot sóhajtott, és belekezdett a történetbe. Onnan, hogy megismerte Gábort, addig, amíg börtönbe került. Patrik keze nem egyszer ökölbe szorult. Amikor Szimi arra tért ki, hogyan szerezte sebeit, iszonyú sápadt lett.
- A mocsok… Megérdemelte a büntetését! – mondta végül a srác. Szimi bólintott.
- Az a szerencse, hogy életfogytiglant kapott.
- És a lányod?
- Kerestetem a mai napig. Semmi eredménye.
- Valahol biztosan él. Én érzem!
- Köszönöm! – ölelte meg őt Szimi. Patrik letörölte a könnyeit, majd szájon csókolta őt. A lány nem ellenkezett, teljesen átadta magát az érzésnek. Végre valaki, akire számíthat és megbízhat benne!
Vélemények!
következő rész->
|