- Krisztián ki van borulva. Mi történt köztetek?
Judit ott ült Szimi ágya szélén. A lány megrázta a fejét.
- Nem tett semmi rosszat. Csak…
- Még mindig a Gábor sztori?
- Nem tudsz mindent Judit. Ne vonj le elhamarkodott következtetéseket! – könyörgött neki Szimi.
- Akkor mondd el! – simogatta meg a karját.
- Inkább mutatom – húzta fel a pólóját. Judit a szája elé kapta a kezét.
- Ezt… Ő tette?
- S ez még nem minden… - azzal elfordult. A hátán két újabb csík… Visszafordult barátnőjéhez, akinek szemében könny csillogott.
- De miért nem beszéltél róla?
- Mert képtelen vagyok rá. Amikor tegnap itt volt Krisz, a pólóm alá akart nyúlni… Szerinted mit mondtam volna, ha észreveszi? Hogy vert a barátom? Hogy drogot tett az italomba, hogy nem egyszer megerőszakolt? S, hogy most börtönben ül, mert…
- Ne mondd ki! – kiáltott rá Judit. Ez számára is fájó pont volt.
- Érted már? Nem fog menni… Köztünk nem lehet semmi!
- Pszichológussal próbáltál már beszélni?
- Igen. Fél évig jártam hozzá. De abbahagytuk a kezelést. Sokszor annyira fájt felidézni mindezt, hogy kiabáltam, ordítoztam… Nyugtatókon éltem. Amikor kiderült, hogy rákos vagyok, már nem is csodálkoztam. Élni akarok tovább. Pasik nélkül…

Délután Patrik ment Szimihez. A lány már kicsit kezdte unni, hogy úgy bánnak vele, mintha halálos beteg lenne. Így a srác az íróasztala előtt talált rá. Éppen a laptopon dolgozott.
- Te miért nem vagy ágyban? – lépett be hozzá Patrik.
- Meguntam – vont vállat Szimi.
- Hoztam kaját – tett le egy szatyrot az asztalra a srác.
- Köszi – mondta a lány fel sem nézve.
- Figyelnél egy kicsit rám? – húzott oda egy széket Patrik. Szimi ránézett. Fájdalmat látott a szemében.
- Valami baj van. Látom rajtad. Judit is mondta, hogy…
- Nem mondott ő semmit – legyintett. – És én sem fogok! – jelentette ki.
- Miért vagy ilyen ellenséges?
- Nincs szükségem pasikra. Elegem van.
- Barátok vagyunk…
- De te többet akarsz! Én meg nem. Ennyi.
- Most elküldesz?
- Jobban járnál, ha elmennél. Igen – bólintott Szimi. Patrik értetlenül nézett rá.
- Nem értelek én téged… Holnap gyere táncra, ha már ilyen jól vagy…
- Oké, ott leszek – azzal ismét a laptopja felé fordult. Pár órát dolgozott, aztán rendelt vacsorát. Miközben a csirkecombokat ette, felidéződött benne az a nap. Elvileg a megváltás napja volt… Amikor Gábort végre elvitték a rendőrök. Erával álltak az ajtóban, és nézték a kapálózó férfit, akit benyomtak az autóba.
- Sosem szabadulsz meg tőlem! – ordította felé Gábor, majd elhajtottak vele. Szimi azóta csak kétszer találkozott vele. Először egy éve, amikor a férfi azt kérte, segítsen neki végrendeletet írni, mert meg akar halni. Szimi egy percig sem sajnálta őt. Akkor sem, amikor a lába előtt térdelt, nadrágja szárába kapaszkodva könyörgött neki, hogy bocsásson meg. Aztán rátámadt. Az őrök szedték le róla. Egy hétig utcára sem ment, olyan mokka lett a szeme alatt. S legutóbb azzal jött, hogy él valahol… Él valahol a lánya...

Vélemények!

következő rész->