Aléltan feküdt az ágyban. Nem, egyszerűen képtelen volt megmozdulni. A feje zúgott, kiverte a víz. Karja, lába zsibbadt. Nagy nehezen megemelte a jobb kezét, homlokára nyomta. Iszonyúan forró volt. Nyögött egyet. Nem lehet igaz! Most kell elkapnia valamit? A telefonja után kezdett tapogatózni. Először az orvost hívta. Hamarosan jön. Majd Olgát tárcsázta, aki ismét igazán megértőnek bizonyult. Másra már nem volt energiája, visszaaludt. Alig tíz perc múlva a csengő szakította félbe álmát. Ekkor döbbent rá, hogy felkelni is képtelen.
- Jöjjön be, nem tudok felkelni – próbált kiabálni, de hangja rekedt volt. Pár pillanat múlva a doktornő hajolt fölé. Megmérte a lázát, meghallgatta a mellkasát, hátát, megvizsgálta a torkát.
- 39.5°C, ez eléggé sok – állapította meg. – Enyhe garatgyulladása is van. Ágyban kell maradnia.
- Mintha tudnék mást tenni – suttogta Szimi.
- Két nap múlva újra jövök. Addig hívjon valakit, aki kiváltja a gyógyszereit és főz egy forró levest, illetve teát önnek.
- Rendben van. Ne haragudjon, hogy nem kísérem ki…
- Semmi gond. Csak tartsa be az utasításaimat. Az ön betegsége mellett… Súlyosbodhat, ha nem vigyáz magára! – figyelmeztette a doktornő, majd távozott. Szimi pedig tudta, kit hívjon…

- Egyből nekem kellett volna szólnod! – mondta a srác. – Itt vannak a gyógyszerek. A tea fő, levest hoztam a kínaiból. Edd meg! Gyere, ülj fel! – segített neki. Párnával megtámasztotta a hátát, majd nyújtotta felé a kanalat. – Megetesselek? – kérdezte.
- Köszi, de menni fog – hárított Szimi, azzal sikeresen leöntötte levessel az ágyneműt.
- Innentől átveszem – jelentette ki ellentmondást nem tűrve Patrik. – Ne hősködj már, hiszen beteg vagy! Azért jöttem, hogy segítsek.
- Iszonyú kedves tőled! – hálálkodott két kanál között Szimi. Szépen, lassan sikerült megennie a levest. Utána bevette a gyógyszereit.
- Ne haragudj, hogy iderángattalak!
- Viccelsz? – nézett rá bosszúsan Patrik. – Megharagudtam volna, ha nem szólsz. A múltkor sem tudtam, hogy mi van veled. Halálosan aggódtam érted!
- Azért ne túlozz. Nem volt olyan vészes!
- Végül is, rákos vagy, de mi az neked… - gúnyolódott a srác. – Nem kéne keménykedned. Előttem ne. Azt mondtad, barátok vagyunk. Barátok közt nem kell megjátszanod magad.
- Jó, igazat adok neked. Különben ma nem lesz fellépésetek?
- De lesz. Addig kénytelen leszek téged magadra hagyni…
- Nem gond. Már beszéltem Krisztiánnal.
- Ti most együtt jártok? – szegezte neki a kérdést Patrik. Szimi habozott.
- Ezt így nem jelenteném ki. Ismerkedünk.
- Ahha. Értem. Ismerkedhetnél velem is – nézett ábrándosan Szimire.
- Jajj, hát lehet neked ellen állni, amikor ilyen cukin nézel? – nevetett fel a lány. Megfogta Patrik arcát, és egyik oldalra cuppanós puszit nyomott.
- Tudom, hogy káprázatos vagyok – vigyorgott a fiú. – Csak Krisztiánnak ne mond… Múltkor is ölni tudott volna a szemével… Azt hiszem, nem akarok itt lenni, amikor megérkezik.
- Ahogy gondolod. Nem kell különben tőle tartanod. Én nem hagyom, hogy beleszóljon a dolgaimba. Semmi köze hozzá!
- Tényleg semmi?
- Ajj, ez nem olyan egyszerű…
- Szerintem te félsz. Félsz elkötelezni magadat. Ha egyszer szeretnéd elmondani, hogy miért, én itt leszek. Addig is, próbállak megérteni…
- Tisztában vagyok vele, hogy nem könnyű. De egyszerűen még mindig képtelen vagyok beszélni róla. Tudod, van a barátnőm, Era. Ő ismerte Gábort, a volt barátomat. Ha meghallja a nevét, már rosszul van… és ő az egyetlen, aki mindent tud az egészről.
- Értem. Remélem, idővel én is megtudom, mi történt.
- Idővel talán képes leszek rá… De most még nem.
- Rendben van. Akkor most megyek. Pihenj sokat és várunk vissza! – mondta, majd távozott.

Vélemények!

következő rész->