Szimi szerencsére hamar kijöhetett a kórházból. Otthon ült a laptopja előtt. Erőteljesen koncentrált egy kampány promójára. Nem akarta abbahagyni a munkát, hiszen ebből élt. Lázas gondolataiból a telefon csörgése riasztotta fel.
- Szia Szimi! Már itthon vagyok. Átmenjek? - szólt bele Judit.
- Gyere. Úgysem megy most a munka! - sóhajtott fel a lány.
- Na, mesélj! - ült le egyből Judit, amint belépett az ajtón. - Mindent tudni akarok!
- Mármint miről? - nézett nagyot Szimi.
- Hát Krisztiánról! Bement hozzád, vagy nem?
- De, volt bent. Nem is egyszer. Figyelj, Judit! El kell mondanom valamit!
- Mégsem tetszik neked? Pedig azt hittem, hogy...
- Hallgass végig! Gáborról van szó.
- Hogy jön ő most ide? - csodálkozott a lány.
- Miatta kerültem kórházba.

Judit és Szimi éppen táncpróbán voltak. A kihagyás meg sem látszott a lányon.
- Ha nem tudnám, hogy kórházban voltál, nem is hinném el - mondta Márk elismerően.
- Így van! Nagyon jól megy, mint mindig! - kontrázott Patrik.
- Köszönöm fiúk! Ez annak köszönhető, hogy jó tanáraim vannak! - dicsérte őket Szimi. Nevetve pakoltak össze.
- Holnap jössz a fellépésre? - kérdezte Márk.
- Nem tudom még. Elég sok munkám van. Különben is, vásárolni akarok.
- Mit akarsz venni? - kérdezte Judit.
- Szükségem van új ruhákra, sminkkészletre, cipőre... És azt hiszem, kéne egy új laptoptáska is...
- Micsoda igények! - nevetett fel Patrik.
- Ami kell, az kell! S mindezt megkapom az Abszol úton! - kacagott Szimi. Judit a hasát fogta. A fiúk olyan arcot vágtak, mint akik kettőig sem tudnak számolni.
- A Harry Potter és a Titkok kamrájából idéztem - világosította fel őket végül Szimi.
- Ja, mi nem nézünk ilyeneket - gúnyolódott Patrik.
- Akkor ezen túl hozzám se szóljatok - játszotta a sértődöttet Szimi, majd kiment a kocsijához. A srác utána futott.
- Ne haragudj már - fogta meg a kezét. Szimi a szemébe nézett. Látta, hogy tényleg bánja, amit mondott.
- Jól van, nincs gond - legyintett végül.
- Tényleg? - örült meg Patrik.
- Persze - mosolygott rá Szimi. Egy fél pillanatig azt hitte, most meg fogja csókolni őt. De a srác csak kacsintott egyet, és bement. A lány fura érzésekkel indult haza. Jól esett neki a fiúk kedvessége. Lehet, hogy valahol mélyen vágyott is rá, hogy valaki szeresse őt. S ha Krisztiánnal nem lesz semmi, még mindig ott van... Nem! Nem szép dolog ilyesmire gondolnia! Hiszen nem használhatja ki mások érzéseit! Akkor egy szemmel sem lenne jobb Gábornál.
Hazaérve beült újra a laptopja elé. Kicsit ugyan elkalandoztak a gondolatai másfelé, de aztán sikerült befejeznie a promóciós anyagot. Megkönnyebbülve dőlt hátra. Ismét megszólalt a telefonja. Krisztián!
- Szia! Nincs kedved velem vacsorázni?
- Szia! Nem is tudom... - morfondírozott a lány.
- Naaa! Légyszi, ne kosarazz ki! - könyörgött a srác.
- Jó - egyezett bele.
- Nyolcra érted megyek! Puszi! - tette le Krisz. Szimi az órájára nézett. Még pár órája van hátra. Nekiállt ruhát keresni, aztán beállt a zuhany alá. Kevés smink, egy kicsit elegánsabb, nem kihívó felső. Majd felkapta a kedvenc nadrágját. Nem akart szoknyában menni. Krisztián pontban nyolckor felcsöngetett.
- Megyek! - szólt le Szimi, majd lerobogott a lépcsőn. Amikor meglátta a srácot, majdnem elájult. Fekete ing volt rajta, felül nem volt begombolva. Fekete nadrágban volt, fekete bőr övvel. Cipője a szokásos, mégis elegánsnak hatott. Ő is végignézett Szimin. A sötétlila felsőn, a fekete nadrágon, hozzá illő cipővel és táskával. Miután végigmérték egymást, és megállapították magukban, hogy milyen jól néz ki a másik, Krisztián megszólalt.
- Azt hiszem, indulnunk kéne. Foglaltam asztalt.
- Rendben van.
Egy kocsihoz vezette őt a srác.
- Tudsz vezetni? - csúszott ki Szimi száján.
- Tudok - nyitotta ki az ajtót a lánynak -, majd meglátod! - kacsintott rá, aztán becsukta az ajtót és ő is beszállt. 

Vélemények!

következő rész->