Előző napi fegyházi látogatása erőteljesen felkavarta Szimi idegeit. Az orvosnál ült, de egyre sápadtabbá vált. Nem fogja kibírni ezt a kínt. Tönkre fogja tenni végleg ez a fickó őt! Már egy éve annak, hogy szakítottak, de nem tud megszabadulni tőle. A mellkasában lévő szorító érzés nem múlt el. Öklét szegycsontjához nyomta, kicsit előre hajolt. Aztán végre szólították. Remegő lábakkal indult a rendelőbe, kezében a legújabb röntgen képeivel.
- Mi zaklatta így fel? - nézett rá az orvos.
- Tegnap voltam a börtönben a volt barátomnál.
- Nem megtiltottam magának? - háborodott fel.
- Nem volt más választásom. Egyetlen hozzátartozójának jelölt meg...
- Fel fogom hívni a fegyházat. Önnek tilos felizgatnia magát! - jelentette ki, majd kezébe vette a röntgenfelvételt. Fejét csóválva tette le az asztalra.
- Nőtt.
Szimi szeme megtelt könnyel.
- Azonnal be kell feküdnie néhány napra, amíg megvizsgáljuk, hogyan lehetne visszafordítani ezt a folyamatot, különben...
- Értem - bólintott Szimi. Az orvos megírta a beutalóját, majd elköszöntek egymástól. Teljesen összetörve ment haza. Ezzel vége mindennek. Tutira ki fogják rúgni, nem táncolhat tovább... Minek így élni? Bepakolta a legszükségesebb dolgokat, majd felhívta Olgát.

- Bejöhetek? - nyitott be Krisztián a főnökéhez.
- Ha már kinyitottad az ajtót... - sóhajtott Olga.
- Nem láttam ma Szimit. És tegnap sem...
- Megint zaklatni akarod?
- Nem, csak aggódom.
- Sajnálom, de nem mondhatom el, hogy hol van.
- Ne tedd ezt velem!
- Foglalkozz a barátnőddel, Krisztián - kérte őt.
- Jó - és a srác kiment.
Feldúltan ment haza. Nem értette, miért ez a titkolózás? Felhívta Juditot.
- Én itthon vagyok Hatvanban. Nem tudom, mi van Szimivel - mondta neki a lány.
- Nem tudnád felhívni? Neked biztosan felveszi a telefont.
- Jó, jó, nyugi. Azt hittem amúgy, hogy barátnőd van. Mit akarsz Szimitől?
- Semmit, csak aggódom. Úgy vettem észre, nyitottabb lett felém, és... Nos, érdekel, hogy mi van vele.
- Oké. Akkor nemsokára visszahívlak.
Egy óra múlva csörgött Krisz telefonja.
- Szimi kórházban van.
- Melyikben?
- Nem mondhatom meg.
- Kérlek, Juci! Ne tedd ezt velem!
- Semmelweis - kimondta. Krisztián azonnal bontotta a vonalat, és felszállt az első buszra, amit elért. A recepciónál egyből Szimónát kereste. Természetesen munkatársként mutatkozott be. Szerencsére megmondták neki, melyik szobában van. Kopogott.
- Ki az? - nézett fel Szimi a laptopjából. Krisztián belépett. A lány döbbenten meredt rá.
- Ne haragudj, nem akarlak zavarni. Aggódtam érted.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? Ki árulta el?
- Judit.
Gondolhatta volna. A barátnője tudta, hogy szereti őt. S talán abban reménykedik, hogy összejönnek. Csak azt nem árulta el Juditnak, hogy miért került kórházba... Akkor talán nem erőltetné ezt az egészet.
- Nem vagyok beszédes kedvemben - mondta végül Krisznek. A srác fogta, s leült mellé egy székre.
- Akkor csak nézlek téged.
- Nézegesd a barátnődet - vágta oda Szimi. A srác keserűen nézett rá.
- Nincsen barátnőm. Azért... azért kezdtem ki Jennivel, mert te nem akartál tudomást venni rólam - vallotta be.
- Féltékennyé akartál tenni?
- Igen, és a múltkor úgy éreztem, hogy sikerült - mosolygott. Egymás szemébe néztek.
- Talán - tért ki Szimi -, de ez még nem jelent semmit.
- De miért? - csodálkozott Krisztián.
- Nem ismersz. Nem az vagyok, akinek látszom - jelentette ki Szimi. A fiú nem tudta mire vélni, de mielőtt megkérdezhette volna, hogy értette, bejött a nővér, és kiküldte őt.
- Holnap is jövök - ígérte, de Szimi már nem figyelt rá. A nővér infúzióra kötötte őt, amitől elálmosodott, majd elnyomta őt az álom.

Vélemények!

következő rész->