Elméletileg kedd van, Szimi mégis otthon ült a laptopja előtt. Mára nem volt semmi fontos munkája. Azt a keveset, ami akadt, könnyedén elvégezhette otthon. Utána főzött ebédet, majd ismét leült a gép elé. Ezer éve nem volt ilyen nyugis napja. Böngészgetett, új ismerősöket keresett a közösségi portálokon, s írt néhány sort a blogjába is. Egy dolgot kihagyott a rövid elbeszélésből, pontosabban egy valakit: Krisztiánt. Nem tudhatta, ismeri-e ezt a címet, de nem akarta, hogy ilyen módon tudja meg, mit érez iránta. Miután kiszórakozta magát, azt gondolta, felhívja Juditot. Hátha ráér mászkálni egy kicsit.
- Szia! Mondd gyorsan! - vette fel Judit a telefont.
- Ezek szerint nem érsz rá - szomorodott el Szimi.
- Nem nagyon. Mennem kell a stúdióba felénekelni pár dalt, aztán fellépés, utána pedig hazautazok néhány napra.
- Értem. Hát, jó szórakozást meg munkát...
- Valami baj van?
- Csak unatkozok. Nincsen semmi dolgom. Furcsa érzés.
- Aha. Figyelj, nem tudok mit csinálni. Nem mondok le mindent a kedvedért...
- Nem is úgy gondoltam - sóhajtott Szimi. - Jó, menj csak.
- Találj ki valamit! Szia! - és letette.

Szimi tanácstalanul sétálgatott az utcán. Rossz volt neki így egyedül. Erre a fél napra nem akart Erához menni. Lice ma is fotózáson volt. Lolíta iskolában. Máskor mindig olyan pörgős napja volt, ma pedig megette őt az unalom... Bent nem akarta felhívni, még a fiú félreérti. Az ikrekről nem is beszélve. Különben óra sem lesz az esti fellépés miatt. Arra készülnek a srácok. Neki pedig ezúttal nem volt kedve elmenni. Úgy döntött, bevásárol, és hazamegy. Főz vacsorát, beül a tévé elé, megnéz egy filmet. Régen volt már erre lehetősége. Amint hazaért, megszólalt a telefonja.
- Jó napot kívánok. Szimónával beszélek? - szólt bele egy mély férfihang.
- Igen, én vagyok.
- A fegyházból hívom önt.
Szimi szívverése egy pillanatra kihagyott. Az nem lehet...
- Be kellene fáradnia még ma.
- Miért?
- Ön az egyetlen hozzátartozója Gábornak.
- Nem vagyunk rokonok.
- De önt jelölte meg. Tudja jól, hogy...
- Tisztában vagyok a családi helyzetével, uram. Mi olyan fontos?
- Személyesen kellene, nem így...
- Fél órán belül ott leszek - tette le a telefont.
Ezzel fuccs a ma esti pihenésnek... Vajon mi baja lehet Gábornak? Elkövetett valamit? Vagy újra nekiáll könyörögni, hogy fogadja vissza? Ha nem megy el, sosem fogja megtudni...

Vélemények!

következő rész->