- Fordulj kicsit oldalra! Így jó! Most a másik oldal! Told ki a feneked. Kisebb pucsítást kérnék!
Szimi csendesen figyelte a kócos hajú srácot munka közben. "Még hátulról is jól néz ki" - gondolta. Nem akarta őt megzavarni, ezért csak úgy nézte. Lice mosolygott Szimire, amikor belépett, de senki más nem vette észre. Jennifer a sminkszobában ült, míg Erik az egyik fénnyel bajlódott.
- Szünet! - szólt Krisz, majd megfordult. Összekapcsolódott a tekintetük. Szimi érezte, hogy a térde megroggyan. Azt hitte, menten összeesik. A srác rámosolygott, majd elfordult. Lice odament hozzá.
- De jó, hogy benéztél! - puszilta meg.
- Van egy pár perc szabadidőm. Pontosabban a következő dolgom az lesz, hogy ezeket a képeket válogassam.
- Arra még várnod kell - szólt oda Krisz, miközben akksikat cserélt a gépben. - Még egy órát biztosan rá kell szánnunk. Ma valahogy nem akarnak a fények úgy működni, ahogyan kellene - pillantott Erik felé, aki még mindig vesződött valamivel.
- Értem - bólintott Szimi. Krisztián ezután még csak rá sem nézett. Lice leült az egyik székre, intett Sziminek, hogy üljön mellé. Jennifer fotózása következett. Szimi irigykedve nézte, hogyan állítja be őt Krisztián. Bár az ő derekát fogná így!
- Néhány napja járnak - mondta hirtelen Lice. Mintha belelátott volna Szimi fejébe!
- Ööö, és? Akkor mi van? - próbálta adni a lazát a lány.
- Nem tudom. Nem nekem tetszik a srác.
- Nos, nekem sem jön be, kifejezetten rosszban vagyunk - hárított Szimi.
- Azt akarod mondani, hogy talán miattam jöttél ide? Vagy esetleg Erik? - mosolygott Lice. Szimi elpirult.
- Van elég bajom e nélkül is - majd kiment. Lice kedvesen nézett utána. Értett ő mindent. Még ha Szimi oly' nagyon titkolni is akarja, látszik rajta, hogy mit érez. Lice ilyen volt. Mindig megérezte az igaz szerelmet. Ez pedig az volt. Azt is tudta, hogy az érzés kölcsönös. Jennifer egy kaland a fiú életében. A kérdés csak az, meddig akar még kalandozni.

Később Szimi a képekkel vesződött. Rengeteg jó volt köztük. Sajnos vagy nem sajnos, Jenniferről is szinte mind jó volt. De összesen 50 képet választhat ki a több mint 300-ból. Próbálta kiszűrni az apróbb hibákat, mint rossz felé forduló szemek vagy kevésbé mosolygós száj... Nehéz volt. Sóhajtozva válogatott tovább. Kopogtak. Még egyszer. Harmadjára vette észre.
- Szabad - szólt ki hátra sem nézve.
- Hogy haladsz? - kérdezte Krisztián. Szimi teste megborzongott. Megfordult. Atyaég! Az a zöld szempár...
- Lassan. Túl sok jó kép lett.
- Akkor legközelebb majd bénázok - nevetett fel a srác. Szimi visszamosolygott.
- Régen voltál a stúdióban. Hogyhogy ma bejöttél? - ült le egy székre Krisz.
Feltette az év legkínosabb kérdését. Mi lehet erre a jó válasz?
- Izé... Érdekelt. Unatkoztam.
- Aha - bólintott Krisz, de érezhetően nem sikerült meggyőznie őt.
- Baj, hogy bementem?
- Nem, nyugodtan jöhetsz bármikor. Csak azt hittem, látni sem bírod a képemet.
- Változnak az idők - csúszott ki a lány száján. Egymásba fonódott a tekintetük.
- És mi változott meg?
Az érzései... Vagyis minden.
- Már nem nyomulsz - vágta ki magát Szimi.
- Mert megkértél rá.
- Különben csinálnád?
Krisztián felnevetett.
- Tudod, hogy barátnőm van.
Vigyorogva várta a lány reakcióját. Szimi csak mosolygott.
- Tudod, hogy nem akarok tőled semmit.
- Ha füllentesz, piros lesz a füled - azzal felállt, és megpöckölte a fülét.
- Sosem szoktam füllenteni.
- Nem kéne folyton hárítanod. Most mennem kell, de holnap találkozunk - azzal kiment. A lány pedig nem tudta eldönteni, hogy fenyegetésnek vagy ígéretnek vegye az utolsó mondatot...

Vélemények!

következő rész->