Szimi már második napja járt az ikrek tánciskolájába. Imádta az egészet. Régebb óta tudta, hogy neki a tánc az élete. De csak most érezte igazán. A munkáját is szerette, és szívesen elvégezte. Utána pedig még nagyobb örömmel vetette bele magát a táncba. Szerencsére az iskola ennyi idő alatt is szerzett annyi tanítványt, hogy elindulhasson. Azokat a dalokat, amikre Szimi is ismerte a koreográfiát, legtöbbször ő tanította be a tanulóknak. A mindennapos edzés jót tett neki. Folyamatosan gyógyult, erősödött a szervezete. A legutóbbi vérvételkor már szinte minden rendben volt, röntgen leletei javulást mutattak.
- Örülök, hogy minden oké. Vidámnak látlak, és ez jó érzés. A munkádban sincsen hiba - mondta Olga. - Azt hiszem, jól döntöttem, amikor felvettelek.
- Számomra az öröm! Szeretek itt dolgozni - mosolygott Szimi.
- Krisztiánnal is rendeztétek a dolgokat...
- Már nem is beszélünk szinte. Jobb ez így.
- Úgy éreztem, nem jöttök ki valamiért.
- Engem idegesített. Azt hiszi, hogy ő valami nagy sztár, aki bárkit megkaphat. Hát, engem nem.
- Ne gondold, hogy ilyen. Bár rosszul állt hozzá a dolgokhoz. Ő minden lánnyal ilyen. Sajnos többen értették már félre a közeledését. El is hagyták a stúdiót. Sajnáltam, de Krisztián jó munkaerő. Fontos a cégnek.
- Elhiszem. A munkájával nincs bajom.
- Értem. Azért hidd el, rendes srác. Jobban meg kéne ismerned...
- Hagyjuk. Megyek, még befejezem a plakátot. Szia!
- Szia! - köszönt el Olga, majd fejét csóválva a monitorra szegezte tekintetét.

- Unom már, hogy Krisztiánnal jön mindenki - mondta Szimi otthon Erának.
- Ki az a mindenki? - nézett rá csodálkozva a lány.
- Most épp Olga jött azzal, hogy jobban meg kéne ismernem.
- Lehet, hogy igaza van...
- Ne kezd te is!
- Nem mindenki olyan, mint Gabi! Tudom, hogy magamat ismétlem, de addig teszem, amíg fel nem fogod!
- Nekem jó egyedül!
- Egy frászt! Nekem sem jó! Utálom! Vele akarok lenni! - kiabálta Era.
- Ne borulj ki! Oké, nem jó egyedül, de elvagyok, tényleg!
- Én szeretem őt! Azt akarom, hogy velem legyen!
Szimi kezdett megijedni. Barátnője nehezen teszi túl magát Tomi halálán, de ez már túlzás...
- Nyugodj meg, kérlek! Gyere, igyál egy magnéziumos pezsgőtablettát!
- Köszi! - sírta Era. - Elegem van mindenből. Azt hittem, ha ideköltözök, könnyebb lesz. De sokkal jobban hiányzik. Szimi... Én hazamegyek. Már felhívtam a volt főnökömet, visszavárnak.
- Ha most azt hiszed, ezért megharagszok, tévedsz. Csináld azt, ami neked jó!
- Köszi! Imádlak! - borult barátnője nyakába.
- Egyet ígérj meg! - húzódott el Szimi.
- Mit? - nézett rá.
- Nem felejtesz el, és azért gyakran fogunk találkozni!
- Ez egyértelmű! - nevetett Era.

Vélemények!

következő rész->