Era éppen tusolt. Szimit sokkolta, ami barátnőjével történt. Fásultan bámulta a tévét. Nem tudta felfogni, hogyan történhetett mindez. Tomi, akit ő mindig higgadt, körültekintő embernek ismert meg, áthajtott a másik sávba, és összeütközött egy szembe jövő autóval. A biztonsági öv, amit egyébként mindig gondosan bekapcsolt, ezúttal nem védte őt, és kirepült. Az esés során a bordája átszúrta a tüdejét. Amikor a mentők beszállították a kórházba, még élt, de rengeteg vért veszített. Végül több órás küzdelem után a szíve leállt. A szokásos újraélesztési próbálkozások után hajnali négykor az orvosok kimondták: Tamás meghalt. A rokonokat csak később tudták értesíteni, mert a srác mobilja ripityára tört. Iratai alapján felkeresték először a szüleit. Ők értesítették délután Erát, aki tehetetlenségében barátnőjéhez utazott.
- Képtelen vagyok így tovább élni - mondta. Már három éve alkottak egy párt. Az esküvőt tervezgették. Ez a tragédia most nagyon megrázott mindenkit. Era végzett a tusolással, kitámolygott a nappaliba.
- Mit nézel? - kérdezte Szimit, aki el volt merülve a gondolataiban.
- Fogalmam sincs - rázta a fejét.
- Akkor nézzük együtt.
Éppen L.L. Junior egyik dala ment, koncertfelvétel volt. "Az élet meg nem állhat, szomorúan is menni kell tovább!"
- Van benne igazság - szólalt meg Era. - Tudom, hogy egyszer ezt el is fogom hinni.
- Drágám! Tudod, hogy rám mindig számíthatsz! - ölelte át barátnője.

A következő napokra Szimi kivett néhány szabadnapot. Segített Erának és Tomi szüleinek a temetés megszervezésében, közben Era költözött fel hozzá... Úgy döntöttek, így lesz a legjobb. A lány képtelen volt ott élni, ahol eddig boldog volt vőlegényével. Tomi nincsen többé, de az élet megy tovább. Sziminek pedig volt egy szabad szobája. Persze, szerette az önállóságot, viszont így, amíg Erának nem lesz munkája, besegíthet az otthoni teendőkben. Ezzel legalább lefoglalja magát.
- Tamás rendkívüli ember volt. Sosem felejtem el, amikor mentünk együtt valahová, mindig úgy vigyázott rám is, mintha a testvére lennék. Megvédett bajtól, bútól, bárkitől. Számíthattam rá. Ha az éjszaka közepén hívtam fel, akkor is jött, nem ismert lehetetlent. Vele együtt az én lelkemből is távozott valami. Tamás, szeretlek. Örökre a legjobb barátom leszel! - búcsúzott Szimi a temetésen. A végére már zokogott. Utána Era következett.
- Sokan tudják, hogy már három éve voltunk egy pár. Elvesztettem a vőlegényemet, a legjobb barátomat, a társamat. Szavakkal leírhatatlan, amit most érzek! Az űrt, amit maga után hagyott, kitölteni lehetetlen. Tamás, ha hallasz, akkor kérlek, vigyázz rám továbbra is! Szeretlek! - Era is elsírta magát. A szomorú esemény után mindannyian Tomi szüleinek házába mentek a torra. Sírva emlékeztek meg róla. Tudjátok, hogy van ez. Ilyenkor minden rossz eltűnik, s a szeretett halottat szentté avanzsálják. Bár Tomi amúgy sem volt rossz ember, most még inkább a jó tulajdonságai kerültek előtérbe. Na, meg néhány pikáns sztori...
- Emlékeztek rá, amikor egyszer a munkatársaival volt mulatni, majd megjelent a mi csajos bulinkon, előrántott egy üveg bort, és megitatta velünk? - kérdezte nevetve Verus.
- Lehet azt elfelejteni? - mosolygott Szimi is.
- Azon az estén négy spicces csajt vitt haza. És, az az este, amikor Szimit hánytattuk? Bokorba, főtéren? - vigyorgott Era.
- Hé! Aznap nem ettem, és különben is, pezsgőt ittam! - hárított nevetve az említett személy. Verus és Ádám már szinte fetrengtek. Szimi hirtelen felugrott, mint akit bolha csípett meg.
- Azt ígértem Tamásnak, hogy ha valaha is hamarabb távozna az élők sorából, mint ahogy én, egy liter bort öntök a sírjára.
- Viccelsz? Már sötétedik! Most akarsz kimenni? - nézett rám megütközve Verus.
- Az ígéret szép szó - nézett barátnőjére Era. - Aki nem akar, nem jön. Én Szimivel tartok.
Azzal elindultak. Verus némi habozás után követte őket. A lemenő nap fényében mentek a temetőbe. Árnyékuk látszódott az aszfaltos úton. A három lány egy üveg egri bikavérrel lépett Tamás sírjához. Szimi nagy nehezen kihúzta a dugót, majd elkezdte önteni a sírra az italt. Majd átadta Erának, s végül Verus folyatta ki az utolsó cseppeket.
- Betartottam, amit ígértem - mondta Szimi. - Nyugodj békében, Tomi!
Csendben indultak haza. Az egész út alatt nem szóltak egy szót sem. A házhoz érve Era elsírta magát. Szimi átölelte őt. Most jött ki rajtuk mindent. Egymás nyakába borulva sírtak, még Verus sem tudta megállni. "Sírjál nekem egy folyót..."

Vélemények!

következő rész->