Szimi előkereste a kulcsait, majd benyitott a lakásba. Négy napig volt távol. Amióta felköltözött, ennyi ideig nem is maradt még üresen a lakás. Ledobta a cuccait a kanapéra. Bement a konyhába, töltött magának egy pohár vizet, aztán leült egy székre. Csodás volt az elmúlt pár napja. Erával sokat mászkáltak, voltak a várban is, borozóban teát inni, és kürtős kalácsot ettek. Sütöttek együtt palacsintát... Tegnap este pedig Tomival együtt elmentek egy isteni jó buliba. Végre tényleg elengedhette magát. Legszívesebben haza sem jött volna. Hiába szerette a munkáját, megkeserítette az a tény, hogy Krisztián is ott dolgozik. Úgy döntött, hogy beszél Olgával. Megértő embernek ismerte meg, biztosan végighallgatja őt. De először felhívja Juditot. Nem is szólt neki, hogy elutazik.
- Szia drága! Hová tűntél? - vette fel a telefont barátnője.
- Hazautaztam, pontosabban Erához. Muszáj voltam kicsit kikapcsolnom, kiűzni a fejemből a rossz gondolatokat...
- Krisztián vagy százszor keresett. Mivel nem szóltál, hogy elmész, gondoltam, azt sem akarod, hogy ő tudja...
- Ne haragudj rám! Tudod, nagyon kikészültem. Az a csók előhozta belőlem az összes fájó emléket.
- Figyelj, átmegyek és megbeszéljük, jó? - ajánlotta fel Judit.
- Rendben van - egyezett bele Szimi.

- Na, öntsd ki a szíved! Én nem haragszom rád, de megijesztettél. Olga csak annyit mondott, hogy elutaztál.
- Még egyszer kérlek, hogy ne haragudj rám! Nem menekültem, csak sok volt nekem minden. Új munkahely, új lakás, de hogy még egy új szerelem is... Ez nekem nem megy.
- Meséltél az előző kapcsolatodról... De nem minden fiú ugyanolyan!
- Ezt mondta Era is. Mégis félek. Nem tehetek róla, de rettegek. S képtelen vagyok megbízni bennük...
- Valahol megértelek. Talán Krisztián lehetne finomabb, kevésbé nyomulós... Tényleg napi szinten telefonált, hogy tudok-e már rólad valamit. Lehet, hogy aggódik, de ez túlzás...
- Még jó, hogy az én számomat nem tudja!
- Nem is! Én biztosan nem fogom megadni neki!
- Köszönöm. Úgy döntöttem egyébként, hogy beszélek Olgával. Képtelen vagyok ezt így tovább csinálni. Amennyire csak lehet, szeretném Krisztiánt elkerülni.
- Biztos vagy benne, hogy ez a legjobb megoldás?
- Úgy érzem, hogy igen! Nem tudom, hogy képes leszek-e valaha új kapcsolatba kezdeni, de egyelőre biztos, hogy nem menne.
- Nem lenne egyszerűbb közvetlenül Krisztiánnal beszélned?
- Épp elégszer elküldtem a fenébe már, de nem fogta fel.
- Rendben van. Beszélj Olgával. Az a biztos. És, milyen volt újra otthon? - terelte el a szót Judit.
- Isteni jó! Először is, sokat ettünk! - nevetett Szimi. - Bűnöztünk, és pizzáztunk, hamburgereztünk, elmentünk fagyizni. Aztán voltunk túrázni, legalább ledolgoztuk a sok kaját! Mentünk a várba meg mindenfelé. Tegnap pedig egy hatalmas buliban voltunk! Ott kellett volna lenned! A legjobb zenék mentek. Annyit táncoltunk, hogy már fájt a lábunk, de nem igazán érdekelt minket! - mosolygott a lány. - Hatkor értünk haza, én meg úgy egy órája érkeztem meg.
- Nem értem volna rá, mert fellépésem volt. Tényleg, nem jössz el ma? Márk és Patrik hiányolnak a tánckarból! - kacsintott rá Judit. Szimi úgy kacagott, hogy a könnye kicsordult.
- Végül is ráérek. Menjünk!
A kocsiban végig Judit dalait hallgatták, közben megbeszélték, hogy melyik résznél, milyen lépés jön. Amikor megérkeztek a helyszínre, az ikrek kitörő örömmel fogadták a lányokat.
- Ha téged látlak, mindig kisüt a Nap! - mondta Sziminek két puszi között Márk.
- És jön a szivárvány - kontrázott Patrik, szintén puszival köszöntve őt.
- Annyira aranyosak vagytok! - Szimi könnyekig hatódott a fiúk kedvességén.
- Gyere, neked is táncolnod kell velünk! - és húzták be az öltözőbe. Elpróbálták azokat a dalokat, amikhez már Szimi is tudta a koreográfiát, majd siettek fel a színpadra.
- Ma különleges nap van. Barátnőm is együtt fog táncolni a fiúkkal. Akkor, kezdjük! Ne szólj! - mondta a mikrofonba Judit. Az alig több, mint fél órás koncertet végig táncolta Szimi. Nagyon jól érezte magát a színpadon. Észrevette ugyan, hogy Judit néha aggódó pillantásokkal néz hátra, de nem volt mitől félnie. Szimóna élvezte, amit csinál. Ez volt az álma, táncolni a közönség előtt... Meghatódva jött le a színpadról.
- Ez volt a legszebb napom! - borult könnyezve Judit nyakába.

Vélemények!

következő rész->