- Jól sikerült a tegnapi forgatás - lépett be Szimi irodájának ajtaján Krisztián.
- A fenébe, nem kulcsoltam be az ajtót - vágta fejbe magát a lány. - Különben nem tudom, milyen taplófalvai szokás kopogás nélkül bemenni valahová - gúnyolódott.
- Különben nem tudom, hogy mi a bajod velem!
- Bunkó vagy és beképzelt.
- Csak ennyi? Akkor talán eme tévhited ellen tehetek valamit...
Hirtelen szájon csókolta Szimit. Csak úgy. A lánynak meglepődni sem volt ideje. A fiú csókja nem volt követelőző, de határozottá vált. Szimi egy pillanatra engedett, nyelvük összeért... Aztán magához tért, és elhúzódott.
- Ezt nem kellett volna - mondta. - Csak rontottál a helyzeten. Menj el! Hagyj engem végre békén! - kiabálta.
- Ahogy akarod - emelte fel a kezét Krisztián, majd kisétált.

- Jól vagy? - kérdezte Olga. Szimivel éppen képeket válogattak, de a lány mintha ott sem lett volna...
- Nem igazán. Valamivel biztos elrontottam a gyomromat - vetített Szimi. Valójában attól lett rosszul, hogy továbbra is bent kell lennie a stúdióban. Ahol Krisz éppen Lice-ékkal készített egy fotósorozatot...
- Figyelj, menj haza... Feküdj le, pihenjél, aztán, ha jobban vagy, majd bejössz.
- Nagyon kedves tőled. Azért ezt még fejezzük be.
Miután végeztek, Szimi hazahajtott. Esze ágában sem volt aludni. Úgy döntött, pár napra hazautazik. Pontosabban Erához. Szüksége van némi kikapcsolódásra, elszakadni a fővárostól... Messzire lenni Krisztiántól...
- Úgy örülök neked! - ölelte meg őt Era. Röpke két óra alatt ért oda hozzá Szimi.
- Én is, hogy végre itt vagyok...
- Látom, hogy baj van. Gyere, üljünk le!
Szimi bevitte a szobába a táskáját, majd leült az étkezőbe Erával szemben.
- Krisztián, tudod, akiről meséltem... Rám hajtott. Nem kicsit. Ma megcsókolt.
- Ez olyan tragikus? - mosolygott Era.
- Judit is kinevetett és csodálkozott, de azt hiszem, téged sem kell emlékeztetnélek rá, hogy...
- Felejtsd el végre Gábort! - ugrott fel a lány. - Rühellem őt, még a nevét is rossz kimondani!
- Látod! Az hagyján, hogy veled mit tett... Én örülhetek, hogy élek.
- Ne mondd ezt! Nem minden pasi olyan, mint ő! - Era már majdnem sírt.
- Képtelen vagyok megbízni bennük. Túlságosan tönkretett... - kezdett könnyezni Szimi is.
- Istenem... Bárcsak tudnék segíteni!
- Azzal segíthetsz, ha többé szót sem ejtünk erről. Kikapcsolódni jöttem és kicsit tanulni.
- Remek. Pizzát hozattam amúgy. Kérsz?
- Szuper, jöhet! - csillant fel Szimi szeme, s letörölte a könnyeit.

- Szimóna merre van? Meg akarom mutatni neki a képeket - nyitott be Olgához Krisztián.
- Hazaengedtem, mert rosszul lett. És kértelek már, hogy kopogj!
- Jó, bocsi! És mi a baja?
- Elrontotta a gyomrát. Mondtam neki, hogy csak akkor jöjjön, dolgozni, ha jobban van. Aztán írt sms-t, hogy hazautazik pár napra, a friss levegőn könnyebb a gyógyulás. Úgyhogy már csak jövő héten fog jönni. Miért izgat ez téged egyébként?
- Csak érdeklődöm. Munkatársak vagyunk.
- Aha. Te, Krisztián! Ha megtudom, hogy miattad van kibukva ez a lány...
- Miattam? - csodálkozott a srác.
- Elüldöztél már néhány modellt innen. De Szimi jó munkaerő, rendes, és szükségem van rá.
- Értettem, főnök! - szalutált, majd kiment.

Vélemények!

következő rész->