2009. 09. 21. És forog!
2009.08.28. 09:54
- Sminkes!
- Erik!
- Krisztián!
- Lányok!
Kiabálás, mindenfelé rohangáló emberek, miközben Szimi nyugodtan ült a székében. Épp sminkelték. Fehér blúzban és fekete szoknyában volt, ami elé kötényt kötött. Pincérnőt fog játszani a klipben.
- Na, mit szólsz a díszlethez? Én találtam ki - ment oda hozzá Krisztián.
- Mint ahogyan azt is, hogy szerepeljek a klipben.
- Nem csak te szerepelsz benne. Mi ezzel a baj?
- Megkérhettél volna közvetlenül engem és nem Olgán keresztül. Tudhatnád, hogy nem szeretem a hátam mögötti kavarást.
- Ebben mi volt a kavarás? - csodálkozott a srác.
- A főnökömnek nem fogok nemet mondani, és ezt te tudtad.
- Bár én lehetnék az, akinek nem tudsz ellenállni - hajolt közelebb Szimihez.
- Álmodozz csak! - fordult el a lány.
"Olyan vagy, mint a fénylő napsugár, az álmom veled valóra vált, gyere, gyere!
Sokszor eldöntöttük, nem lesz folytatás, és azt mondod, nem bírod tovább!"
Krisztián énekelt egy lánynak, akit Lea játszott. Szimi közben úgy tett, mint aki felszolgál, s féltékenyen nézte a párt. Ez persze csak játék volt. Tisztára színésznek érezte magát. De belül érezte, hogy nem sok kellene, s igazából féltékeny lenne. Hiszen Lea gyönyörű volt, Krisz pedig... Semmi köze hozzá.
- Állj! Újravesszük! - szólt a rendező. Szimi visszament a tálcával a kezdő pozícióba. Krisz egyik kezével Lea arcát simította, ahogy újra énekelte az egészet. Közel hajoltak egymáshoz...
- Állj! Köszi, ez jó volt! Jöhet a következő jelenet. Szimóna, leöntöd Krisztiánt. Lea arcul csapja, de csak finoman! - nevetett, mert Lea egyből dörzsölte a kezét.
- Á, szóval simán pofon vágnál, tiszta erőből? - vigyorgott a srác - Tudom, hogy mindenki hozzám akar érni, de légy kíméletes, még szükségem lesz az arcomra - humorizált. Sziminek ez már kicsit sok volt.
- Kérnék pár perc szünetet - mondta, majd bement az öltözőbe.
- Ide kell jönnöd! - hívta fel telefonon Juditot. - Kiborít!
- Nyugi! Sietek! - hadarta barátnője, majd bontotta a vonalat.
- Valami baj van? - lépett be Lea. Tényleg úgy tűnt, hogy aggódik.
- Nem, dehogy. Csak kicsit lefáraszt ez. Nem nekem való. Az iroda az én világom.
- Megértelek. Én meg ott nem bírnám ki...
- Gondoltam - mosolygott Szimi.
- Folytatnánk a forgatást - nézett be a rendező. - Jól vagy? - fordult Szimi felé.
- Persze, csak fáradok...
- Jó, nem sok van már hátra - kacsintott. - Gyertek!
- A végére csak ideértél - mosolygott Szimi, amikor Judit bement hozzá. Éppen a sminkjét mosta le.
- Bocsika, de ah! Ez a forgalom! Meg közben hívott Márk, hogy próbálni kéne... Jössz velem?
- Simán! Mára úgy is végeztem! - pattant fel a lány. Összeszedte a cuccait, majd bevágódtak Judittal a kocsiba. A próbateremben már várta őket a testvérpár.
- Szimi - örült meg Patrik - táncolsz velünk? - adott két puszit neki.
- Ha megengeditek... - szerénykedett a lány.
- Még szép - vigyorgott Márk, szintén puszival köszöntve őt.
Először a fiúk megmutatták a lépéseket Sziminek, aki harmadjára már egészen jól tudta azokat. Majd Judit is bekapcsolódott az énekléssel.
"Alig múlt el úgy egy nap, hogy ne éreztem volna, fárad a lelkem!
Amit kértél megkaptad, és hagytál is, mint mindig, szálkát szívemben!"
Még három dalt elpróbáltak úgy, hogy Szimi is velük táncolt, majd pihenőt tartottak.
- Nem vagy túl fáradt? Forgatás, most meg tánc? - kérdezte aggódón Judit.
- Egy kicsit. Én már csak ülni fogok és nézlek titeket - válaszolta Szimi. Újabb három dal után a fiúk azt mondták, mára elég. Elmentek lezuhanyozni, míg a lányok beszélgettek.
- Nagyon rémes volt? - érdeklődött Judit.
- Hatszor vettük fel, ahogy közel hajol Leához... Aztán meg ott flörtöltek. Direkt idegesíteni akart. Amikor sminkeltek, akkor meg odajött hozzám, hogy provokáljon. Ki fogok készülni! - fogta a fejét Szimi.
- Nem fogsz! - simogatta meg a hátát barátnője. - Kerüld el őt. Beszélj Olgával is, ha kell.
- Az lesz, mert én ezt így nem bírom tovább.
- Tudom, hogy nem akarod, de ha esetleg nem állnál ellen... - kezdte volna Judit, de Szimi közbevágott.
- Reménytelen helyzet! Nem akarok tőle semmit, közben mégis... Viszont félek, nagyon félek!
- Elhiszem. Meg is értelek. Ami legutóbb történt, bizonyára nagyon megviselt...
- Nem kicsit, az biztos! Többé talán nem is leszek képes pasiban megbízni...
Vélemények!
következő rész->
|