Szimi és Judit előző este bulizni voltak. Ezúttal nem a Dokkban, azt Szimi külön kérésére kihagyták. Bár a végére már nem igazán voltak képben azzal kapcsolatban, hogy merre is tartózkodnak... Judit jobban bírta a piát, mint barátnője, aki eleve nem is ihatott volna a gyógyszerei miatt. De most valamiért mindketten úgy érezték, szükségük van némi filmszakadásra... Az ügy sikeres volt, a másnap kevésbé...
- Vodka, Jäger, Ouzo, Absinth... Meghalok! - sorolta Szimi.
- Hubi, pezsgő... Mi nem vagyunk normálisak! - kontrázott Judit, miközben vizes kendőt nyomott saját és barátnője fejére.
- Vannak dolgok, amik csak úgy megtörténnek... Mint a szerelem.
- Ez most hogy jutott eszedbe? - ült fel Judit. Szimi továbbra is feküdt, a plafont nézte.
- Krisztián tutira belém zúgott.
- Te most ezért ittál? Megvesztél? Hisz ez jó! - csodálkozott Judit.
- Amennyiben viszonzod valamely másik ember érzéseit, bizonyára jó dolog azt érezni, hogy szeretnek.
- Mire akarsz célozni? - gyanakodott Judit. - Kezdesz megijeszteni! Sosem beszélsz így.
- Arra akarok kilyukadni, hogy nem kölcsönös a dolog.
- Ne viccelj már! Nem mondom, hogy szerelmes vagy, de ne tagadd tovább, hogy bejön neked a srác!
- Házinyúlra sosem lövök. Most sem fogok. Ha ez neki kínai, majd felmondok.
- Meg ne próbáld! - rivallt Szimire barátnője. - Beszélek Krisszel!
- Fölösleges - ült fel ő is. Ledobta a kendőt a polcra. - Lezuhanyzok - közölte, s elvonult egy törölközővel a karján. Megnyitotta a csapot, majd a langyos vízsugár alá állt. Nem, tényleg nem volt szerelmes. De ebből könnyen kialakulhatna az. Nem akart beleszeretni Krisztiánba. Senkibe sem. Épp eleget szenvedett már pasi miatt. Az elején minden szép, de a végén ő marad alul. Csak a szenvedés marad, az epekedő vágy a másik után, aki többé nem jön vissza. Ha pedig egy munkahelyen vagy az exszel, el sem tudjátok kerülni egymást. Szimi ezt nem akarta. Szeretett a stúdióban dolgozni, nem kockáztatná ezt a helyet.
- Jobban vagy? - kérdezte tőle Judit, amikor kijött a fürdőszobából.
- A fejem már nem fáj. Krisztiánról pedig több szót ne halljak. Munkatárs, mint Erik, Olga és a többiek.
- Ahogy akarod - emelte fel a kezét Judit, és ment ő is zuhanyozni.

A telefon csörgése riasztotta fel Szimit. Éppen egy tervet készített másnapra.
- Szia, Olga vagyok - szólt bele főnöke. - Lenne egy sürgős munka holnap.
- Miről van szó?
- Egy klipforgatásról. Krisztián új kisfilmet készít és kérte, hogy hívjunk meg téged statisztának.
- Lice vagy Jennifer nem érnek rá? - próbálkozott Szimi.
- Ők is ott lesznek, Leával együtt. De téged szeretne, mindenképpen. Ő a legjobb fotósunk Szimóna. Menj el!
- Rendben van - egyezett bele Szimi. Érezte, hogy ennek nem lesz jó vége... Leírta egy cetlire a helyszínt.
- Ki hívott? - kérdezte Judit, amikor letette a telefont.
- Olga. Krisztián azt kérte, hogy szerepeljek a klipjében.
- És belementél? - csodálkozott barátnője.
- Amilyen hangnemben Olga kérte... Szerintem legszívesebben azt mondta volna: elmész vagy kirúglak.
- Nem tenne ilyet! - rázta a fejét Judit.
- Azért mérget ne vegyél rá. Krisztián régebb óta van ott. Egy jól bevált munkaerőről van szó.
- Mindig csak a munka! Miért nem tudsz lazítani?
- Miért nem Krisztián kért meg, hogy menjek el? Mert tudta, ha Olga kér, elmegyek. Számomra fontos a munkám, kell a pénz is.
- Nagyon szürkén látod a dolgokat.
- Te meg túl optimista vagy.
- Tudom, hogy sokszor megégetted magad, és legutóbb is, amikor...
- Nem akarok erről beszélni. Lezártam a múltat.
- Mégsem akarsz újra kapcsolatot.
- Azt hiszem, nem véletlenül.

Vélemények!

következő rész->