- Jó napot, Lice vagyok. Ő itt a barátnőm, Jennifer. Mi jöttünk a próbafotózásra.
- Rendben van. Szimóna vagyok. Tegeződjünk, jó? - ajánlotta fel Szimi.
- Oké - bólintottak rá a lányok.
- Erre gyertek - kísérte be őket a helyiségbe. Erik már a fényeket állította be, a a polcra oda voltak készítve a ruhák. A pipereasztalon minden ott volt, amire a sminkeléshez szükség lehet.
- Kapunk egy kozmetikust is? - kérdezte Lice.
- Ha rendeltek ide valakit, akkor bizonyára hamarosan megérkezik. Szólok a főnöknek, hogy megérkeztetek.
- Köszi!
- Olga! Megjött a két új lány - nyitott be főnöknőjéhez. Krisztián bent ült nála.
- Új lányok? - kérdezte vigyorogva, felpattant és kirohant. Olga mosolyogva rázta a fejét.
- Ez a srác nem változik.
Szimi valami furcsát kezdett érezni. Bement a terembe, meglátta, ahogy vihorászik a két lány, miközben Krisztián magyaráz nekik. Vajon miért akar hirtelen behúzni egyet mindkét modellnek?
- Szimóna, gyere csak - intett neki Erik - Állj már ide légyszi - mutatott egy pontra a fehér vászon előtt. - Csak meg szeretném nézni, hogy megfelelő lesz-e a fény, de a lányok túl elfoglaltak.
Erre a mondatra egy pillanatra a három egyén felé tekintett Szimi, majd beállt. Erik felé fordult, amikor a vaku villant.
- Iszonyú jó a profilod - mondta Krisztián, kezében a fényképezőgéppel.
- Köszi a segítséget - mosolygott Erik. Szimi mérgében kirohant, egyenesen az irodájába. Összeszedte a cuccait, és elindult hazafelé. Ma már nem lett volna képes dolgozni.

- Nem tudom, mit akar elérni, de nem fog neki sikerülni - rázta a fejét Szimi. Judit elment hozzá, rendeltek pizzát és beszélgettek. - Mindig felhúz valamivel. És egyfolytában jön a nagy fotós tudásával.
- Van tehetsége.
- Nem érdekel! - legyintett Szimi. - Én ott ugyanolyan dolgozó vagyok, mint ő. Kezeljen úgy.
- Pedig bejössz neki.
- Ez sem hoz lázba.
- Neked sem közömbös.
- Csak az idegeimre megy.
- Rendes srác. Ne légy vele ilyen!
- Van ennél nagyobb bajom is.
Másnap Szimi az irodájában ült, próbált a munkájára koncentrálni. Nehezen ment neki. Judit szavai csengtek a fülében: neked sem közömbös... bejössz neki... tehetséges...
- Szia! - nyitott be Krisztián. - Se zene, se tánc? - mosolygott.
- Se kopogás, se udvariasság? - kontrázott Szimi.
- Csak gondoltam, megkérdezem, van-e időd megnézni Lice és Jennifer fotózását. Most épp szünet van.
- Látom, örülsz, hogy felvettük őket - nyugtázta Szimi. - Sajnos, nem érek rá. Jó munkát! - fordított hátat. Egyszer csak a nyakán érezte a fiú lehelletét.
- Sokkal szívesebben csinálnék rólad képeket - mondta.
- Nem tudom, miért ez a mániád - fordult felé Szimi -, de megunhatnád. Én itt dolgozom. Olyan vagyok, mint a többi ember.
- Számomra nem - hajolt közelebb Krisztián.
- Így jártál - rántotta meg a vállát Szimi, majd ismét a monitor felé fordult. Hirtelen egy fényképező került elé. Krisz puszit nyomott az arcára, miközben elkattintotta a gépet...
- Ez orvtámadás! - kiáltott rá Szimi. A srác csak kacagott. - Húzzál innen kifelé! - mutatott az ajtóra a lány. Krisztián mintha kicsit elkomorult volna. Nem jött be a poénja... Fülét-farkát behúzva kisomfordált az ajtón. Szimi ezek után puszta elővigyázatosságból kulcsra zárta az ajtaját. Nem telt el egy óra, kopogtak.
- Engedj be! - kérte Krisztián. Szimi sóhajtva lépett az ajtóhoz. Résnyire nyitotta.
- Mit akarsz? - kérdezte.
- Bocsánatot kérni. És itt vannak a képek. Ha akarod, töröld ki, amin ketten vagyunk - adta át a kártyát, majd elment. Szimi elkezdte nézni a fotókat. Tényleg sokkal jobbak lettek, mint az előzőek. Ezekből már lehet dolgozni. Amikor a közös képhez ért, megállt a keze. Krisztián behunyt szemmel éppen egy cuppanósat ad a kissé komor Szimónának...

Vélemények!

következő rész->